Az immunológia forradalma a 21. században - Langerhans sejtek, mikrobiom, véragygát - mire jók az oltások

Kampányoltások előtt egy kis immunológia

Mi az immunrendszer feladata?

Az immunrendszer legősibb és legfontosabb feladata a biológiai identitás megőrzése, vagyis a szervezet saját szöveteinek hajszálpontos megkülönböztesse a külvilágból érkező idegen anyagoktól és kórokozóktól. Ez a védelem nem a test belsejében, hanem a legkülső határokon kezdődik, ahol az ép bőr hámrétegében elhelyezkedő Langerhans-sejtek alkotják az első intelligens védvonalat. Ezek a csillag alakú, dendritikus immunsejtek folyamatosan mintát vesznek a környezetből, és anélkül, hogy bármilyen fizikai sérülés történne, már a kórokozó puszta érintkezésekor felismerik a veszélyt. Nem csupán helyi riadót fújnak, hanem a betolakodók molekuláris mintázatait kebelezik be, majd a nyirokkeringéssel elvándorolnak a legközelebbi regionális nyirokcsomókba, ahol bemutatják az antigéneket az ott várakozó, tapasztalatlan naiv T- és B-limfocitáknak.
Ez a korai felismerés egy elképesztő, rendszerszintű láncreakciót indít el a szervezetben még jóval azelőtt, hogy a kórokozó egyáltalán eljutna a belső nyálkahártyák felszínére. A Langerhans-sejtek által kibocsátott kemokinek és interferonok kémiai segélykiáltásként terjednek szét a véráramban, ami riadókészültségbe helyezi a csontvelőt, fokozva a falósejtek termelését, és aktiválja a keringő immunsejteket. A nyirokcsomókban a naiv sejtek villámgyors oktatáson esnek át, és kifejezetten az adott kórokozóra szabott fegyverzetet növesztenek, miközben molekuláris „szöveti útlevelet” kapnak, amely pontosan oda navigálja őket, ahol a betolakodó felbukkanhat. Mire a kórokozó átkerülne a száj vagy az orr nyálkahártyájára – amely a test immunrendszerének mintegy 70-80%-át kitevő, hatalmas belső védelmi hálózata –, a szervezet már egy teljesen kiképzett, mozgósított és specifikus sejtes hadsereggel várja a kapuban.

Az oltások és az immunrendszer

Ezzel a zseniális, evolúciósan finomhangolt, lépcsőzetes oktatási folyamattal szemben a hagyományos oltási módszertan egy rendkívül mechanikus és drasztikus beavatkozást alkalmaz.

A nazális és orális vakcinák kikerülik a bőrt és Langerhans sejteket, így elmarad a tanulás első, alap fázisa, ami súlyos zavart okoz az immunreakcióban. A klasszikus, izomba adott injekciók pedig erőszakosan áttörik és teljesen megkerülik mindkét elsődleges információs és szűrőkaput: a bőr Langerhans-sejtjeit és a nyálkahártyák helyi immunrendszerét. Azzal, hogy az idegen antigéneket és a gyulladáskeltő adjuvánsokat közvetlenül a nyálkahártyákra vagy mélyszöveti izomzatba juttatják, az immunrendszer jelentős részét kihagyják a természetes tanulási folyamatból, és egyből egy sokkszerű, pánikszerű szisztémás reakciót kényszerítenek ki a véráramban.

A koronavírus-oltásoktól teljesen függetlenül, ez az eljárás univerzálisan több belső problémát és zavart képes előidézni a szervezetben, mint amennyi valós hasznot a mesterséges ellenanyag-termelés hoz. A nazális és orális oltásokkal a felkészülés alapját, az első szakaszt, míg az izomba adott oltásokkal pedig a felkészülés első két legfontosabb evolúciós fázisát lopják el szó szerint: a bőr Langerhans-sejtjeinek az adatfeldolgozását, illetve a nyálkahártyák lokális védelmi válaszát.

A szervezet így egy olyan biológiai rövidzárlatba és mesterséges krízishelyzetbe kényszerül, ahol a mélyebb szövetek és a belső szervek teljesen felkészületlenül, a külső határőrök korai jelzései és szűrőmunkája nélkül kapják meg az idegen ágenst, ami hosszú távon krónikus gyulladásokhoz, autoimmunitáshoz és az általános immunrendszer meggyengüléséhez vezet.

Mióta tudott dolog ez? A 21. század fordulója forradalmasította az immunológiát

Ez a mélyreható élettani ellentmondás a 21. század fordulóján vált nyilvánvalóvá, amikor egy radikális, forradalmi paradigmaváltás történt az immunológiai ismeretekben, amely teljesen átírta a test működéséről alkotott képet. Bár Paul Langerhans már 1868-ban leírta a róla elnevezett sejteket, valódi immunológiai és antigén-bemutató funkciójukat csak 1973-ban fedezték fel, és jelentőségüket csak a 2000-es évekre értették meg igazán.

