Nincs két egyforma kérelmünk, mert nincs két egyforma gyermek, és rengeteg tanulmány is van. És mi vagyunk a #tüskeakörömalatt és a #kavicsacipőben
Most egy ma készített anyagot megosztok veletek, ehhez is csatoltunk rengeteg fősodor szakirodalmi adatot és tanulmányt. Nem mindig ezeket szoktuk.
Kedves Gyermekorvos!
Alulírott X (született: _. lakcím: _ TAJ: _) kérelmező képviseli: _ ugyanottani lakos a törvényes képviselő útján az Eütv. 58. § (3) bekezdés alapján kérem önt, hogy
részemre az alábbi életkorban esedékes oltások:
a) 12. hónap pneumococcus és 13. hónap Varicella1
b) 15. hónap MMR és 16. Varicella2
d) 18. hónap DTP+IPV+HIB oltások alóli mentességre irányuló hatósági eljáráshoz a mentesítéshez szükséges szakvéleményt megadni szíveskedjék.
Az Eütv. 3. § b) pontja, az 58. § (3) bekezdés, és a 18/1998. (VI. 3.) NM. rendelet 5. § (9) bekezdése alapján ön, mint oltóorvos kezelőorvosnak minősül, ezért a szakvélemény kiadása az ön feladatkörébe tartozik,
Az oltások alóli mentességhez indokolás:
A gyermeknek életkoránál fogva a következő oltások aktuálisak 12 hónap PCV, 13 hónap Varicella, 15 hónap MMR, 16 hónap Varicella, 18 hónap DTPa+IPV+Hib.
X még nem töltötte be a második életévét.
Véragygát
Ebben az életkorban a véragygát még kialakulatlan. A véragygátnak a funkciója az, hogy megakadályozza a nem kívánt anyagok bejutását az agyba, miközben lehetővé teszi a tápanyagokhoz vagy hormonokhoz (pl. glükóz, aminosavak, pajzsmirigyhormon) való hozzáférést. Ezeket a funkciókat fizikai akadályok és passzív, faciliatív vagy aktív transzporterek révén érik el. A véragygát fejlődésének szakaszait embrió, magzat, újszülött, fiatal és felnőtt életszakaszokra bontják. Az emberi véragygát tehát születéskor nem érett, hanem fokozatosam alakul, Állatkísérletekben kimutatták, hogy az asztrocita kapcsolatok csak az agy mikroérrendszerének a 61 %-át fedik le, szemben a felnőttek 89 %-os lefedettségével. Erre figyelemmel ebben az életkorban a toxikus anyagok, molekulák könnyen bejutnak a központi idegrendszerbe.
Mikrobiom
Ugyanez igaz a mikrobiomra is, azaz az immunrendszer jelentős részét kitevő baktériumokra, melyek a bélrendszerben vannak, ezeknek a telepei és törzsei a gyermek életkorában még nem alakultak ki teljes mértékben. Kutatások megállapították, hogy a bélmikrobióta összetételében jelentős konvergenciát figyelhető meg az első 2 életév során, a felnőttkori mikrobióta diverzebbé válása felé.
A mikrobióta kialakulásának folyamatát különböző környezeti tényezők befolyásolják, és a mikrobióta egész életen át meghatározza az egészséget. Az első életévekben a mikrobióta drámaian megváltozik. A stabil bélmikrobióta kialakulása általában két nagy átmenettel jár csecsemőkorban. Az első átmenet nem sokkal a születés után, a laktáció alatt következik be, és a Bifidobacterium dominanciáját eredményezi a bélmikrobiótában. A második átmenet az elválasztási időszakban következik be, a szilárd táplálék bevezetésével és azanyatejes táplálás folytatásával mikrobiom kialakulását eredményezi, amelyet a Bacteroidetes és Firmicutes törzsek uralnak. Ezek a változások három éves korig folytatódnak, majd ezt követően az emberek stabil bélmikrobiótákat szereznek, amelyek jól kiegyensúlyozottgazda-mikrobióta szimbiotikus állapotokban, úgynevezett „enterotípusokban” maradnak fenn. Az enterotípusokat háromtípusba sorolják, amelyeket a Bacteroides, Prevotella és más Firmicutes ural. A bélmikrobióta korai megtelepedésétszámos tényező befolyásolja, mint például a szülés módja (császármetszés vs. hüvelyi szülés), az anyatej kontratápszeres táplálás, az antibiotikum-használat, valamint a szilárd táplálék bevezetésének időpontja és a tejes táplálásabbahagyása. Ezen túlmenően, a bélbaktériumok kolonizációja jelentős hatással van a gazdaszervezet immunrendszerének fejlődésére és fiziológiájára az élet korai szakaszában, és hatással van az egészségre és a betegségekre a későbbi életkorban. Különösen a bélbaktériumokkal való kolonizáció szükséges az immunrendszernormális fejlődéséhez, amint azt a csíramentes egerek immunfunkciójának elvesztése jelzi. Számos korábbi tanulmány kimutatta, hogy a bélbaktériumok és metabolitjaik, beleértve a rövid szénláncú zsírsavakat (SCFA), fontosszerepet játszanak a T-sejtek, például a szabályozó T (Treg) és a helper proliferációjában és differenciálódásában. T (Th)sejtek és B-sejtek, például immunglobulin (Ig) A- vagy IgG-szekréciós B-sejtek. Ezért csecsemőkorban a bélmikrobióta fejlődése egy „kritikus ablak” alatt történik, és ennek a folyamatnak a megzavarása immunbetegségeket, például ételallergiát, atópiás dermatitist és asztmát okozhat.
