Az oltások hatásmechanizmusa és az autizmus

Olyan korábbi kutatások elemzése, amelyek segítenek megérteni a tüskefehérje sérülések mostani hullámát

Forrás: The Midwestern Doctor

Orvosként az egyik legnehezebb dolog nézni azt, hogy az oltások idegrendszeri károsodásokat okoznak a gyermekeknek, és közben az orvosszakma erről tudomást sem vesz. Rengeteg pénz költenek arra, hogy a társadalom azt higgye, hogy a vakcinák nem okoznak autizmust. Ezért bárki, aki az ellenkezőjét állítja, köznevetség tárgya lesz, és minden olyan kísérlet, hogy meggyőzzék az egészségügyi szakembereket arról, hogy az oltások nem biztonságosak, reménytelennek tűnik. Láthatóan sok esetben az az egyetlen dolog nyitja fel a szemüket, ha a saját gyermekük szenved el súlyos oltáskárosodást.

Ha támogatni szeretnéd a munkámat, lehetőség van előfizetésre, akkor kommentelni is tudsz, a leveleidet is megkapom. Ha ingyenesen feliratkozol, megkapod a hírleveleimet, de nem kapom meg az emailjeidet, és nem tudsz kommentelni.

Előfizetni, feliratkozni a subscribe gombra kattintással tudsz.

Az üzleti propagandában alkalmazott technikákkal hatékonyan tudták manipulálni a tömegeket. Így a kovid vakcinák megjelenésekor azok, akik már megtapasztalták a korábbi oltások során használt kommunikációs módszereket, azonnal látták, hogy valami szörnyűség következik. Ennél sokkal fontosabb azonban az, hogy most ugyanazokat a kommunikációs paneleket használják fel a kovid vakcina okozta sérülésekkel küzdők megbélyegzésére, mint amiket korábban is alkalmaztak a vakcinák és az autizmus közötti kapcsolat megcáfolására. Ez viszont sokakat arra késztet, hogy megkérdőjelezzék a korábbi, autizmus és oltások kapcsolatát cáfoló szövegeket is.

A közelmúltban Steve Kirsch foglalkozott a témával, és három nagyon fontos pontra hívta fel a figyelmet.

1. A közvélekedéssel szemben nagyon is meggyőző bizonyítékok vannak az autizmus és oltások kapcsolatára. A regresszív autizmus például minden esetben röviddel oltás után alakul ki, előtte soha, ez pedig nem fordulhatna elő, kivéve, ha okozati összefüggés van. Ugyanígy számos bizonyíték van arra, hogy az autizmus aránya az oltások számának növekedésével függ össze.

2. Jelenleg nincs elfogadott magyarázat arra, hogy miért nő robbanásszerűen az autisták száma.

3. Az autizmus egy nagyon drága betegség, aminek a térhódítását már nem intézhetjük el azzal, amit évtizedek óta teszünk, hogy áh, nem tudjuk mitől van.

Biztosan feltűnt, hogy ez a három pont tükörképe annak, amit a kovid injekciók mellékhatásainál látunk.

https://twitter.com/MidwesternDoc/status/1607501386438123520

Megjegyzés: akiket mélyebben érdekel az oltások és autizmus témája, olvassák el Steve Kirsch cikkét. Bemutatja a leginkább meggyőző bizonyítékokat, olyan esettanulmányokat, ahol az oltás és az autizmus kapcsolata megcáfolhatatlan, és idéz több száz, a témával foglalkozó tanulmányt.

Az egyik fő akadálya annak, hogy a vakcinák és az autizmus közti összefüggés bizonyítást nyerjen az, hogy hiányzik a magyarázata annak, miként okoznak autizmust. Ebben a cikkben először ismertetem a leggyakrabban felhozott tényezőket, aztán azt a kettőt, amelynek szerintem kulcsszerepe van mind az autizmust okozó vakcinákban, mind a jelenlegi tüskefehérje miatti károsodási hullámban. Miután ezek a mechanizmusok összefüggenek egymással, így az egyik kezelése a másiknál is javulást hozhat.

Kutatások a vakcinák és autizmus közti kapcsolatra

Ez a rész Miller Vakcinák értékelése 400 tanulmány című kötetéből, továbbá 224 tanulmány és a Hogyan vessünk véget az autizmus járványnak című könyv ötödik fejezete alapján készült. Szerintem ezek közül a Hogyan vessünk véget az autizmus járványnak című könyv adja a legtömörebb és legrészletesebb összefoglalását ezeknek a mechanizmusoknak.

A vakcinák és az autizmus közötti kapcsolatra vonatkozó kutatások nagy része a következő területekre összpontosít:

1. Az immunműködést aktiváló hatások összefüggésbe hozhatók a neurológiai fejlődési rendellenességek, köztük az autizmus, kialakulásának megnövekedett valószínűségével.

2. A gyulladáskeltő citokineknek megemelkedik a vérben a szintje. Idézet egy tanulmányból: "Az IL-1β, IL-6 és IL-8 koncentrációja az ASD-s gyermekeknél magasabb volt, és korrelált a regresszív autizmussal, valamint a kommunikációs zavarokkal és az aberrált viselkedéssel". Úgy tűnik, hogy az autisták hajlamosak a gyulladásos immunválaszokra.

