Az oltásügyekben eljáró hatóságok és ügyintézők is genderfluidok lettek – már azt sem tudják, kik ők
Az oltás alóli mentesítésekhez kapcsolódó ügyeinkben egyre gyakrabban jelenik meg az a hatósági érvelés, hogy szerintük nem lehet megnyerni az oltóorvosok elleni pereket, ezért mindent is elutasítanak, amiért persze bepereljük őket, mert ezzel - sok más mellett - van egy óriási bibi. Mégpedig az, hogy ezzel az érveléssel, hogy úgyse tudjuk megnyerni a pereket a népegészségügy szervei eljutottak arra az önazonossági krízisszintre, mint ahol Sam Smith tart.
Sam Smith azt sem tudja, fiú-e vagy lány, a hatóság és emberei pedig azt sem tudják, kik ők. Vajon oltóorvosok? Vagy netalántán bírósággá lettek? Vagy esetleg maradtak hatósági ügyintézők? Oltástálibok? Nem tudják na, mindenesetre buzgón vagdalkoznak.
Most éppen bíróságnak képzelik magukat.
Részlet az egyik keresetünkből:
„Az Alaptörvény 25. Cikk (1) és (2) bekezdése értelmében nem a hatóságok, hanem a bíróságok látnak el igazságszolgáltatási tevékenységet, ők döntenek magánjogi vitában. A Pp. 1. § (1) és (2) bekezdése értelmében a bírósági útra tartozó jogvitákat tehát a bíróság bírálja el. Az Ákr. 7. § (1) és (2) bekezdése értelmében a hatóság pedig hatósági ügyben jár el.
A fenti szabályok ellenére a hatóság magának vindikálta a bíróság hatáskörét azzal, hogy döntésében kimondta: „a kezelőorvosi szakvélemény tartalma orvosszakmai kérdés és nem lehet a bíróságnak olyan szakvéleményt kikényszeríteni egyetlen jogszabály erejénél fogva sem, amely a kezelőorvos orvosi meggyőződésével ellentétben állna.” A hatóság ezzel eldöntötte az I. r. felperes és a dr. NN oltóorvos közötti polgári peres, bírósági hatáskörbe tartozó jogvitát.
Azt csak megjegyezni kívánjuk, hogy az I. r. felperes keresete nem arra irányul, hogy az oltóorvos és oltási tanácsadó változtassa meg a véleményét, és másmilyen tartalommal adja ki azt. A szóban lévő per tárgya az, hogy a bíróság pótolja az oltóorvos nyilatkozatát. Az oltóorvosnak hozzá sem kell nyúlnia a „szakvéleményéhez”, azt csinálhat vele, amit csak akar.
Az alperesi hatóság alapvető jogi fogalmakkal, a Pp-vel és a Ptk-val sincsen tisztában a jognyilatkozat pótlása iránti polgári pereknél. Ez nem is lenne gond, ha nem próbálna az alperes bírósági szerepkört magára venni és nem hozna a bíróság helyett ítéletet az I. r. felperes és az oltóorvos közötti perben, megelőzve ezzel a bíróságot.
Az alperes nem csupán magának vindikálja a bíróság hatáskört és dönt egy olyan peres eljárásban, bíróságnak képzelve magát, amelyhez semmi köze, hanem meg akarja fosztani az I. r. felperest attól, hogy bírói utat vegyen igénybe.
Ezzel a magatartásával az alperes sérti az Alaptörvény 25. Cikkét, a Pp. 1. §-át és az Ákr. 7. §-át.
Mindamellett az alperes ezen magatartásával elismerte, hogy az I. r. felperesnek nincsen lehetősége a hatósági eljárás során vitatni a kezelőorvos által adott orvosi szakvélemény szakmai megalapozottságát. És azt is elismeri, hogy minden áron be akarja oltatni az I. r. felperest, tekintet nélkül arra, hogy az oltóorvos elleni pert az I. r. felperes megnyeri-e vagy sem. Amire észszerű magyarázat nincs, de köszönjük a beismerést, legalább tudjuk mihez tartani magunkat. Az alperes a bíróság helyett meghozta az ítéletet. Az alperes gyorsan, megelőző csapásként el szeretné intézni, hogy az I. r. felperes be legyen oltva, jogellenesen. Kerül, amibe kerül. A jog, az élet, az egészség? Azok nem számítanak. Oltani kell és punktum. Ne szaladgáljanak a felperesek a bíróságra, a hatóság majd eldönt mindent is.
Az alperes a támadott határozat alapeljárásában nem véletlenül vindikált magának bírósági jogkört. Azt érzékeli ugyanis, hogy az oltás alóli mentesítési ügyekben a szakmaiatlan, megalapozatlan kezelőorvosi szakvéleményekkel szemben a hatósági eljárásban nincs védekezési lehetősége az I. r. felperesnek. De még ha lenne is, a hatóság annyira igyekszik, és semmiképpen nem akar egy fikarcnyi lehetőséget sem adni az I. r. felperesnek a szakvélemények értékelésére, hiszen meg sem küldi neki azokat.