Ezen két szervrendszer kialakulatlanságához képest vannak az oltások, miközben sem a központi idegrendszer, sem az immunrendszer nagyobb hányadát kitevő bélrendszer nincs arra felkészülve, hogy megakadályozza a toxinok, kórokozók bejutását az agyba, a gerincbe és a szerveikbe. Az oltásokban toxikus anyagok (adjuvánsok, alumínium, formaldehid, nátrium glutamát, fenilanilin stb.) és elölt, vagy legyengített korokozók vannak.
Oltások okozta károsodások - oltóanyagok
Az oltások okozta sokféle, egyebek mellett idegrendszeri károsodással összefüggésben számos fősodorbeli tanulmány jelent meg az elmúlt több évtized során, ráadásul egy sor oltás nem is véd az ellen a megbetegedés ellen, amelyikkel szemben az oltásokat adják.
Elsősorban ismertetjük az egyes oltásokban lévő toxikus anyagokat és az azokkal kapcsolatos tudományos kutatásokat.
PCV
A Prevenar oltást összekapcsolják gyulladásos autoimmun betegség kialakulásával. Az oltóanyag-adjuvánsok, mint például az alumínium, és az immunbetegségek közötti kapcsolatot nem vitatják, már orvosi elnevezése is van, "adjuvánsok által kiváltott autoimmun/auto-gyulladásos szindrómának" (ASIA) nevezik. A Journal of Medical Case Reports szerint bizonyított, hogy a PCV vakcinák egy szerozitisznek nevezett autoimmun betegséget okoznak. A szerozitisz a tüdőt, a szívet és a hasat bélelő szövetek gyulladása.
Emellett az alumínium egy neurotoxin, Az agy az alumínium toxicitás célpontja, és több tanulmányban is rámutattak, hogy az alumínium felhalmozódás neurológiai rendellenességeket okoz, köztük Alzheimer-kór, sclerosis multiplex és autizmus spektrumzavar is szerepel.
Varicella
A varicella oltás nem akadályozza meg a fertőzést, így sem a bárányhimlő, sem az övsömör, sem a Ramsay-Hunt szindróma ellen nem nyújt védelmet. Az oltóanyagban lévő kórokozót MRC-5 humán emberi sejtvonalon állítják elő, ez a sejtvonal egy fiúmagzat elabrotált tüdőszöveteit jelenti. Az MRC-5 DNS-e az oltóanyagban benne van, és ezt a gyermekünkbe injektálnák, ha az oltást beadnák.
Mivel a VZV vakcinákat humán sejtvonalakból állítják elő, az emberi genom szennyeződése
elkerülhetetlen a megtisztított vakcina DNS-ben. Ez a legyengítése a kórokozónak nem sikeres, hanem továbbra is megbetegedést okoz és virulens, tehát sem a fertőzést, sem az átvitelt nem akadályozza meg.
MMR
Az MMR oltásban lévő rubeola vírust WI38 humán tüdősejteken állítják elő, amely sejtek egy elabortált leánymagzat tüdősejtjeit jelentik, és a vakcinában a kislány DNS-e is benne van.