3. Az oltások gyulladást okoznak az agyban, és az agyban lévő gyulladás összefügg az autizmussal. Az autisták agyában ez a gyulladás gyakran krónikus, és úgy tűnik, hogy a konkrétabban az alumíniummal és a kanyaró, mumpsz és rubeola (MMR) vakcina kanyaróvírus komponensével függ össze.  Megfigyelték, hogy a vakcinában lévő kanyaróvírus korrelál az agyszövet elleni autoantitestek termelődésével, és kimutatták, hogy a kanyaró ellenanyagok szintje jelentősen magasabb az autista gyermekeknél (de a mumpsz vagy rubeola ellenes antitestek szintje nem), és élő kanyaróvírusokat találtak a gyulladásos bélbetegségben szenvedő autista gyermekek immunsejtjeiben. Annak a legerősebb bizonyítéka, hogy a kanyaró oltásban lévő vírus és az autizmus összefügg az, hogy kimutatták, hogy azok a vakcinák okoznak halált vagy súlyos agykárosodást, amelyekben kanyaró ellen is oltottak, míg a mumpsz és rubeola ellenieknél ilyet nem találtak.

4. Az autizmushoz gyakran megnövekedett agy társul, ennek valószínűleg a gyulladás az oka. Ez a megduzzadás kulcsfontosságú szerepet játszhat az autizmus patológiájában, és magyarázatot adhat arra, hogy bizonyos egyének miért hajlamosabbak rá.

5. A vakcinák által kiváltott agyvelőgyulladás az agy fejlődésének egy kritikus időszakában következik be.

Ez amellett szól, hogy az oltásokat minél később és nagyobb időközönként kellene beadni, és ha ez így történik, az sokak megfigyelése szerint drámaian csökkentette a neurológiai károsodások előfordulását. Sajnálatosan az úgynevezett biztonságos oltási gyakorlat fel sem merül, mivel ez annak hallgatólagos elismerését jelentené, hogy a vakcinák nem száz százalékosan biztonságosak és hatékonyak. Úgy vélem, hogy ezért is éri annyi támadás az ortodoxia képviselőitől (pl.: Paul Hotez - Anthony Fauci utóda) azokat a szülőket, akik kétségbeesetten próbálják elérni az oltásoktól autistává lett gyermekeik kezelését.

6. Az autistáknál

a mikrobiom patológiás elváltozásait, amely az autoimmun állapotok bekövetkezésének valószínűségét növeli;  

a rosszul szabályozott immunválaszokat, beleértve a gyomor- béltraktus működését az élelmiszerekben lévő allergénekkel szemben;

és különböző gyomor- és bélrendszeri tüneteket figyeltek meg.

7. A higany neurotoxikus, az autistákra pedig jellemző a magas higanyterheltség, és az autistáknak nehézsége van a higany méregtelenítésben. Ugyanez jellemző az ólomra is, ami szintén egy mérgező nehézfém.

8. Amikor egerekbe fecskendezték az oltásokban használt gyulladáskeltő és neurotoxikus alumíniumot, kiderült, hogy nagyon hamar hasonló tüneteket vált ki, mint amit a neurológiai rendellenességek esetében megfigyeltek. Azt is megállapították, hogy az alumínium négyszeresére növeli az IL-6, az autizmushoz leginkább kapcsolódó gyulladásos citokin agyi szintjét.

9. Az autisták agyában megemelkedett az alumíniumszint.

Például „az autisták agyszövetében következetesen magas alumínium szintet találtak. "Az agyszövet alumínium tartalma autizmusban következetesen magas volt. Az 5 vizsgált beteg agyának átlagos aluminiumtartalma (standard eltérés) az egyes lebenyek esetében 3,82(5,42), 2,30(2,00), 2,79(4,05) és 3,82(5,17) μg/g száraz tömeg volt a nyakszirt-, homlok-, halánték- és fali lebenyek esetében. Ezek az emberi agyszövetben eddig mért legmagasabb alumíniumértékek közé tartoznak. Felmerül a kérdés, hogy például egy 15 éves fiú nyakszirti lebenyének alumíniumtartalma miért 8,74 (11,59) μg/g száraz tömegű?".

10. Megfigyelték, hogy autizmusban károsodott a vér-agygát, emellett a bél fokozott áteresztóképességét is megállapították.

11. Kapcsolat áll fenn bizonyos oltások dózisa, az arra adott válasz és az autizmus valószínűsége között.

Például Dr. Wakefield hírhedt 1998-as publikációja után három ország - az Egyesült Királyság, Norvégia és Svédország - átlagos MMR oltás lefedettsége 90% alá esett, ami 2001 után lassan emelkedni kezdett és 2004-re ismét 90% fölé került. Ugyanebben az időszakban, az 1998-as születési év után mindhárom országban jelentősen csökkent az autizmus spektrumzavar átlagos előfordulási gyakorisága, de a 2000-es születési év után ez fokozatosan ismét emelkedik.

12. Hasonlóképpen, létezik egy olyan dózis-válasz összefüggés, amely szerint az autizmus nagyobb valószínűséggel fordul elő koraszülött csecsemőknél (akik gyakorlatilag nagyobb dózist kapnak, mivel kisebbek) és azoknál, akik egyszerre több oltást kapnak.

Például a nem beoltott koraszülött csecsemők esetében nem találtak kapcsolatot a koraszülöttség és a neurológiai fejlődési rendellenességek (továbbiakban NDD) kialakulása közt, viszont a terminusra született gyermekeknél az NDD rendellenességek kialakulása szignifikánsan összefüggést mutat (OR 2,7, 95% CI: 1,2, 6,0). A koraszülöttséggel párosuló oltás azonban az NDD esélyének növekedésével járt együtt, amely a beoltott, de nem koraszülött gyermekekhez képest 5,4 (95% CI: 2,5, 11,9), a sem koraszülött, sem beoltott gyermekekhez képest pedig 14,5 (95% CI: 5,4, 38,7) volt.

Megjegyzés: Ez ugyanaz a mintázat, mint amit a hirtelen csecsemőhalál szindrómát (SIDS) okozó vakcinák esetében is megfigyeltek.

