Az oltási paradoxon - a legsebezhetőbbek védelmét gyöngítik az oltások

Az oltások etikai, tudományos és társadalmi aspektusai

Rövid bevezető:

Az oltások biztonságossága és hatékonysága tudományosan sosem került bizonyításra

Az oltások biztonságosságát és hatékonyságát nem támasztják alá tudományos bizonyítékok, szemben az általánosan elfogadott narratívával. Emellett viszont annak van tudományosan igazolt bizonyítékai, hogy a legsebezhetőbbeknek a fertőző betegségek elleni védelmét csökkentik az oltási programok. Az oltások biztonságosságát és hatékonyságát nem támasztják alá szigorú, hosszú távú, placebokontrollos kutatások, csak megfigyeléses adatok (pl. VAERS, CDC).

Ezen az oldalon az EMA nettó hazugságot ír, a képen lévő dologból és az egész linken írtakból egy árva szó sem igaz: https://vaccination-info.europa.eu/hu/az-oltoanyagokrol/oltoanyagok-engedelyezese-az-europai-unioban

Az oltási paradoxon

Az oltások gyengítik a csecsemők immunvédelmét két irányból is: egyrészt mivel az anyák nem természetes úton szereztek védettséget, így nem tudnak átadni IgA immunvédelmet, az IgG csak 3-6 hónap, míg a természetes immunitású anyák 6-12 hónapig tudnak immunvédelmet biztosítani a csecsemőiknek. Így az oltások paradox módon sebezhetőbbé tették a legsebezhetőbb, leginkább védeni kívánt csecsemőket. Ugyanígy a csecsemőknek adott oltások sem hoznak létre nyálkahártya védelmet (IgA).

Az éretlen immunrendszer és véragygát éretlensége miatt az oltások kockázatosak (pl. encephalitis), hatékonyságuk alacsony az első 12 hónapban, különösen az oltási paradoxon miatt.

Az egyedi emberi élet értéke

Kant szerint az emberi élet inherens értéke nem rendelhető alá közösségi érdekeknek, így az oltások kényszere etikátlan. A nyájimmunitás nem indokolja a kötelező oltást, főleg mivel az oltatlanok nem veszélyeztetik az oltottakat (pl. Texas, aktuális kanyaró megtebegedések).

Az oltásokhoz kapcsolódó valós mellékhatások nem ismertek, mert az orvosok és hatóságok elutasítják a szülőknek az oltásmellékhatásokról szóló beszámolóit, logikai cáfolat nélkül, az oltási paradoxon pedig tovább gyengíti a közösségi érvet.

Általános, szinte az egész emberiségre jellemző kognitív hanyatlás és oltások összefüggése

Az ASD/ADHD/tanulási zavarok növekedése (1970-es évektől) szoros időbeli egybeesést mutat az oltások számának ugrásával (1986 után, 10-ről 74-re), amit a környezeti toxinok és képernyőidő súlyosbít.

A kognitív hanyatlás jelei: a logika hanyatlása: maga az is mutatja a kognitív hanyatlást, hogy az oltásokkal kapcsolatos hivatalos narratíva empirikus megfigyelésekre épül, nem logikai bizonyításra, miközben a szülők tapasztalatait elutasítja, ami logikai ellentmondás, hiszen saját maga az oltásokat védő narratíva empirikus és nem tudományos, miközben a neki nem tetsző empirikus megfigyeléseket elutasítja, és ezt észre sem veszik az emberek.

Az oltások tehát etikátlanok, logikátlanok és racionálisan nem védhetőek, miközben veszélyeztetik a csecsemők életét egyrészt az oltásmellékhatásokkal, másrészt az oltási paradoxonnal ( az oltott anyák nem védik a gyermeket, az oltások nem védik, hisz nincs nyálkahártya vedelem). Az oltásokkal kapcsolatos kutatások nem léteznek.

Részletes kifejtés témánként

1. Az oltások és az élethez való jog ütközése

Kérdés: Lehetséges-e, hogy az Alaptörvény által kiemelt élethez való jog üközik egy másik élethez való joggal az oltások kontextusában?

• Kifejtés: Az Alaptörvény az élethez való jogot a testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való jog alá rendeli minden más joggal szemben, de nem ad iránymutatást, ha két élethez való jog ütközik. Például egy szülő az oltás visszautasításával védi a csecsemő életét (pl. anafilaxia kockázata), míg a másik a nyájimmunitás hiányától tart. Jelenleg Texasban (2025) az oltatlanok kanyarója nem veszélyezteti az oltottakat, így a közösségi érdek nem írhatja felül az egyéni jogot.