Annak, ha a gyermekünkbe, aki fiúgyermek, egy leány DNS-ét injektálják, ami bejut a központi idegrendszerébe, beláthatatlan következményei lennének mind a nemi fejlődésére, mind a központi idegrendszerére.
A mumpsz elleni oltás nem véd a megbetegedéssel szemben, ezt számos szakirodalmi bizonyíték is alátámasztja, hogy a beoltott emberek megfertőződnek a kórokozóval.
Az alább csatolt tanulmány szerint 174 mumpszban megbetegedett ember vizsgálatakor a betegek közül száztizenhárom (65%) nő volt. A betegek medián életkora 22 év volt (tartomány: 1-77 év). Az 51 férfi beteg közül nyolcnál (16%) alakult ki heregyulladás, amely e betegek közül kettőnél súlyos volt (1. táblázat). A 102 női betegből hatnál (6%) alakult ki petefészekgyulladás. Egy betegnél hasnyálmirigy-gyulladás alakult ki. A 173 betegből tizenegy (6%) került kórházba mumpsz miatt. A 174 beteg közül százharminchat (78%) korábbi, mumpsz elleni védelmet ígérő vakcinát kapott, a 174 beteg közül 25 (14%) nem volt beoltva, és a 174 beteg közül 13 (7%) esetében az oltási státusz ismeretlen volt. A 136 beoltott beteg közül 82 (60%) legalább 2 adag oltóanyagot kapott, a 136 beteg közül 35 (26%) 1 adagot kapott, és a 136 beteg közül 19 (14%) esetében az adagok száma ismeretlen volt. A mumpsz szövődményeihez magas láz társult. Az orchitisben, oophoritisben vagy pancreatitisben szenvedő vagy kórházi kezelés alatt álló betegeknél nagyobb valószínűséggel volt >38,6°C-os láz, mint azoknál a betegeknél, akiknél nem volt ilyen szövődmény (relatív kockázat, 2,76; 95% CI, 1,0-7,7). Nem találtak statisztikailag szignifikáns összefüggést a kapott vakcinaadagok (1 adag vs. ⩾2 adag) és bármely tünet súlyossága között.
Ezek a kutatások pedig arra utalnak, hogy a mumpsz vírus az oltások bevezetése óta a vírusra gyakorolt szelekciós nyomás eredményeként immunelkerülő tulajdonságra tett szert, a vakcinában lévő vírustörzs genetikailag eltér a keringő mumpsz vírustörzstől, így az oltás nem véd a megbetegedés és a fertőzés ellen.
Az MMR oltás atópiás dermatitiszt okoz. Az atópiás dermatitisz és az MMR oltás összefüggésével kapcsolatban egy Dániában 9.744 gyermek bevonásával végzett kutatás alapján megállapították, a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni oltásban részesült gyermekek és az oltásban nem részesült gyermekek között az atópiás dermatitisz előfordulási aránya 1,86 (95% CI 1,25 - 2,79) volt. Az atópiás megbetegedések előfordulási gyakorisága tehát a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni oltást követően megnőtt. A Strachan által javasolt higiéniahipotézis (6) azt sugallja, hogy a gyermekkorban gyakori fertőző betegségek felszámolása az immunrendszer elferdüléséhez vezet, ami az atópia fokozott kialakulásával, azaz az IgE által közvetített reakciók gyakoribbá válásával jár.
Svédországban hasonló megállapításra, jutottak, az MMR oltásban részesült gyermekek körében megnőtt az atópiás dermatitisz előfordulási gyakorisága.
Az MMR oltás autizmust okoz. Autizmus és MMR oltásban lévő kórokozók elleni magas antitestekkel kapcsolatban F14 alatt csatolunk egy tanulmányt.
DTPa+IPV+Hib
A DTPa+IPV oltások a diftéria, tetanusz, pertusszisz és polio ellen kívánnak védelmet nyújtani.
Tetanusz:
Az egészségügyről rendelkező 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 57. §-a (1) bekezdése szerint „az oltás célja a fertőző betegségekkel szembeni aktív, illetve passzív védettség kialakítása.”
Tekintettel arra, hogy a tetanusz emberről emberre nem terjed, így az ellene való kötelező oltás sérti Magyarország Alaptörvénye I. cikk (3) bekezdését, mivel eszerint „alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosa, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
Gyermekünknek ez az oltás az élethez, egészséghez és testi épséghez való jogát korlátozza, és a tetanusz esetében, mivel az emberről emberre nem terjed, semmi olyan alkotmányos érték, érdek nincs, amely indokolná azt, hogy bármilyen kockázatnak legyen kitéve a gyermek egészsége. Ráadásul a tetanusz elleni oltás adott esetben a sérülést követően is beadható, így nem indokolt megzavarni az immunrendszerét ezzel az oltással.