13. Az autizmusban többféle genetikai- és anyagcsere-rendellenességet is alaposan tanulmányoztak. Közülük több – így a glutationhoz kapcsolódó is - összefügg azzal a károsodott méregtelenítéssel és a mitokondriális működési zavarokkal, amelyek az autistáknál gyakran megfigyelhetőek.

Mindezen pontokkal összefüggésben meg kell értenünk, hogy anélkül, hogy ne látnánk a nagyobb képet az autizmus okairól, nehéz annak egyetlen, konkrét okát meghatározni.

Például sokaknak meggyőződése, hogy az oltásokban lévő higany az elsőrendű oka az autizmusnak, és elég sok kutatás is igazolta ezt. Mégis, annak ellenére, hogy a vakcinák zöméből a higanyt kivonták, ahelyett, hogy csökkenne, a tiomerzál forgalomból kivonása óta folyamatosan emelkedik az autizmus előfordulása.

Miként okoznak autizmust a vakcinák?

Szerintem három alapvető ok miatt okoznak autizmust az oltások.

1. Krónikus idegrendszeri gyulladást okoznak;

2. Zéta-potenciál összeomlást okoznak;

3. Állandósítják a sejt veszélyre adott válasz-állapotát.

Ráadásul ezek mindegyike okozhatja a másik kettőt, így elég erőltetett elválasztani őket egymástól.

Van néhány jelentős összefüggés e három folyamat között.

Az első az, hogy mindegyiket más dolgok is kiválthatják, nem csak a vakcinák, ilyen például a veleszületett rubeolafertőzés. Amiben az oltás más az az, hogy nagy valószínűséggel ezek mindegyikét okozzák a vakcinák, továbbá szinte minden gyereket beoltanak. Éppen emiatt a leggyakoribb oka az autizmusnak az oltás, annak ellenére, hogy más is okozhatja ezeket a folyamatokat. Ez a magyarázata annak a zűrzavarnak, amit az autizmus kiváltó okaival összefüggésben tapasztalunk.

Másodszor, ugyanezek a tényezők állnak számos más betegség, például az Alzheimer-kór és a kovid injekciók által okozott számtalan sérülés hátterében.

Ezzel összefüggésben Ed Dowd mutatta ki az angliai rokkant ellátási adatok elemzésével, amelyből látszik, hogy a kovid vakcina bevezetésével párhuzamosan megugrott a rokkantellátást igénylő felnőtt autisták száma.

Megjegyzés: ezek az adatok a 16 éves és idősebb korosztály adatai.

Harmadszor, az általam ismert hatékony, autizmust kezelő terápiák többségében végső soron ezt a három tényezőt célozzák.

Egy nagy, autista gyermekeket nevelő szülők körében végzett felmérés kimutatta például azt, hogy a felírt gyógyszerek gyakorlatilag nem segítettek, viszont ez a négy dolog igen:

- Az ételallergiák kezelése (pl. a glutén eltávolítása az étrendből).

- A mögöttes candida fertőzés kezelése.

- A genetikailag károsodott metiláció kezelése.

- Nehézfémek eltávolítása a szervezetből.

Láttam még pár más olyan gyógymódot is, amelynek segítségével sikerült jelentősen javítani a regresszív autizmus állapotán. Úgy gondolom, hogy ezek mindegyikével javulást érnek el e három kritikus folyamat közül egyben, vagy akár többen is. Ezen kezelések eléggé hatékonynak bizonyultak a kovid vakcina általi sérülésekben is, ezért véleményem szerint meg kellene jobban ismernünk őket.

Gyulladás

Az oltások leggyakoribb hatása az autoimmunitás kialakulása. Ez teljesen logikus, hiszen a vakcinák természetüknél fogva válaszadásra indítják, így stimulálják az immunrendszert, és az autoimmun betegségek az immunrendszer túlzott aktiválódásának eredményeképpen alakulnak ki. Jóllehet itt többféle tényező is szerepet játszik, ezen a ponton úgy tűnik, hogy az elsődlegesek közülük a következők:

1. Ha az immunrendszer immunreakciót alakít ki egy adott, megcélzott fehérjére (antigénre), akkor gyakran más, a megcélzott fehérjére hasonló fehérjékre is immunválaszt ad; ez a folyamat molekuláris mimikri néven ismert, és jól ismert, hogy bizonyos fertőző organizmusok (pl. a reumás lázat okozó baktérium) esetében is előfordul. Vannak olyan vakcina antigének, amelyek jobban hasonlítanak az emberi szövetekre, így nagyobb az autoimmun szövődményeik aránya.

Megjegyzés: a kovid vakcinákkal kapcsolatos egyik fő probléma az, hogy a tüskefehérje antigénje rendkívül nagymértékben átfedésben van az emberi szövetekkel. Bár többször is jelezték ezt a problémát, (lásd ezt a 2021-es korai tanulmányt), ezzel mégsem foglalkoztak, ami miatt sok a kovid oltás károsult, akiknél a vakcina hatására autoimmun szövődmények alakultak ki (az adatbázistól függően az oltottak 5-25%-a).

2. A vakcinák általában egy megcélzott antigént tartalmaznak, ami mögött az az elképzelés, hogy ha a szervezetet kiteszik egy a fehérjének, akkor ennek eredményeképpen kialakul egy immunválasz azzal a fertőzéssel szemben, amelyik ugyanezt az antigént tartalmazza. Az antigének előállítása sokba kerül, ezért általában nem gazdaságos annyi antigént előállítani, amennyi elegendő ahhoz, hogy minden oltásnál kialakuljon az elvárt antitest válasz.

Erre a problémára általában kétféle megoldást alkalmaznak.