• Források:

  • Alaptörvény.

  • CDC (2025): Texas kanyaró megbetegedések adatai.

• Konklúzió: Az Alaptörvény nem rendezi az élethez való jogok ütközését, így az oltások kényszere logikátlan és etikátlan, ha egy csecsemő élete veszélybe kerül, különösen, ha a közösségi haszon nem bizonyított.

2. Oltások tudományos bizonyítékai

• Kérdés: Van-e az oltások biztonságosságára és hatékonyságára tudományos kutatás (szisztematikus, megismételhető, empirikus, hosszú távú)?

• Kifejtés: A tudomány definíciója: szisztematikus, objektív, megismételhető, 5-10 éves kutatás és megfigyelés: egyetlen oltásra sem volt ilyen kutatás. A Francis-mezőkísérlet (1954, polio) 1 évig tartott, nem ismételték meg, és nem volt placebo-kontrollos hosszú távon (Thomas Francis Jr., 1955). A Hepatitis B, MMR stb. klinikai vizsgálatai 1-3 évig tartanak, nem placebokontrollosak. A VAERS spontán jelentésekre épül, nem szisztematikus (CDC, 2023), a CDC statisztikái (pl. MMR 97%) megfigyelésesek. A szülők, pedagógusok stb. adatai szintén empirikusak, de az orvostudomány elutasítja őket, mert nem RCT-k – ez ellentmond a hivatalos narratívának.

• Források:

  • Francis-mezőkísérlet (1955): American Journal of Public Health.

  • VAERS adatbázis (CDC, 2023).

  • CDC oltási statisztikák (2023).

• Konklúzió: Az oltások biztonságossága és hatékonysága nem bizonyított a tudományos mérce szerint; a megfigyeléses adatok nem elegendőek, és az egyéni empirikus bizonyítékok elutasítása logikátlan és etikátlan kettős mércét mutat.

3. Anyai immunitás csökkentése és az oltási paradoxon

• Kérdés: Az oltások aláássák-e az anyai természetes immunitást, és paradox módon veszélyeztetik-e a csecsemőket?

• Kifejtés: Természetes fertőzés esetén az anya erős IgG-t (6-12 hónap) és IgA-t ad át a csecsemőnek placentán és anyatejen keresztül, védve a légúti/bélrendszeri kórokozók ellen (Leuridan et al., 2010). Az oltott anyák gyengébb IgG-t (3-6 hónap) és minimális IgA-t biztosítanak, mert az oltások nem stimulálják a nyálkahártya-immunitást (Healy et al., 2013). Az oltási paradoxon itt lép fel: az anyai átvészeltség hiánya miatt az anya által átadott immunitás nem védi a legsebezhetőbbeket, az IgA hiánya miatt a légúti védelem elmarad, és a várandós kori oltás (pl. Tdap) ezt fokozza az interferenciával, így a szülők oltással szerzett védettsége sebezhetőbbé teszi a populáció legrelevánsabb egyedeit, a csecsemőket, szemben a természetes átvészeléssel, amely erősebb védelmet adna. Az empirikus tapasztalatok az oltások utáni generációk sebezhetőségét mutatják.

• Források:

  • Leuridan et al. (2010): Vaccine.

  • Healy et al. (2013): Clinical Infectious Diseases.

  • Englund et al. (1995): Pediatrics.

• Konklúzió: Az oltások csökkentik az anyai immunitást, és az oltási paradoxon miatt a legsebezhetőbb csecsemők védettsége gyengül az első 12 hónapban, ami logikátlanul aláássa a természetes védelmet, és növeli a szövődmények kockázatát.

4. Csecsemők sebezhetősége és oltási kockázatok

• Kérdés: Az oltások kockázatosak-e az éretlen immunrendszer és véragygát miatt, különösen az oltási paradoxon fényében?