A pertusszisszal kapcsolatban:
A tudományos szakirodalomban régóta ismert, hogy az oltások miatt a pertussis vakcinarezisztens lett, és nem akadályozza meg a fertőzés továbbadását és a megbetegedést sem, és nem is csökkenti annak tüneteit, hanem folyamatosak a járványok a vakcinázott populációkban az oltások bevezetését követően csak sok esetben nem diagnosztizálják a pertusszisz fertőzést. Erre vonatkozóan F15 alatt csatolunk egy tanulmányt, amely szerint a pertusszisz oltottak között terjed.
DTPA oltás kombinálva polio elleni oltással:
A szakirodalom és a tapasztalatok szerint ezen két oltás kombinációja felelős a SIDS – hirtelen csecsemőhalál – megtörténtéért, ennek igazolására F16 alatt csatolunk tanulmányt.
Az F17 alatt csatolt statisztikai elemzést tartalmazó tanulmány szerint a beadott oltások száma – azaz minél több oltást adnak be egy csecsemőnek – és a hirtelen csecsemőhalál száma egymással korrelál.
Az Infranrix_Polio_HIB oltás összetételét F18 alatt csatoljuk.
A polio elleni vakcinát zöld majom agyvelőn (VERO sejtek) állítják elő, amely SV40 carcinogán vírussal szennyezett, amely daganatos megbetegedéseket okoz. (F19 és F20_mellékletek)
Vakcinázás és autoimmun betegségek
Számos esetismertetésben és vizsgálatsorozatban leírták a vakcinázást követően kialakuló autoimmunitásra utaló jelenséget. Napról napra több bizonyíték van arra, hogy ez a kapcsolat több mint véletlenszerű. Emberekben az adjuvánsok nem specifikus konstitúciós, mozgásszervi vagy neurológiai klinikai manifesztációkat idézhetnek elő, és autoimmun betegségek megjelenéséhez vagy felgyorsulásához vezethetnek. Azt a tényt, hogy a vakcinák és az adjuvánsok patogén autoimmun választ válthatnak ki, állatmodellek is alátámasztják. Bizonyos esetekben az adjuvánsok generalizált autoimmun választ váltatnak ki, ami többszörös autoantitesteket eredményez, de néha reprodukálhatják a humán autoimmun betegségeket, beleértve a reumatoid artritiszt, a szisztémás lupus erythematosust, a Sjögren-szindrómát, az autoimmun pajzsmirigygyulladást és az antifoszfolipid szindrómát. Ennek igazolására már csatoltuk F5 alatt az ASIA szondrómáról szóló cikket,
F21alatt pedig egy olyan tanulmányt csatolunk, amelyben 82 autoimmun betegség epitópjait vetették össze a vakcinákban lévő állati, gomba és növényi peptidekkel. Az epitóp az antigénnek az a része, amit az immunrendszer sejtjei felismernek, és amihez az ellene termeltantitest kötődik azért, hogy elpusztítsa. Az antitestek tehát nem egy teljeskórokozót (például vírust, baktériumot) vagy egy egész sejtet (például idegenvörösvérsejtet vagy saját tumorsejtet) ismernek fel, hanem annak csupán egy molekuláris szintű részletét azonosítják. A legtöbb antigén több epitópot is magán hordoz, és ezek mindegyike beindíthatja azimmunrendszer ellentámadását. Az epitóp kifejezést az 1960‑as években alkották meg az angol epi‑ (= rajta valamin) és a görög topos (=hely) szavak összevonásával, utalva arra, hogy ezen a helyen történik az antigén‑antitestreakció. Az eredmények teljesen egyértelműen azt mutatják, hogy a vakcinákban lévő fehérjék okozzák az összes autoimmun betegséget.
Oltások és járványok – egyáltalán védenek az oltások valami ellen?
Az USA Egészségügyi Szolgáltatások Minisztériuma hivatalos weboldala készíttetett egy tanulmányt – amelyet aktualizált – arról, hogy az oltást követő nemkívánatos események, azaz a mellékhatások milyen arányban fordulnak elő, kerülnek lejelentésre az USA-ban az azt nyilvántartó VAERS rendszerbe (F21_melléklet).