Az első az, hogy egy olyan fehérjét hoznak létre, amelyik önmagát másolja, legyen ez egy olyan fertőző ágens, amely tartalmazza az antigént, vagy pedig egy mRNS génterápia, lényeg, hogy az immunválasz kiváltásához elegendő antigén kerüljön előállításra.

A másik módszernél egy adjuvánst alkalmaznak, valami olcsó vegyületet, például alumíniumot tartalmazót, amely arra készteti az immunrendszert, hogy mindent, ami ott van megtámadjon. Ezáltal jelentősen csökkenthető a szükséges antigén mennyisége és a vakcina előállítás költsége.

Az a gond az adjuvánsokkal, hogy az immunrendszert nemkívánt válaszokra is serkentik, mint például allergiák az oltás időpontjában keringő pollenekre, vagy a vakcinában lévő fehérjéhez hasonló emberi szövetekkel szembeni autoimmunitás.

3. Az orvostudományban gyakran költséges és időigényes annak bizonyítása, hogy egy adott gyógyszernek hosszú távú haszna lenne. Emiatt inkább olyan jeleket vagy másként markereket értékelnek, amelyek gyorsan megjelennek, és amelyekről azt feltételezik, hogy összefüggenek a kedvezőbb egészségi állapottal. Sajnos sok esetben az ezekben a jelekben bekövetkező változások nem jelentenek kézzelfogható előnyöket.

Az oltások esetén ez a marker az antitestek képződése. Emiatt a vakcinagyártók mindent elkövetnek annak érdekében, hogy antitestválaszt alakítsanak ki, gyakran nagyon problémás dolgokat is. A HPV oltások fejlesztésekor az egyik nagy probléma az volt, hogy a termék nem váltott ki elég erős antitest választ. Ezt úgy oldották meg, hogy erősebb alumínium adjuvánst alkalmaztak, amivel elérték az elvárt markert, az erős antitest képződést, de nem kívánt hatásként rendkívül magas arányban autoimmun szövődmények alakulnak ki a HPV vakcinázottak körében, ezáltal a kovid oltások megjelenése előtt nem vitatottan ez minősült a legveszélyesebb oltásnak.

Megjegyzés: a vakcinák és az autoimmun betegségek közötti kapcsolatot alátámasztó bizonyítékok összefoglalása ebben a tankönyvben található.

Mivel a gyulladás egy elég jól ismert téma, a cikk hátralévő részében a másik két folyamattal foglalkozunk.

 Sejt veszélyre adott válasza - CDR

A közelmúltban volt egy cikksorozatom,

Amelyben először a sejt veszélyre adott válaszával (Cell Danger Response, továbbiakban CDR) foglalkoztam;  

Majd ismertettem a tartósan fennálló, egy adott szövetre lokalizált CDR kezelésére szolgáló módszereket (amik a krónikus sérülések gyógyításához szükségesek);

Végül a szisztémás, több szervet érintő krónikus CDR – például a vakcinák miatti tüskefehérje sérülés – kezelésére szolgáló módszerekről írtam.

Gyakran egy elhúzódó CDR áll az életminőséget jelentősen befolyásoló krónikus betegségek és működési zavarok hátterében. Ezért a CDR megismerése segít abban, hogy megértsük, miért van az, hogy több, eltérő dolog is okozhatja ugyanazt a betegséget, míg más esetekben ugyanaz a kiváltó ok egymástól annyira eltérő, a betegséget triggerelő dolog eltűnését követően évekig fennálló kórképet okozhat. Ez a rész a CDR-ről szóló három írás rövid összefoglalója.

Amikor a sejteket valamilyen környezeti veszély fenyegeti, akkor védekező üzemmódba kapcsolnak, és ekkor a normál működésük helyett védekezni próbálnak. Ezt a folyamatot a mitokondriumok irányítják, akik ahelyett, hogy a sejt energiáját biztosítanák, gyulladásos formát vesznek fel, és a sejt védelméhez szüksége anyagcseretermékeket kezdenek el előállítani.

Amikor a CDR beindul, a sejt átmegy egy gyulladásos fázison (CDR1), amelyet egy proliferatív és regeneratív fázis követ (CDR2), majd egy integratív fázis következik, amelyben a sejt fokozatosan visszanyeri normális működését (CDR3), majd kilép a CDR-ből. Ez a ciklus nélkülözhetetlen az emberi szervezet túléléséhez, és a szövetek helyreállításához számos terápia is ezt indukálja. Ugyanakkor sok esetben a CDR beindulása esetén ahelyett, hogy a folyamat befejeződne, a sejtek a CDR1, a CDR2 vagy a CDR3 fázisban rekednek, aminek következtében olyan krónikus betegségek alakulnak ki, amelyek az adott lefagyott és fel nem oldott CDR fázisra jellemzőek.

A klinikai gyakorlatban a CDR-modell több szempontból is rendkívül hasznos:

- Először is, ez hozzájárul a komplex krónikus betegségek kezelésében rejlő számos rejtély megfejtéséhez. Ennek egy klasszikus példája az, hogy az integratív orvosok jellemzően azt feltételezik, hogy az általuk egy krónikus betegséggel kapcsolatban észlelt mitokondriális diszfunkció okozza a betegséget, és ezért azt megpróbálják mitokondriális támogatással kezelni, ami gyakran vagy nem működik, vagy rontja a beteg állapotát.

Megjegyzés: Mindegyik olyan génről, amelyről ismert, hogy erősen növeli az autizmus kockázatát, kimutatható, hogy szerepet játszik a CDR jelátvitelében vagy fenntartásában. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért kapcsolható az autizmushoz annyi különböző gén, és ezek tipikusan miért csak akkor okoznak autizmust, amikor a tömeges oltások, mint kiváltó ok is megjelennek. Hasonlóképpen, az autizmusban megfigyelhető anyagcsere-rendellenességek széles skálája átfedésben van a CDR által létrehozott anyagcsere-elváltozásokkal.