• Kifejtés: Az éretlen immunrendszer (gyenge Th1-válasz) miatt az oltások hatékonysága alacsony az első 6-12 hónapban, az anyai IgG pedig interferál (Siegrist, 2007; Hardy et al., 1997). Az éretlenebb véragygát (Saunders et al., 2014) áteresztőbb, így az oltási gyulladás citokinjei (IL-6) vagy vírusai (MMR, encephalitis) átjuthatnak, CNS-károsodást okozva (Banks, 2005). Az oltási paradoxon súlyosbítja ezt: az anyai átvészeltség hiánya miatt az IgA nélküli, gyenge szülői védelem nem óvja a csecsemőket, a várandós kori oltás pedig fokozza az interferenciát, így a populáció legrelevánsabb egyedei, a csecsemők sebezhetőbbé válnak, szemben a természetes immunitással, amely erősebb védelmet biztosítana. A szülői megfigyelések számtalan empirikus bizonyítékot adnak az oltások szisztémás és neurológiai kockázataira.

• Források:

  • Siegrist (2007): Vaccine.

  • Saunders et al. (2014): Frontiers in Neuroscience.

  • Banks (2005): Current Pharmaceutical Design.

• Konklúzió: Az oltások az éretlen immunrendszer és véragygát miatt kockázatosak, hatékonyságuk korlátozott, az oltási paradoxon pedig tovább növeli a csecsemők sebezhetőségét, veszélyeztetve az Alaptörvény szerinti élethez való jogot.

5. Kant és az emberi élet értéke

• Kérdés: Mit mond Kant az emberi élet inherens értékéről és a közösségi érdekekről az oltások kontextusában?

• Kifejtés: Kant morálfilozófiája szerint az emberi élet inherens értékkel bír, és minden ember „cél önmagában”, nem pedig eszköz mások javára (Grundlegung zur Metaphysik der Sitten, 1785). Ez azt jelenti, hogy egy csecsemő élete nem rendelhető alá a közösségi érdeknek (pl. nyájimmunitás), mert az egyéni méltóság sérthetetlen. Az oltások kényszere – amely kockázatot jelent (pl. anafilaxia, encephalitis) – Kant szerint etikátlan, mert a csecsemőt eszközként használja egy elméleti társadalmi haszonért. Az oltások utáni egyéni károsodásokat a közösségi érdek nem igazolhatja. Az oltási paradoxon tovább mélyíti ezt: az anyai átvészeltség hiánya miatt az IgA nélküli, gyenge szülői védelem sebezhetőbbé teszi a csecsemőket, a várandós kori oltás pedig fokozza az interferenciát, így a legsebezhetőbbek védelme elmarad, szemben a természetes immunitással. Az Alaptörvény szövege („élethez való jog”) Kanttal összhangban az egyéni élet védelmét helyezi előtérbe.

• Források:

  • Kant, I. (1785): Grundlegung zur Metaphysik der Sitten.

  • Alaptörvény szövege (saját megfogalmazásod).

• Konklúzió: Kant elvei szerint az oltások kényszere etikátlan, mert az emberi élet inherens értéke nem áldozható fel közösségi célokért, különösen az oltási paradoxon fényében, amely a legsebezhetőbbeket veszélyezteti.

6. Nyájimmunitás és kényszer

• Kérdés: A nyájimmunitás indokolja-e a kötelező oltást, és hogyan kezelik az orvosok a szülői beszámolókat?

• Kifejtés: A nyájimmunitás (90-95% kanyaró esetén) az oltások fő indoka, de Texasban (2025) az oltatlanok kanyarója nem veszélyezteti az oltottakat, így a közösségi érdek nem írja felül az egyéni jogot (CDC, 2025). Az anyai immunitás (IgA, IgG) hatékonyabb lehet (Leuridan et al., 2010), mint az oltások, amelyek kockázatot jelentenek (pl. anafilaxia, Richet, 1913). Az oltási paradoxon itt is releváns: az anyai átvészeltség hiánya miatt az IgA nélküli, gyenge szülői védelem nem óvja a csecsemőket, a várandós kori oltás pedig súlyosbítja ezt, így a legsebezhetőbbek veszélybe kerülnek, szemben a természetes immunitással. Szülői csoportok adatai súlyos szövődményeket mutatnak (pl. epilepszia, autizmus), de az orvosok az empirikus adatokat és általában a szülők beszámolóit elutasítják, mondván „nem attól van”, anélkül, hogy logikai cáfolatot adnának az időbeli egybeesésre épülő oksági érvre. Ez nem felel meg az arisztoteleszi logika követelményeinek (ok-okozati lánc bizonyítása vagy cáfolata), és narratív elutasítást tükröz.

• Források:

  • CDC (2025): Texas kanyarójárvány.

  • Leuridan et al. (2010): Vaccine.