A tanulmányban (F22_ Lazarus tanulmány) a következő megállapításokat tették: 2006 júniusa és 2009. októbere között 715.000 betegről gyűjtöttek be adatokat, 1,4 millió adag került beadásra nekik 45 különböző oltásból. Ezekből 35.570 reakciót azonosítottak, ez 2,6 % volt. Az oltásmellékhatások kifejezetten gyakoriak, csak nem jelentik le őket. Az összes mellékhatás kevesebb, mint 0,3 %-át, a súlyos mellékhatások 1-12%-át jelentik. Az alacsony jelentési arányok megakadályozzák a közegészségügyet veszélyeztető problémás gyógyszerek és vakcinák beazonosítását. A jelentéstétel akadályai közé tartozik a klinikusok tájékozottságának hiánya, a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mikor és mit kell jelenteni, valamint a jelentéssel járó terhek: a jelentés nem része a klinikusok szokásos munkafolyamatának, időigényes és párhuzamosságok vannak.
F23 alatt csatolunk egy cikkválogatást orvosi szakfolyóiratokból a 19-21. század közötti időszakból. Ezzel azt kívánjuk bizonyítani, hogy egyrészt az oltással védeni kívánt betegségek esetében a járványok már az oltásokat megelőzően lecsengtek, köszönhetően a 19. század második felétől megváltozott higiéniai viszonyoknak és táplálkozásnak. Másrészt ki szeretnénk emelni, hogy ezen betegségek többsége már a tizenkilencedik században gyógyítható volt. Illetve rá szeretnénk mutatni arra is, hogy a zöme ezen betegségeknek (kanyaró, rubeola stb.) egyáltalán nem súlyos betegség. Maga a polio fertőzés például csak az esetek 5 százalékában okoz egyáltalán tüneteket.
Egyébként polio a 19. század utolsó évtizedéig nem létezett, kutatások szerint nem fertőzésről van szó, hanem növényvédőszer mérgezés okozza.
F24 alatt pedig csatolunk egy vizsgálatot, amelyben a fertőző betegségek természetes visszaesése, az immunizációs hatékonyság és az immunizáció veszélyei kerültek ábrázolásra, azzal, hogy a hivatalos állami statisztikai adatok elemzéséből megállapítható, hogy Észak-Amerikában, Európában és a Csendes Óceán déli részén a fertőző betegségek terjedésében bekövetkezett csökkenés már az oltási programok megkezdését megelőzően bekövetkezett. Az immunizálás hatékonyságával kapcsolatban megállapítható, hogy nem bizonyítható az immunizálás hatékonysága, és sok esetben maguk az oltások okozzák a járványokat. Az immunizálás veszélyei adatai pedig azt mutatják, hogy a kötelező oltások bevezetése jelentősen korrellál az 5 éves kor alatti gyermekek halálozásával, kapcsolódik a hirtelen csecsemőhalálhoz, a különböző degeneratív betegségek – például a diabetesz kialakulásához.
Még az alábbiakat kívánjuk megjegyezni:
Az okozati összefüggés bizonyításának standard kritériumai a következők: dózis-válasz kapcsolat áll fenn egy betegséget okozó ágens és egy betegség között, amennyiben bizonyos hajlamosító tényezők növelik annak valószínűségét, hogy egy kórokozó a hozzá kapcsolódó betegséget okozza. Neil Miller Review of [400] Critical Vaccine Studies című könyvében Neil Miller egy sor olyan, a szakirodalomban megjelent tanulmányt tárt fel, amelyek bemutatják ezeket az összefüggéseket. Az a kétségbeejtő ezekkel a károsító tényezőkkel kapcsolatban, hogy az orvosok nem ismerik el őket, pedig ha megtennék, akkor lehetne immunizálni, de anélkül, hogy ezeket a károsító tényezőket elkerülnék. De ezt nem teszik meg, mert ehhez el kellene ismerni, hogy az oltások nem 100 százalékosan biztonságosak, és ez az orvosoknak elfogadhatatlan, mert akik meg merik kérdőjelezni a z oltások 100 százalékos biztonságosságát, retorziókra számíthatnak.
Mindezek tudatában és fényében tehát kérjük önt, hogy az oltások alóli mentességhez szükséges szakvéleményt megadni szíveskedjék.
Köszönjük!