Forrás és a hivatkozások jegyzéke:
Összefoglaló
2017 januárjában az Oltás és Oltóanyagok című tudományos folyóiratban két olasz kutató egy olyan tanulmányt jelentetett meg, amelyben 44, Franciaországból és Olaszországból származó, különféle kórképek elleni oltóanyagot tartalmazó fiolának a tartalmát elemezték.
A kutatók azért végezték el ezt a vizsgálatot, mert felmerült, hogy a vakcinák esetlegesen nem kívánt hatásokkal járnak. Elektronmikroszkópos vizsgálati módszert alkalmaztak, és a céljuk az volt, hogy megnézzék azt, vajon találhatóak-e szilárd szennyeződések a fiolákban.
A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a fiolákban olyan mikro- és nanoméretű, szervetlen elemekből álló részecskék találhatóak, amelyek az összetevők között nem szerepelnek, és jelenlétük megmagyarázhatatlan.
Ezeknek a szennyezőanyagoknak a jelentős részét más vizsgálatok is igazolták, és a szakirodalom szerint ezek nem biológiailag lebomló anyagok, továbbá nem is biokompatibilisek.
Azt is megállapították, hogy elképzelhető, hogy bizonyos betegségek és nem kívánatos vakcina mellékhatás ezen anyagok jelenlétének tulajdonítható.
Ha érdekelnek a hírleveleim, elő tudsz fizetni rá, de ingyenesen is fel lehet iratkozni, mindkettőt a subscribe gombra kattintással. Az előfizetőknek lehetősége van kommentelni, és megkapom az email üzeneteiket is. Ha előfizetsz, azzal támogatod a munkámat.Bevezetés
A tanulmány szerint, habár a vakcinázás okozta mellékhatások mindig is jelen voltak, de mintha az utóbbi időben ezeknek a száma megnőtt volna, és súlyosabbak is lennének, mint a korábbi időszakban.
Például az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia a Diftéria-tetanusz-pertusszisz (DTaP) vakcinát összefüggésbe hozta a hirtelen csecsemőhalál eseteivel.
Megjegyezni kívánjuk, hogy ez a SIDS, azaz hirtelen csecsemőhalál – amelyet magyarul bölcsőhalálként szoktak nevezni – a hirtelen felnőtthalál szindróma (SADS) csecsemőkori megfelelője, ami a kovid vakcinációt megelőzően gyakorlatilag nem létezett az orvostudományban.
Emellett a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) oltást az autizmussal, valamint autoimmunbetegségekkel, a hepatitisz B vakcinát pedig a szklerózis multiplex-szel hozták összefüggésbe.
A Tripedia DTaP-t gyártó Sanofi Pasteur közleménye szerint a
A Tripedia vakcina engedélyezés utáni alkalmazása során jelentett mellékhatások közé tartozik az idiopátiás trombocitopéniás purpura, SIDS, anafilaxiás reakció, cellulitis, autizmus, görcs/grand mal görcs, encephalopathia, hypotonia, neuropátia, somnolencia és apnoe.
Habár az elvégzett epidemiológiai vizsgálatok nem mutattak egyértelmű bizonyítékot ezekre az összefüggésekre, 2011-ben a Nemzeti Orvosi Akadémia (korábban IOM) kénytelen volt elismerni azt, hogy
A vakcinák nem mentesek a mellékhatásoktól, illetve a nemkívánatos hatásoktól.
A vakcinák összetevőivel, például az adjuvánsokkal (a legtöbb esetben alumíniumsókkal) kapcsolatos konkrét kutatások már jelezték, hogy azok neurológiai tünetek lehetséges okozói lehetnek, és néhány esetben in vivo vizsgálatok és epidemiológiai tanulmányok kimutatták a neurológiai betegségekkel való lehetséges összefüggést.
A humán papillomavírus (HPV) elleni vakcinák kapcsán újrakezdődött a vakcinációt követő nemkívánatos mellékhatásokkal összefüggő vita, mivel néhány fiatalnál súlyos mellékhatásokat okozott az oltóanyag.