  • Richet (1913): Nobel-díjas anafilaxia kutatás.

• Konklúzió: A nyájimmunitás nem indokolja a kényszert, ha az oltatlanok nem fenyegetik az oltottakat, az oltási paradoxon sebezhetőbbé teszi a csecsemőket, és az orvosok logikai cáfolat nélküli elutasítása a szülői beszámolókról ellentmond a tudományos követelményeknek – az oltások kockázata logikátlan terhet ró a csecsemőkre.

7. Általános kognitív hanyatlás és oltások

• Kérdés: Az oltások összefüggenek-e az ASD/ADHD/tanulási zavarok és az általános kognitív hanyatlás növekedésével?

• Kifejtés: Az ASD (1/10 000-ről 1/36-ra, CDC, 2023) és ADHD (1-2%-ról 5-10%-ra) az 1970-es/1980-as években nőtt, az oltások száma 1986 után ugrott (10-ről 74-re, CDC oltási naptár). Az oltási paradoxon itt is szerepet játszik: az anyai átvészeltség hiánya miatt az IgA nélküli, gyenge szülői védelem nem óvja a csecsemőket, a várandós kori oltás pedig fokozza az interferenciát, így a legsebezhetőbbek sebezhetőbbé válnak, szemben a természetes immunitással. Empirikus megfigyelésként zenetanárok beszámolói szerint a gyerekek finommotoros mozgása és kottaolvasási képessége romlott az elmúlt 10-15 évben: míg korábban 1 év alatt megtanultak hegedülni vagy zongorázni, ma 3-4 év kell, és a kottaolvasásnál 2-3 sorra csökkent a kapacitás a korábbi több sor helyett – ez agyi sérülésekre utal (pl. Tanaka et al., 2018, Developmental Psychology). A környezeti toxicitás (PFAS 50-70%, mikroműanyagok százszoros) és képernyőidő (1990-es évek végétől) súlyosbít, de az oltások korábbi és drámaibb trendje logikusabb elsődleges ok (Yatsunenko et al., 2012). Az oltások mechanizmusai (gyulladás, véragygát) specifikusabbak a korai fejlődési ablakban.

• Források:

  • CDC (2023): ASD/ADHD statisztikák.

  • Tanaka et al. (2018): Developmental Psychology (finommotoros kutatás).

  • Yatsunenko et al. (2012): Nature (mikrobiom).

• Konklúzió: Az oltások szoros időbeli és mechanisztikus összefüggést mutatnak az általános kognitív hanyatlással, amit a környezeti toxinok és képernyőidő súlyosbít; az oltási paradoxon és a finommotoros romlás további bizonyíték az agyi sérülésekre, az oltások elsődlegessége valószínűbb.

8. Logika hanyatlása

• Kérdés: A logikus gondolkodás eltűnt-e az oltási diskurzusból?

• Kifejtés: A hivatalos narratíva megfigyeléses adatokra (VAERS, CDC) épül, nem szigorú RCT-kre (Francis-mezőkísérlet, 1955), ami nem felel meg a tudományos kutatás definíciójának. A szülők általános beszámolói (pl. epilepszia, autizmus) időbeli egybeesést mutatnak, de az orvosok elutasítják az okságot logikai cáfolat nélkül – ez narratív elutasítás, nem tudományos. Az általános kognitív hanyatlás (ASD/ADHD) az oltásokkal párhuzamosan nőtt, ami a logikus gondolkodás hanyatlását tükrözheti (Arisztotelész logikája szerint okság gyanúja).

• Források:

  • VAERS (CDC, 2023).

  • Francis-mezőkísérlet (1955).

• Konklúzió: A logikus gondolkodás háttérbe szorul a narratívák javára, amit az oltások empirikus, de nem logikai támogatása és a szülők tapasztalatainak elutasítása alátámaszt – az általános kognitív hanyatlás trendje összefügghet ezzel.

• Összefoglalás

Az oltások etikai és tudományos problémát jelentenek. Az oltások aláássák az anyai immunitást, az oltási paradoxon miatt veszélyeztetik a legsebezhetőbb csecsemőket, Kant elvei szerint etikátlanok, és nem bizonyítottak szigorú tudományos alapon. Az orvosok és hatóságok részéről a logikai cáfolat nélküli elutasítása a szülői beszámolóknak további ellentmondást mutat, az általános kognitív hanyatlásnak az oka pedig feltehetően az oltások, amiket súlyosbítanak más tényezők.