- Másodszor, az autoimmun rendellenességek elsődleges oka gyakran a beakadt CDR. Ez egy nagyon fontos, de meglehetősen kevéssé ismert tény. Megfordítva, az autoimmunitást kiváltó ismert tényezők (pl. egy immunstimuláló esemény) gyakran "veszélyesek" és kiválthatják a sejtekben a CDR-t.

- Harmadszor, számos degeneratív állapot (pl. az Alzheimer-kór vagy egy nem gyógyuló ín) amiatt alakul ki, mert a sejtek beragadnak a nyugalmi állapotba, ezáltal nem képesek sem a gyógyulásra, sem a normális működésre. Ezért regeneratív orvoslás azokat a krónikus betegségeket, amelyeket a test drámaian csökkent funkcionalitása jellemez azzal a trükkel kezeli, hogy "felébreszti a sejteket a CDR-ből".

-Végül a CDR abban is segít, hogy útmutatást kapjunk a krónikus betegségek kezelésére, és hogy felismerjük, mely dolgokkal fontos foglalkozni, és melyeket hagyjuk békén, mivel azok csupán a háttérben meghúzódó probléma kompenzálásának eredményei.

Megjegyzés: Itt elsősorban Dr. Robert Naviaux munkájára támaszkodom. Többen is tanulmányozták a Naviaux által CDR-nek nevezett folyamatot, és más neveket adtak neki.

Az autizmus jellemzője többek között, hogy a sejtek beszorultak a CDR-be, és az autizmus kezelésében általam látott legsikeresebb megközelítések mindegyike a CDR-t kezeli. Naviaux több tanulmányban is kimutatta, hogy egy bizonyos gyógyszer blokkolta a CDR-t, és amikor ezt autista állatokon, majd embereken alkalmazták, a gyógyszeres kezelés alatt jelentősen javult az állapotuk. Tudomásom szerint az autizmus egyetlen más terápiájával végzett klinikai kísérletekben még soha nem tapasztaltak ilyen eredményt. Sajnos, a témában folytatott többéves kutatás ellenére ezt a gyógyszert lehetetlen beszerezni Amerikában.

Megjegyzés: Leszámítva Naviaux módszerét, az általam ismert egyetlen, az autizmuson segítő, hatékony módszert sem teszteltek hivatalos klinikai vizsgálatban.

A CDR iránti érdeklődésem akkor támadt fel újra, amikor azt láttam, hogy a long kovidosok és a kovid oltássérültek gyorsan javultak a kezeléstől. Volt olyan beteg, akinek a súlyos kovid betegeknek adott terápiával kezeltünk, és több hónapja oxigénen volt, de a terápia hatására néhány percen belül már nem volt rá szüksége. Sokáig próbáltam rájönni, miért volt ez a gyors javulás, végül arra jutottam, hogy egy beragadt CDR-t oldottunk ki.

Mivel a CDR-ről ismert, hogy a sejtekre ható toxikus ártalom (pl. a tüskefehérje) váltja ki, főleg, ha a sejtek ismétlődően ki vannak téve az adott ártalomnak (pl. a szintetikus mRNS-től, amely megmarad a szervezetben és folyamatosan termelteti a veszélyes tüskefehérjéket), ez reálisnak tűnik. Miután kapcsolatba léptem több vezető ezzel foglalkozó szakértővel, mindannyian azt mondták, hogy az ő oltássérült betegeiknél megfigyelhető volt egy olyan folyamatos CDR, amely önmagától nem volt képes rendeződni. Ezután tovább kérdezősködtem, és megtudtam, hogy ugyanaz a megközelítés, amelyet a CDR kezelésére használtunk a tüskefehérjebetegségeknél, egy sor összetett (és egyébként kezelhetetlen) autoimmun betegséget is kezel. Habár ez egy kicsit tovább tartott, de végül sikerült olyan klinikusokat is találnom, akik ezzel kezelték az autista gyerekeket, és mindannyian figyelemre méltó javulásról számoltak be (sok esetben videofelvételekkel is alátámasztották ezt).

Mindezen okok miatt úgy vélem, hogy az oltóanyagok által kiváltott folyamatos CDR az autizmus egyik fő oka, mivel az immunrendszert aktiváló események CDR-t okoznak. Ugyanakkor, miközben a CDR terápiája sokszor lényegesen javít az általa okozott állapotokon, az eredmény gyakran csak átmeneti, hacsak nem kezelik a kiváltó okot, vagyis azt, hogy a sejteknek ne kelljen újra és újra belépnie a CDR-be.

Zéta potenciál

A természetben a legtöbb folyadék kolloid, azaz vízben lebegő részecskék. A kolloidok esetében két hatás érvényesül, egyrészt a kolloid részecskéit összekötő és az azokat szétválasztó (szétoszlató) hatások. A legtöbb esetben a kolloidban az eloszlást elsősorban az határozza meg - a zéta-potenciállal meghatározottan -, hogy az egyes részecskéket körülvevő negatív töltés elegendő-e ahhoz, hogy megakadályozza a részecskék összecsapódását.