Vannak olyan konkrét tanulmányok, amelyek a vakcina beadása után kialakult, korábban soha nem ismert szindrómákról számolnak be. Ilyen például a komplex regionális fájdalom szindróma (CRPS), a poszturális ortosztatikus tachikardia szindróma (POTS) és a krónikus fáradtság szindróma (CFS).
Leírták az injekció beadásának helyén jelentkező fájdalmat, duzzanatot, a kezek irányíthatatlan mozgását (bár ez utóbbi tünet szisztémásnak is tekinthető). A szisztémás hatások között lázról, fejfájásról, ingerlékenységről, epilepsziás rohamokról, átmeneti beszédkiesésről, alsó végtagi érzéstelenségről és bénulásról, hőhullámokról, alvászavarokról, túlérzékenységi reakciókról, izomfájdalomról, visszatérő szinkópáról, állandó éhségérzetről, jelentős járáskárosodásról, az ortosztatikus testtartás fenntartására való képtelenségről számoltak be.
A naponta beadott több millió oltáshoz képest a nemkívánatos mellékhatások százalékos aránya ismeretlen, mégis tagadhatatlan, hogy vannak esetek, amikor valami baj történik, és ezekre nincsen magyarázat, és látszólag ezek a mellékhatások véletlenszerűen és sztochasztikus alapon következnek be.
Emiatt végezte el ez a két kutató azt a vizsgálatot, amelyben a vakcinák biztonságosságát fizikai szempontból elemezték. Egy olyan elemzési módszert alkalmaztak, amely során pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatokat végezte a Field Emission Gun használatával, hogy ezzel kimutassák az ezekben a készítményekben esetlegesen fellelhető fizikai szennyeződéseket.
A készítmények között különböző gyártók különböző megbetegedések elleni vakcinái voltak, 44 fiola, néhányat felsorolunk, de lejjebb a képernyőfotón is láthatóak a vakcinák.
Tehát a megbetegedések illetve vakcinák:
Tífusz, szalmonella, tetanusz, tetanusz és diftéria egyben, diftéria-tetanusz-pertusszisz elleni kombinált készítmény, diftéria, tetanusz, pertussisz, hepatitisz B, gyermekbénulás elleni szerek és a haemophilus influenzae b-típus által okozott betegség elleni kombinált készítmények, MMR vakcinák, Pneumococcus elleni készítmények, Meningococcus elleni készítmények, bárányhimlő elleni készítmények, influenza elleni oltások és így tovább.
A gyártók: Pfizer, Novartis, Sanofi, GSK, és így tovább.
A vizsgálat célja az esetlegesen előforduló fizikai szennyeződések kimutatása volt.
Vizsgálati módszer
Ennek érdekében újszerű vizsgálati eljárást alkalmaztak, melynek során egy röntgenmikroszondás energiadiszperzív spektroszkóppal (EDS, EDAX, Mahwah, NJ, USA) felszerelt Field Emission Gun Environmental Electron Scanning Microszkóp (FEG-ESEM, Quanta 200, FEI, The Netherlands) segítségével végeztek megfigyeléseket a szervetlen, szemcsés szennyeződések esetleges jelenlétének kimutatására és kémiai összetételük azonosítására.
A vizsgálat során egy áramlási szekrényben egy fecskendőből körülbelül 20 mikroliter vakcinát cseppentettek egy 25 mm átmérőjű cellulózszűrőre (Millipore, USA). A szűrőt ezután egy öntapadós szénkoronggal borított alumíniumtüskére helyezik, és ezt a mintát azonnal egy tiszta dobozba teszik annak érdekében, hogy elkerüljék a szennyeződést, és a dobozt csak azért nyitják ki újra, hogy a mintát a FEG-ESEM kamrába helyezzék. Azért választották ezt a különleges mikroszkóp-típust, mert ez lehetővé teszi a vizes és olajos minták elemzését alacsony vákuumban (10 és 130 Pa között), nagy érzékenység mellett.