Látható, hogy semmi más nem vezeti az oltóorvosokat, oltási tanácsadókat, a népegészségügyi hatóságokat és sok esetben a bíróságokat is ebben az országban, mint az, hogy minden áron és ész nélkül minden gyereket beoltsanak. Ennek a szinte vallásos hitnek a nevében az alperesi hatóság minden eszközzel, jogellenesen meg kívánja akadályozni azt, hogy az I. r. felperes érvényesíthesse az élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő jogát.
Az alperes felhozta azokat a jogszabályi rendelkezéseket az Eütv-ből, amelyek az életmentő és életfenntartó kezelésekkel, valamint súlyos megbetegedésekkel kapcsolatosak. Ezt is köszönjük. Mert ezek egy szempontból igenis relevánsak ebben az ügyben is. Mégpedig abból a szempontból, hogy az I. r. felperes meghalhat, életmentő kezelésre és életfenntartó kezelésre szorulhat, továbbá még súlyosabban megbetegedhet az egy transzplantált veséjével emiatt a teljesen indokolatlan, toxikus anyagokat és higanyt tartalmazó, szexuális úton és intravénás droghasználók között terjedő betegség elleni oltás miatt. Az oltóorvosok, az oltási ügyekben eljáró hatóságok – így az alperes is – és sok esetben még a bíróságok úgy olvassák az oltásokra vonatkozó szabályozást, mintha abból kivágták volna az Eütv. 58. § (10) bekezdését, amely szerint az oltások halált, súlyos egészségkárosodást és megrokkanást is okozhatnak, holott ez egy olyan axióma, ami benne van a törvényben. Megismételjük: benne van a törvényben, bele van írva, hogy az oltás halált, súlyos egészségkárosodást és rokkantságot okozhat.
Még egy dolgot kívánunk megjegyezni.
Európában Ausztriában, Cipruson, Hollandiában, Dániában, Észtországban, Görögországban, Finnországban, Norvégiában, Izlandon, Írországban, Lichtensteinben, Litvániában, Luxemburgban, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban és Svédországban egyetlen kötelező oltás sincsen. Ehhez képest Magyarországon az I. r. felperesnek vesetranszplantált betegként. 16 éves korát éppen betöltve azon kell küzdenie a bíróság meg előtt az oltóorvossal és a hatóságokkal, hogy ne oltsák be egy olyan betegség ellen, amely atipikus szexuális életet élő, nagy kiterjedésű felhámsérülésekkel járó aktusokat gyakorlók meg az intravénás droghasználók közt terjed. Miközben autoimmun beteg, ami miatt elveszítette a veséit. Elvárják tőle, hogy tegye kockára továbbra is az életét és egészségét. Ez teljesen irracionális.
Felhívjuk az alperes és a bíróság figyelmét is arra, hogy az alperesek magatartása miatt a felperest azzal fenyegeti a „családvédelem rendszere”, hogy teljesen jogellenesen elveszik a szüleitől és akár a bicskeihez hasonló, pedofilok vezette „otthonba”, vagy a békésihez hasonló, szintén akár pedofil nevelőszülőkhöz, vagy az elítélt soproni szadista nevelőkhöz hasonlók kezei közé adják, a szüleit is óriási bírságokkal fenyegetik, mindezt a közegészségügy nevében. Ez nevetséges lenne, ha nem lenne halálosan komoly. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy érdekes módon azokban az európai országokban, ahol nem kötelezőek az oltások, nem halt ki a lakosság Hepatitis B-ben, nem omlott össze az egészségügy, hanem mind az egészségügy, mind az emberek – köztük a gyermekek – sokkal jobb egészségi állapotban vannak, mint Magyarországon. Amennyiben kívánja a T. bíróság, ezt dokumentumokkal és statisztikákkal bizonyítjuk.”
Elöször is köszönöm, köszönjük! Ne adja fel kérem! Ne adja fel! . Hálas vagyok, hálásak vagyunk az ön erőfeszítéseiért ! Isten adjon erőt magának! Köszönjük !
Igen, köszönjük Angelika!
És azon imádkozunk, hogy Isten továbbra is adjon Neked/Nektek erőt a kicsinyek védelméhez. Mert a test a Szent Lélek temploma, nem pedig az oltófanatikusok játékszere.
(Ez a rész is kiemelésre érdemes, fantasztikusan megfogalmaztad: Ennek a szinte vallásos hitnek a nevében az alperesi hatóság minden eszközzel, jogellenesen meg kívánja akadályozni azt, hogy az I. r. felperes érvényesíthesse az ÉLETÉHEZ, TESTI ÉPSÉGÉHEZ ÉS EGÉSZSÉGÉHEZ FŰZŐDŐ JOGát. )