Mivel az emberi testben lévő folyadékok kolloid rendszerek, mihelyt a zéta-potenciál már nem elegendő az összecsapódás (agglomeráció) gátlásához, a folyadékok kisebb-nagyobb mértékben szilárdulni kezdenek, ami számos problémát okoz a szervezetben. A vér esetén könnyű ezt értelmezni, mert a zéta-potenciál csökkenésekor a vérsejtek kiválnak a plazmából, összecsapódnak, és nem áramlanak tovább a keringésben. Azt gondolom, hogy a fiziológiai zéta potenciál az egyik elsődleges meghatározója az egészségnek. Azért, mert számos betegség, különösek azok, amelyek kórházi ellátást igényelnek, a zéta potenciál károsodásából erednek. Emellett számos, az öregedéssel járó folyamat amiatt történik, mert fokozatosan károsodik a vesének a fiziológiai zéta potenciál fenntartásra való képessége. A saját praxisomban azt tapasztalom, hogy általában az a leghasznosabb, ha a betegeimnél kezelem a zéta potenciált. Így jómagam nagyon széleskörben alkalmazom ezt a koncepciót.

Amikor elkezdtem foglalkozni a koviddal, rájöttem, hogy minden klinikai tünet arra utal, hogy a szervezet fiziológiai zéta-potenciálja rendkívüli zavart szenved, szerintem egyes esetekben ezért vált veszélyessé a megbetegedés. További kutatás után arra a következtetésre jutottam, hogy ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a tüskefehérje erős pozitív töltéssel rendelkezik. Azóta találtam olyan tanulmányokat, amelyek alátámasztják ezt az elméletet, továbbá, hogy a zéta-potenciál helyreállítása gyakran kritikus mind a kovid, kovid vakcina okozta sérülések kezelésében.

Andrew Moulden hozta először összefüggésbe a vakcinasérüléseket a gyenge zéta-potenciállal. Moulden kanadai neurológus pszichiáter, szakterülete a gyermekek és serdülők neurokognitív fejlődése, a viselkedési zavarok, az agy neuroviselkedéses értékelése és a szerzett agysérülések felderítése.

Moulden azt figyelte meg, hogy a beoltott gyermekeknél gyakran mutatkoznak olyan neurológiai tünetek, mintha az oltást követően stroke-ot kaptak volna. Sajnos, miközben a felnőtteknél ennek a jeleit általában felismerik, a gyermekeknél tipikusan figyelmen kívül hagyják őket. Az általa gyermekekkel kapcsolatban leírt sérülésekhez hasonlókat láttam a saját, kovid oltott barátaimnál megjelenni, így különösen az agyideg bénulását.

Ahhoz, hogy megpróbáljon választ találni ezen megfigyelésekre, Moulden a vérrögök és az általuk okozott különböző rendellenességek évtizedes kutatásait vette alapul (ezekről itt olvashat). Arra jutott, hogy a vakcinák lecsökkentik a beoltottak zéta-potenicálját, emiatt a vérük összecsomósodik, ez akadályozza az agyban a gyengébb vérellátású területeken a keringést, ezáltal olyan mikrosztrókok alakulnak ki, amelyek a méretük miatt a hagyományos képalkotó eljárásokkal nem mutathatóak ki. Emellett bizonyítékot talált arra, hogy a mikrovérzés problémáját fokozza az, ha az immunrendszer aktiválódik, mivel a vörösvértesteknél nagyobb méretű fehérvérsejtek a kis erekbe vándorolnak,  elzárják azok áramlását, amit ő MASS-nak nevezett el.

Moulden ezután feltérképezte azokat a leggyakrabban előforduló mikrovérzéseket, amelyek a vérellátás jellegéből adódóan előfordulhatnak. Ennek során felfigyelt arra, hogy a súlyos neurológiai rendellenességeket, például autizmus tüneit mutató gyermekek közül soknál a mikrovérzés klinikai tünetei is megjelentek, amiből arra következtetett, hogy ezek a mikrovérzések különböző agyi sérüléseket okoznak, beleértve az autizmust és a SIDS-t (hirtelen csecsemőhalál - bölcsőhalál) is.

Moulden modelljének egyik legfontosabb jellemzője az, hogy - hasonlóan a CDR-hez - ezt is egy általános ártó tényező, és a vakcinákon kívül más dolgok, pl. a veleszületett rubeolafertőzés is kiválthatják ezeket a veszélyes mikrosérüléseket. Emellett egyes vakcinák, mint például a Gardasil (HPV elleni) az Anthrax, továbbá a himlő elleni eredeti oltás hajlamosak ugyanolyan mikrosztrókokat okozni, mint amilyeneket a kovid vakcinák is - majd mindenki által ismerten - okoznak. Így azok, akiknek már elve csökkent a zéta- potenciálja, nagyobb valószínűséggel reagálnak súlyos sérüléssel az oltásokra, mivel nem képesek tolerálni a fiziológiás zéta-potenciáljuk további károsodását. Ez jellemző például a hagyományos vakcinák által okozott szövődmények miatt kórházba került betegekre, és emiatt fogékonyabbak az eleve károsodott zéta-potenciálú idősek az influenzára,

mert ezek a sérülékeny betegeknél az összecsomósodás átlépi az általuk még tolerálható küszöböt.

Megjegyzés: Ennek a sérülési mechanizmusnak a felfedezése után Moulden a kezelési módszerre összpontosított, de nem sokkal azelőtt, hogy nyilvánosságra hozhatta volna a metódust, váratlanul meghalt, és azóta is sokan próbálják kitalálni, hogy mit fedezett fel. Moulden munkásságának tanulmányozása és a halála előtt nem sokkal őt ismerő barátaival folytatott beszélgetések alapján úgy vélem, hogy Moulden megközelítése az oltássérült gyermekek zéta-potenciáljának helyreállításán alapult, ami a ma rendelkezésre álló eszközökkel sokkal könnyebben megvalósítható, mint akkor, amikor Moulden még élt.