Amikor az oltóanyagban lévő víz és sóoldat elpárolog, a biológiai/fizikai komponensek a szűrőn megjelennek, és ezután lehetőség nyílik azok megfigyelésére. Ez a fajta mikroszkóp az alacsony vákuumban végzett megfigyelésekkel megakadályozza a minta esetleges szennyeződését és a műtárgyak keletkezését. A megfigyeléseket különböző szenzorokkal (SE: szekunder-elektron szenzor és BSE: backscattered-electron szenzor) végzik, és 8,9 e-1 mbar nyomáson, 10 és 30 kV közötti energiák mellett, a részecskék méretének, morfológiájának és elemi összetételének kimutatására. A módszer egyértelműen azonosítja a biológiai szubsztrátnál nagyobb atomsűrűségű (fehérebbnek tűnő) szervetlen testeket. Így a szerves testek láthatóak és könnyen megkülönböztethetők a szervetlenektől. A módszer nem tud különbséget tenni a fehérjék és a szerves segédanyagok (pl. szkvalén, glutamát, fehérjék stb.) vagy a vírusok, baktériumok, baktériumok DNS-e, endotoxinok és baktériumhulladékok között, de ezeknek a viszonylag alacsony atomsűrűsége lehetővé teszi, hogy ezeket az entitásokat szerves anyagként azonosítsák. Egyes vakcinákban a szerves anyag fehérnek látszó törmeléket tartalmaz, amelyet aggregátumnak neveznek, míg a nagy koncentrációjú vagy szervetlen törmeléket klaszternek nevezik.
Az egyes szervetlen részecskéket vagy szerves-szervetlen aggregátumokat azonosították, értékelték és megszámolták. A számlálási eljárást háromszor megismételték három különböző operátorral, 10%-nál kisebb hibával. Ha sóréteget (nátrium-klorid vagy alumínium) észleltek, rögzítették ezt, és nem végeztek testszámlálást.
Eredmények
A vizsgálatok szerint a vakcinákban benne voltak az adott gyártó által közölt szervetlen összetevők, így a kutatók igazolták a sóoldat és az alumíniumsók jelenlétét. Emellett azonban minden esetben olyan mikro-, szubmikro- és nano-méretű szervetlen idegen testeket (100 nm-től körülbelül tíz mikronig) is találtak, amelyek jelenlétét a termék csomagolásában lévő betegtájékoztatóban nem tüntették fel.
Ezen a linken van az a táblázat, amelyikben a talált anyagokat készítményenként megjelölték a kutatók.
Az 1a. ábra az alumínium-foszfát (AlPO4) sói közé beágyazott nátrium-klorid (NaCl) kristályok rétegét mutatja egy csepp Gardasilban (Merck HPV-ellenes vakcina), amint azt az EDS-spektrum (1b. ábra) is mutatja. A sóoldat minden vakcinakészítmény folyékony alapanyaga, az alumíniumsók vagy az alumínium-hidroxid Al(OH)3 pedig az adjuvánsok, amelyeket általában hozzáadnak.
Megvizsgálva az ezeken a kiválásokon kívüli, de a folyadékcsepp belsejében lévő területet, más dolgokat is azonosítottunk: egyedi részecskéket, részecskeklasztereket és aggregátumokat (szerves-szerves kompozitokat), ezek a szervetlen részecskéknek az oltóanyag szerves részével való kölcsönhatásából származnak.
A 2a-2f. ábra a vakcinákban (Repevax, Prevenar és Gardasil) azonosított entitások különböző tipológiáját mutatja be; egyes részecskék, mikro- és nanorészecskék (<100 nm) klaszterei és aggregátumok EDS-spektrumukkal (2d-2f. ábra). A képeken (2a. és 2d. ábra) alumínium, szilícium, magnézium és titán törmelék; vas, króm, szilícium és kalcium részecskék (2b. és 2e. ábra) klaszterbe rendeződve, valamint alumínium-réz törmelék (2c. és 2f. ábra) aggregátumban látható.
Amint látható, a részecskéket biológiai táptalaj veszi körül és abba vannak beleágyazódva.
Amint látható, a részecskéket biológiai táptalaj veszi körül és ágyazza be. Minden elemzett mintában olyan részecskéket azonosítottunk, amelyek a következőket tartalmazzák: Ólom (Typhym, Cervarix, Agrippal S1, Meningitec, Gardasil) vagy rozsdamentes acél (Mencevax, Infarix Hexa, Cervarix. Anatetall, Focetria, Agrippal S1, Menveo, Prevenar 13, Meningitec, Vaxigrip, Stamaril Pasteur, Repevax és MMRvaxPro).