Ezzel egy időben, a 21. század elején indult el az emberi mikrobiom ismeretek forradalma is, amely bebizonyította, hogy a bőrünkön és a bélrendszerünkben élő milliárdnyi jótékony mikroba az immunrendszerünk tényleges vezérlőszoftvere, amely elengedhetetlen a tolerancia fenntartásához.

Ugyancsak az elmúlt évtizedek modern neuro-immunológiai kutatásai tárták fel a vér-agy gát valódi, dinamikus természetét, kimutatva, hogy a perifériás, mélyszöveti gyulladások és citokinhullámok közvetlen hatással vannak az agy belső immunállapotára.

Ezek a modern felfedezések együttesen bizonyítják, hogy a test egy összefüggő, érzékeny ökológiai hálózat, amelynek legfőbb védelmét az elsődleges kapuk intelligenciája biztosítja.

A megbetegedéseknek és fertőzéseknek immunológiai funkciója van, így pl. a kanyarón és a bárányhimlőn átesettség védelmet biztosít egyes rákbetegségek ellen - források

A gyermekkori fertőzések során lezajló teljes körű, első és második fázist is magában foglaló immunológiai tréning hosszú távú védőhatásait bizonyítja az a megfigyeléses kutatás, amely szerint a természetes kanyarófertőzésen való átesettség statisztikailag igazolható módon csökkenti a felnőttkori Non-Hodgkin és Hodgkin-limfómák kialakulásának a kockázatát, ahogy azt több ebben szakcikkben bemutatják.

Limfómás betegeknél a természetes kanyarófertőzés után tumorregresszió (zsugorodás) lépett fel. Emiatt ma genetikailag módosított, legyengített kanyaróvírusokat használnak kísérleti rákterápiaként (onkolitikus viroterápia), mivel a limfómasejtek felületén lévő receptorokhoz (pl. CD150/SLAM) kötődve elpusztítják a daganatsejteket.Tanulmány: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27782084/ . Ez az összefoglaló cikk bemutatja, hogyan alakítják át a kanyaróvírust (akár specifikus antitestek beépítésével), hogy célzottan pusztítsa a non-Hodgkin limfómát és más daganatokat.

Egy másik, specifikus limfóma kutatás azt vizsgálja, hogyan csökkenti a kanyaróvírus-törzs a daganatos terhet agresszív T-sejtes limfóma esetén. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21325484/

Hasonlóan szoros biológiai összefüggést tárt fel a nemzetközi Glioma International Case-Control Study is, amely feketén-fehéren kimutatta, hogy a gyermekkori bárányhimlő-fertőzésen természetes úton átesett egyéneknél a specifikus T-sejtes kereszt-reakcióknak köszönhetően lényegesen alacsonyabb a felnőttkori rosszindulatú agydaganatok, vagyis a glioblastomák kockázata, amint az ezen a linken.
Do childhood diseases affect NHL and HL risk? A case-control study from northern and southern Italy - PubMed https://share.google/TiLJU1U6WJfkhPUJv

Self-reported history of infections and the risk of non-Hodgkin lymphoma: an InterLymph pooled analysis - PubMed https://share.google/k9s2ACw54o4brfOWQ

Emellett az immunológiai fenti összefoglaló tudományos hitelességét bármikor ellenőrizni tudja, az alábbiakban közvetlen, a mondatokba beépített hiperhivatkozásokkal gyűjtöttem ki a PubMed adatbázisából a legfontosabb kapcsolódó szakorvosi tanulmányokat. Ezek a cikkek pontról pontra igazolják a leírt élettani mechanizmusokat.

A bőrünkben elhelyezkedő Langerhans-sejtek alapvető feladata, hogy begyűjtsék a környezeti antigéneket, majd az afferens nyirokutakon keresztül a legközelebbi nyirokcsomókba vándoroljanak, ahol a naiv T-sejtek specifikus oktatásával beindítják a tanult immunválaszt, amint abben a szakcikkben részletesen elolvashat:
https://share.google/RnpONdJMaZM1Knekn
https://share.google/7zFvElDM4Au7FfzFq

Bár Paul Langerhans már a 19. century közepén leírta ezeket a sejtcsoportokat, a valódi immunológiai és antigén-bemutató funkciójukat csak 1973-ban fedezte fel Ralph Steinman és csapata, amely történelmi és tudományos mérföldkőről ez a tanulmány számol be: Langerhans cell migration - PubMed https://share.google/mazFxNrE1LyyJRN6f

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/10735943/

A mélyszöveti (izomba adott) oltások és a bennük lévő adjuvánsok által kiváltott mesterséges, szisztémás citokinhullámok neuro-immunológiai következményeit vizsgálva a kutatók kimutatták, hogy a perifériás gyulladásos folyamatok közvetlenül képesek megváltoztatni a vér-agy gát áteresztőképességét, és aktiválhatják az agy saját immunsejtjeit, a mikrogliát, amely folyamat pontos molekuláris mechanizmusa az alábbi cikkben olvasható:
Dual microglia effects on blood brain barrier permeability induced by systemic inflammation - PubMed https://share.google/jVu6PVOXenarSpy61
Peripheral inflammation and blood-brain barrier disruption: effects and mechanisms - PubMed https://share.google/0xjisw2S1whkCD11d