Azok a kollégák, akik a CDR-rel aktívan dolgoznak úgy vélik, hogy ezek a zéta-potenciállal kéz a kézben járnak, és hogy a CDR anélkül nem kezelhető, hogy ne foglalkoznának a betegben lévő folyadék pangásával (pl. a Lyme és a mikotoxinok is gyakran okoznak pangásokat, mivel pozitív töltéseik rontják a zéta-potenciált). Továbbá, sok esetben a szövetek vérellátásának helyreállítása vagy a szövetekből történő folyadék elvezetés elegendő lehet a CDR triggereléséhez. A kollégáim úgy vélik, hogy a komplex betegségekkel foglalkozó integratív orvosok által elkövetett egyik legnagyobb kezelési mulasztás az, hogy az orvos nem foglalkozik a zéta-potenciál összeomlásából eredő nyirokpangással.

Megjegyzés: Bár a CDR kezelése a betegség számos tünetét enyhíti, és egyidejűleg a CDR kiváltó okát (pl. krónikus fertőzés) is kezelik, ez a terápia a meglévő károsodásokkal nem bánik el, az olyanokkal, mint például a mikrosztrók által okozott sérülések. Emiatt van az, hogy – habár a Naviaux által elvégzett állatkísérletekben alkalmazott gyógyszer az autizmus számos tünetét enyhítette, de nem hatott az agyszövet elvesztése miatti tüneteken. Hasonlóképpen, kollégáim azt találták, hogy az autizmus számos alapvető tünete javulhat a CDR-re vagy a Zéta-potenciálra irányuló olyan módszerekkel, amelyek aktiválják az inaktív agysejteket, ugyanakkor a korábbi mikrosztrókból eredő specifikus neurológiai hiányosságok kezelése jóval nagyobb nehézséget jelent.

Úgy vélem, hogy a zéta-potenciál károsodása kéz a kézben jár az autoimmunitással. Ennek az az oka, hogy:

- A Tradicionális Kínai Orvostudomány (TCM) egyik diagnosztikai módszere a "vér pangása", talán ez foglalja össze legjobban azt, mi az a zéta-potenciál károsodás. A TCM a vér pangását számos autoimmun betegséggel hozza összefüggésbe.

- A limfómás pangás autoimmunitást okoz. Véleményem szerint a vér pangása kapcsolódik az autoimmunitáshoz, mert a nyirok pangása a vér pangásával párhuzamosan jelentkezik, mivel mindkettő ugyanannak a károsodott fiziológiai zéta-potenciálnak a következménye.

- A gyulladásos állapotok (amint azt az ESR-teszt mutatja) csökkentik a vér zéta-potenciálját.

- A gyulladások MASS-ot váltanak ki, ez mikrosztrókokat hoz létre, különösen akkor, ha a zéta-potenciál alacsony.

- A vakcinákban az egyik leggyakrabban használt adjuváns az alumínium, ami egyúttal az egyik legkárosabb elem a zéta-potenciálra, mert az az alumínium koagulációs tulajdonsága minden más elemnél több nagyságrenddel magasabb.

- Azt feltételezem, hogy az alumíniumnak a zéta-potenciál megzavarására való képessége az oka annak, hogy ilyen hatékony adjuvánsként működik. Ez azért van így, mert sok fertőző organizmus ugyancsak képes a zéta-potenciál lokális megzavarására, és a zéta-potenciál bármilyen zavara általános felhívás az immunrendszer aktiválására.

Megjegyzés: az alumínium többek között azért olyan problémás, mert a makrofágok behatoló mikrobaként kezelik és megeszik. Mivel azonban nem tudják megemészteni, a makrofágok magukban tartják az alumíniumot, és idővel a test meghatározott részein rakják le (pl. ahol a makrofág végül elpusztul).

Nem teljesen tisztázott okokból a makrofágok túlnyomórészt a test kritikus szöveteiben (pl. az agyban és a lépben) kötik meg az alumíniumot, ráadásul ezt nagyobb valószínűséggel teszik akkor, amikor kisebb alumíniumdózist használnak, így egy kis alumíniumdózis is toxikus adaggá válhat. Mind az alumíniummal, mind az mRNS-génterápiákkal az a fő probléma, hogy nem igazodnak a toxikológia klasszikus tételeihez (pl. hogy a toxikusság a kezdő dózissal arányosan növekszik).

Úgy gondolom, hogy a zéta-potenciál és a CDR azért ilyen gyakran okozója a krónikus betegségeknek, mert mindegyikük olyan időszakban alakul ki, amikor sokkal kevesebb stresszor éri a szervezetünket. Ami a CDR-t illeti, noha védelemre szolgál, ha ismétlődően kiváltják, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a sejtek megrekednek a CDR-ben. Miközben a környezeti ártalmakra való fokozott érzékenység a múltban hasznos volt, mára már túl sok, a CDR-t kiváltó tényezőnek vagyunk kitéve, ezért mára sokak kisebb-nagyobb mértékben a CDR csapdájába estek.

A zéta-potenciál esetében a szervezet ideális esetben azt szeretné, ha a zéta-potenciál valamivel a küszöbérték felett lenne, hogy a vér összecsapódjon, majd megalvadjon, mivel ez megóvja az embereket attól, hogy elvérezzen. Ugyanakkor, éppen amiatt, mert annyi zéta-potenciált megzavaró toxinnak vagyunk kitéve (pl. a környezetünkben lévő alumínium), a testünkben kialakult negatív töltés gyakran már nem elegendő ahhoz, hogy a kritikus sűrűsödési küszöbérték felett tartson minket.

Továbbá úgy vélem, hogy az itt vázolt három mechanizmus, a gyulladás, a rendezetlen CDR és a zéta-potenciál károsodása az elsődleges oka az öregedésnek. A kovid vakcina sérültjei a legtöbbször arról számolnak be, hogy úgy tűnik, mintha nagyon megöregedtek volna, amit azok a patológusok is megfigyeltek, akik a kovid vakcinák áldozatait boncolták.