A Prevenar és Infarix cseppekben azonosított volfrámrészecskék képei. Ezek volfrámból, alumíniumból és vasból állnak, de különböző koncentrációban. A nyilak mutatják azokat a pontokat, ahol az EDS-spektrumokat készítették.
Néhány volfrámból vagy rozsdamentes acélból készült fémrészecskét is azonosítottak. Találtak még cirkóniumot, hafniumot, stronciumot és alumíniumot (Vivotif, Meningetec); volfrámot, nikkelt, vasat (Priorix, Meningetec); antimont (Menjugate kit); krómot (Meningetec); aranyat vagy aranyat, cinket (Infarix Hexa, Repevax), vagy platinát, ezüstöt, bizmutot, vasat, krómot (MMRvaxPro) vagy ólmot, bizmutot (Gardasil) vagy cériumot (Agrippal S1) tartalmazó részecskéket is. A volfrám önállón 8 oltóanyagban, míg a króm (önmagában vagy vas és nikkel ötvözetként) 25 oltóanyagban fordult elő. A vizsgálatok kimutatták, hogy egyes részecskék biológiai szubsztrátumba ágyazódtak, ezek valószínűleg fehérjék, endotoxinok és baktériummaradványok. Amint egy részecske fehérjefolyadékkal érintkezik, nano-bio-kölcsönhatás6 következik be, és "fehérjekorona" keletkezik. A nano-bio-kölcsönhatás egy olyan nagyobb méretű vegyületet hoz létre, amely biológiailag nem lebontható, és káros hatásokat válthat ki, mivel a szervezet nem ismeri fel sajátjaként.
Az 5a-5f. ábra példákat mutat be ezekre a nano-bio-kölcsönhatásokra. Aggregátumok láthatók (stabil összetett egységek), amelyek ólomrészecskéket tartalmaznak a Meningitecben (5a. és 5b. ábra), rozsdamentes acélból (vas, króm és nikkel, 5c. és 5d. ábra) és rézből, cinkből és ólomból a Cervarixban (5e. és 5f. ábra). Hasonló aggregátumokat, bár más helyzetekben (leukémiában vagy krioglobulinémiában szenvedő betegeknél), már leírtak az irodalomban.
Szerves vegyülettel körülvett részecskék megjelenítése. Ólomból (a,b), vasból, krómból, nikkelből (rozsdamentes acél; c,d), rézből, ónból, ólomból (e,f) állnak. A nyilak mutatják azokat a pontokat, ahol EDS-spektrumokat készítettek.
A két entitás közötti kapcsolódással olyan hajtogatódású fehérjék keletkeznek, amelyek autoimmun hatást válthatnak ki, ha ezeket a fehérjéket emberbe fecskendezik.
A 6a. és 6b. ábra az Agrippal-ban azonosított idegen testek egyikét mutatja. A részecske cériumból, vasból, titánból és nikkelből áll. A (7a. és 7b. ábra) a Repevaxban egy olyan részt mutat be, ahol nem tudjuk megmondani, hogy emberi, vagy álltati vörösvérsejtek, mindenesetre valamilyen vörösvérsejtek láthatóak.
A két entitás közötti kapcsolódással olyan hajtogatódású fehérjék keletkeznek, amelyek autoimmun hatást válthatnak ki, ha ezeket a fehérjéket emberbe fecskendezik.
A 6a. és 6b. ábra az Agrippal-ban azonosított idegen testek egyikét mutatja. A részecske cériumból, vasból, titánból és nikkelből áll. A (7a. és 7b. ábra) a Repevaxban egy olyan részt mutat be, ahol nem tudjuk megmondani, hogy emberi, vagy álltati vörösvérsejtek, mindenesetre valamilyen vörösvérsejtek láthatóak.
7. ábra Kép egy Repevax cseppben lévő területről, ahol vörös sejtek morfológiáját (piros nyilak) azonosították. Nem lehet tudni, hogy ezek emberi vagy állati eredetűek. A sóoldat és az alumínium-foszfát törmelékei között alumíniumból, brómból, szilíciumból, káliumból, titánból álló törmelék (fehér nyilak) van jelen.
