A közjószág gyermekek helye a magyar egészségügyben és jogrendben
A világon tényleg a magyar kötelező oltási rendszer az egyik legtökéletesebben kimunkált, és a kötelező oltások alóli mentesség automatikus.
Így oldja meg az állama mentesülést: Amennyiben a kötelező oltástól a gyermek meghal, a törvény erejénél fogva mind az orvos, mind a gyártó, mind az állam mentesül mindenféle felelősség alól.
Azaz azt csinálnak a gyermekeinkkel, amit csak akarnak, mentesülve minden felelősség alól, egy nemlétező közérdek, a nyájimmunitás nevében.
Olyan oltásokkal oltják be őket, amelyeknek semmiféle klinikai kísérletei nem voltak, aztán amelyik gyermek belehal, az belehalt, így járt, az állam, az orvosok és a gyártó mossák kezeiket.
Tiszteletreméltó sziniszterelnökünk kora ifjúságától fogva, de politiusi karrierjének kezdetétől mindenképpen, szoros barátságot ápol egy meg nem nevezhető, csak körülírva jellemezhető lénnyel, jelesül a szélhámos hencegés és hazudozó képmutatás szellemével. Ez a szövetségkötés az, ami őt fölemelte, ettől lett ő egy géniusz és világraszólóan tehetséges államférfi. A szívében valahol el van vágva a gyökérzettől, a lényeget ő sem látja, legföljebb ügyesen agyal róla. (Úgy mondják ezt, hogy: „princípiumzavar”.) A rábízottak több mint kétharmada ugyanilyen gyökértelen, tehát nekik nem számít, őket nem sérti. Akik szenvedik, azoknak egyetlen menekülési útvonal: fölfelé (mármint nem testben, hanem lélekben.)
A magyarországi sajtó elengedte a füle mellett és elmulasztotta lecsapni a magas labdát, senki sem vette a fáradságot, hogy kielemezze, mire gondolt a költő, avagy mit is jelent valójában ez a bomlott hablaty:
„A gyerek a mi fölfogásunkban közjószág is, mer' a nemzet is a gyermekeiben és a jövőjében él, azon kívül, hogy persze, saját személyes boldogságot ad minden szülőnek, de mégis csak a jövőről van szó, ezért a gyermek érték, akik ilyet vállalnak, ilyen életformát, családos [életet], azokat támogatjuk. De ezt úgy kell tenni, hogy ez ne beavatkozásnak tűnjön. Még egyszer mondom, tizenegynéhány éve gyakorlom ezt a szakmát, vagy vagyok miniszterelnök és rendre minden évben vannak viták, amelyek erről [szólnak]. Annyira evidens a számomra, hogy jót akarunk, hiszen segíteni akarunk a családoknak, a gyerekvállalást akarjuk ösztönözni és mégis meg kell védeni egy evidensen jó álláspontot is a visszatérő politikai vitákban. De hát ettől szép a mi országunk, hogy ilyen bonyolult...”
Kiegészítem az előző hozzászólásomat, hogy egyértelmű legyen:
„A gyerek a mi fölfogásunkban közjószág is...” – ez magyarra fordítva azt jelenti: „a mi fölfogásunkban” nem létezik szuverén EMBER, aki e világra születik, annak életére jogcímet formál Evilág Ura. „A mi fölfogásunkban” az EMBER nem az üdvösség, a megszabadulás, a fölébredés potencialitása, hanem az állati sorban – v.ö. nyáj, csorda, (-immunitás), bűnbak, áldozati bárány, stb. – tartott szellemi rabszolga, akit Evilág Ura jog szerint birtokol és a hatalma alá hajt. Humanitáriusan, filantróp módon és demokratikusan közérdekű, „evidens” legalitással. Ez „a mi fölfogásunk”.