Összegzés

Sokak szerint a modern korra a neurológiai és autoimmun betegségek járványszerű megjelenése jellemző.

Például amikor a 1984-ben a kongresszus megbízta Anthony Faucit az allergiás, autoimmun és krónikus betegségek vizsgálatával és megelőzésével foglalkozó NIAID vezetésével, ezek a betegségek a gyermekek 12,8 százalékánál jelentek meg, mára ez az arány 54 százalék.

Ennek a legfőbb oka az, hogy Fauci egy olyan szabályozás létrehozásában bábáskodott 1986-ban, amely miatt a nem biztonságos gyermekkori vakcinák áradata következett be.

Megjegyzés: az oltási ütemtervet azóta úgy frissítették, hogy Amerikában annak része lett a gyermekkori kötelező kovid oltás. Azt még nem tudjuk,  nem világos, hogy ezekből hány adagot írnak elő, (jelenleg 2-3, de akár egy évente kötelezően beadandó oltássá is válhat.).

Amikor egy gyógyszer valakinek árt, az rendszerint meglehetősen rejtett, és ezért nehéz felismerni. A folyamat leírására a legjobban ez a grafikon alkalmas:

Normális esetben nagyszabású kutatásokra támaszkodnánk annak megállapításához, hogy egy gyógyszer valóban " közepesen súlyos reakciókat" okoz-e. Sajnos az orvostudományban tapasztalható rendszerszintű korrupció miatt szinte soha nem publikálnak olyan adatokat, amelyek azt mutatnák, hogy egy jövedelmező gyógyszerkészítmény emberek nagy számának okozott károsodást.

Gyakorta csak a durva és nyilvánvaló jelenségek (mint például az egészséges sportolók hirtelen halálának járványszerű előfordulása) jelzik számunkra, hogy egy gyógyszerkészítmény veszélyes lehet. Az ilyen súlyos reakciók elismerése rendkívül fontos, mert ahogy a fenti görbe mutatja, ezek csupán a jéghegy csúcsát jelentik, és azt mutatják, hogy sokkal több, kevésbé súlyos reakció is előfordul.

Például, miközben a kovid oltások köztudottan halálos vérrögöket okoznak az agyban, az kevésbé ismert, hogy milyen jelentős hatással vannak az általános kognitív funkciókra (amelyekről egyébként közismert, hogy a kor előrehaladtával az agyi vérellátás romlása miatt romlanak). Sok ismerősöm (köztük számos orvos kolléga) számolt be arról, hogy a kovid oltása után kognitív zavarok jelentkeztek nála, és jómagam is megfigyeltem sok olyan kollégánál, akik továbbra is a vakcina támogatói. Ehhez hasonló módon, alkalmanként azt hallom, hogy idős embereknél jelentős kognitív hanyatlás tapasztalható, a hagyományos oltások beadását követően.

Nemrégiben értesültem arról, hogy a holland egészségügyi rendszer megállapította, hogy a kovid vakcinák bevezetése óta a felnőttek körében 24%-kal nőtt a memória- és koncentrációs zavarok miatti kezelések száma (a növekedési arány az életkortól függően 18%-40% között változott). Ez egy rendkívül jelentős növekedés (erről bővebben itt olvashat), és jól szemlélteti a gyógyszerek által okozott valós sérülések mértékét.

A toxinokra érzékenyebb (és súlyos reakcióra hajlamosabb) embereket gyakran emlegetik "kanáriként a szénbányában". Úgy vélem, hogy drámaian javulna az egész ország egészségi állapota, ha a társadalom, ahelyett hogy figyelmen kívül hagyja, vagy kigúnyolja ezeknek az embereknek a súlyos sérülését, inkább odafigyelne rájuk. Ebben az esetben ugyanis nem kellene foglalkoznia a rejtőzködő, de sokkal nagyobb számú közepes mértékű sérülésekkel.

Ennek az egyik legjellemzőbb példája az autizmus. Ezek az oltások okozta súlyos, regresszív esetek a károsodások látványos szélsőségei, miközben a lakosság egészében megjelennek az oltások okozta sokkal mérsékeltebb neurológiai károsodások, beleértve ezekbe az enyhébb autizmust is – ezért is nevezték el mára autizmus spektrumzavarnak. Valószínűleg ugyanazok a folyamatok okozzák az Alzheimert, mint amelyek autizmushoz vezetnek, csak az Alzheimernél ezek lassabban történnek, ezek egyike például a megemelkedett alumínium koncentráció az agyban. Ugyanígy, a kovid vakcinát követő egyik tragikus következmény a vakcinázást követő gyors kognitív hanyatlás az időseknél, amit általában Alzheimer-kórnak írnak le, és soha nem vizsgálják tovább.

Az autizmushoz hasonlóan az Alzheimer-kórra is számos hatékony kezelés létezik (pl. a CDR kezelése vagy az agyi folyadékkeringés helyreállítása), azonban, miután ezek egyike sem szól a jól jövedelmező gyógyszerek felhasználásáról, ezeket mind a szőnyeg alá söpörték. Őszintén remélem, hogy kovid vakcináknak a lakosság körében okozott súlyos következményei miatt szükségessé válik az, hogy foglalkozzunk ezekkel, és ez nyitottá teszi a világot arra is, hogy megvizsgálja azt, hogy mennyivel komolyabb következményei vannak a „rendes” oltásoknak, és hogy foglalkozni fognak azzal is, hogy mit lehet tenni a társadalomnak okozott, egyre növekvő károk gyógyítása érdekében.

Őszintén köszönöm mindannyiuknak a támogatást, az időt, amit ezekre a cikkekre fordítanak, és a segítséget abban, hogy ezek az információk eljussanak azokhoz, akik a legtöbbet profitálhatnak belőle.