A 3. táblázat - amelyet ezen a linken nézhettek meg - összefoglalja az azonosított törmelékek számát és morfológiáját, egyedi részecskék, részecskeklaszterek vagy aggregátumok (szerves-szervetlen vegyületek) formájában, míg a 8. ábra az egyes vakcinák 20 mikroljára azonosított részecskék (részecskék plus klaszterek plusz aggregátumok) teljes számát kiszámítva kapott grafikont mutatja.
Hasonló aggregátumokat már más kutatók is leírtak, akik a vérben azonosították őket például leukémiás betegek és krioglobulinémiában szenvedő személyek esetében.
A krioglobulinaemia bármely életkorban, férfiaknál és nőknél egyaránt előforduló betegség. Lényeges tünetei a bőrelváltozások, az ízületi fájdalom és a perifériás neuropátia.
A cryoglobulinok a vérben található fehérjék, amelyek 37 °C alatt kicsapódhatnak: összekapcsolódva ún. polimert vagy fehérjekomplexet képezhetnek, amelyek akadályozzák a vérkeringést, és kialakítják a jellegzetes tüneteket. Károsíthatják a bőrt, az idegeket, az ízületeket és a szerveket is, legfőképpen a vesét, májat, szívet és az idegrendszert.
Általában autoimmun betegség vagy valamely rosszindulatú vérképző rendszeri betegség miatt alakul ki.
Nem minden vizsgált vakcina tartalmazza ugyanazt a szennyeződést, bár ugyanaz a vakcina, amely különböző tételekhez tartozik, és egyes esetekben különböző országokból származik, tartalmaz hasonló szennyeződést (pl. a Glaxo Infarix, Typherix és Priorix vakcinái volfrámot tartalmaznak. A Novartis által gyártott Menjugate kitben, valamint a Pfizer által gyártott Prevenarban, Meningitecben és a Wyeth által gyártott Meningitecben is azonosítottak volfrámot).
A Feligen volt az egyetlen vizsgált állatgyógyászati vakcina, és ez volt az egyetlen minta, amelyben nem volt szervetlen szennyeződéstől.
Az Allergoid olyan szilárd szervetlen sókból álló réteget képez, amely nem teszi lehetővé más részecskeszennyeződések kimutatását.
Értékelés
A kimutatott idegen testek mennyisége és néhány esetben szokatlan kémiai összetételük zavarba ejtette a kutatókat. Az azonosított szervetlen részecskék nem biokompatibilisek és nem is biológiailag lebomlóak, ami azt jelenti, hogy bioperszisztensek, nem bomlanak le, hanem benne maradnak a szervezetben, és olyan hatásokat idézhetnek elő, amelyek lehetséges, hogy közvetlenül az injekció beadását követően jelennek meg, de az is előfordulhat, hogy a beadástól számított bizonyos idő elteltével válnak csak nyilvánvalóvá. Fontos megjegyezni, hogy a részecskék (kristályok és nem molekulák) a szervezet számára idegen testek, és úgy is viselkednek. A toxicitásuk bizonyos tekintetben eltér az őket alkotó kémiai elemek toxicitásától, és az idegen testekre jellemző toxicitást hozzáadódik a már meglévő vakcina toxicitáshoz, ezért gyulladásos reakciót váltanak ki.
Az injekció beadása után ezek a mikro- és nanorészecskék, valamint aggregátumok részben az injekció beadásának helyén maradnak, duzzanatokat és granulómákat képezve. De az is megtörténik, hogy a vérkeringéssel szétáradnak a testben, és nem is tudható, hova kerülnek elszállításra. A kutatók azt feltételezik, hogy sok esetben anélkül oszlanak szét a szervezetben, hogy bármilyen látható reakciót okoznának. De valószínűsíthető, hogy bizonyos körülmények között valamelyik szervbe, beleértve a mikrobiomot is, olyan mennyiség kerül belőlük, hogy krónikus gyulladást váltanak ki, mivel ezen részecskék zömében nem tudnak lebomlani, és minden idegen test, különösen az ilyen kis méretű, krónikus gyulladást okoz.
Továbbá a fehérje-korona hatás (a nano-bio-kölcsönhatás) következtében olyan szerves/szervetlen összetett részecskék keletkezhetnek, amelyek képesek nemkívánatos módon stimulálni az immunrendszert. Nem lehet nem hozzátenni, hogy a vakcinákban gyakran megfigyelhető méretű részecskék bejuthatnak a sejtmagokba és kölcsönhatásba léphetnek a DNS-sel.
Bizonyos esetekben, mint például a vas és egyes vasötvözetek esetében, ezek korrodálódhatnak, és a korróziós termékek a szövetekre ható toxicitást fejthetnek ki.
Az alumínium és a NaCl sók jelenléte nyilvánvaló, mivel ezeket az anyagokat a gyártók használják és összetevőként deklarálják, de más anyagoknak nem szabadna a vakcinában vagy más injekciós gyógyszerben lenniük, és egyébként is, az alumíniumot már kapcsolatba hozták neurológiai betegségekkel.
Tekintettel az általunk megfigyelt szennyeződésekre az emberi felhasználásra szánt vakcinák összes mintájában, az ilyen vakcinák beadása utáni káros hatások azért jelennek meg véletlenszerűen, mivel attól függnek, hogy a szennyeződések hová kerülnek a vérkeringés útján. Az is nyilvánvaló, hogy az ilyen idegen testek a kisebb szervezeteknél, például gyermekeknél súlyosabb hatást gyakorol, mint ha ugyanilyen mennyiség felnőttekbe kerül.
Az általunk elemzett vakcinákban találhatóakhoz hasonló kémiai összetételű részecskékkel találkozunk, amikor a különböző szennyezőforrások által okozott környezetszennyezési eseteket tanulmányozzuk. A legtöbb esetben az észlelt kombinációk nagyon furcsák, mivel nincs műszaki felhasználásuk, semmilyen anyagkézikönyvben nem találhatók meg, és úgy néznek ki, mintha a véletlenszerű képződés eredménye lennének, amely például a hulladék elégetésekor keletkezik. Mindenesetre, bármilyen eredetűek is legyenek, nem lehetnének jelen semmilyen injekcióban gyógyszerben, nemhogy oltóanyagokban, különösen a csecsemőknek szánt oltóanyagokban.
Az eddig ismeretlen szennyeződések más formáit is megfigyelték a közelmúltban, és mindenesetre a vakcinák olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek maguk is okozhatnak káros hatásokat. A toxikológiában jól ismert tény, hogy a szennyező anyagok kölcsönös, szinergikus hatást fejtenek ki, és ahogy a szennyező anyagok száma növekszik, a hatások egyre kevésbé kiszámíthatóak. Annál is inkább, ha egyes anyagok ismeretlenek.
Tény, hogy a vakcinák által kiváltott mellékhatásokról nem léteznek kimerítő és megbízható hivatalos adatok. A vakcinák által állítólagosan károsodott emberek által közölt epizódszerű bizonyítékok kétfélék: van, amikor a károsodás a beadástól számított néhány órán belül bekövetkezett és láthatóvá vált, míg máskor néhány héttel később jelentek azok meg.
A kutatók hipotézise szerint, ha a károsodás az injektáláshoz képest hamar mutatkozik meg, akkor a drogban található szennyező anyagok elérték az agyat, és az érintett anatómiai helytől függően váltották ki a reakciót. Amikor ez a helyzet, akkor az egész jelenség nagyon gyors.
Viszont amikor a nemkívánatos hatások később jelentkeznek, akkor a szennyező anyagok a mikrobiom elérésekor zavarják meg a neurológiai funkciók ellátásához szükséges enzimek termelését. Ez időbe telik, mivel a kémiai vegyületek megfelelő mennyiségű termelését igényli, és az injekció beadása és a klinikai tünetek között néhány hét is eltelik.
A szerzők azt feltételezik, hogy ezen szennyeződések a gyártási folyamat során kerülnek bele az oltóanyagokba, és javasolják a gyártási folyamatok fokozott ellenőrzését.
Én személy szerint mást feltételezek.
A fiolák titka - 2017-es fősodor tanulmány 44, különböző oltóanyagokat tartalmazó fiola tartalmáról