Azt mondják, felejtsük el a COVID-ot

Jeffrey A. Tucker cikke, megjelent az Epoch Times-ben 2022. március 11-én, frissítve 2022. március 14-én.

Nemrég egy Bari Weiss által használt kifejezés vált a koviddal apcsolatban trendivé: "Végeztem a COVID-dal." Sokan amiatt ujjongtak, mert ez a téma már két éve nyomasztja emberek milliárdjait.

Kétféleképpen lehet túllépni a COVID-on.

Az egyik, ha azt tesszük, amit a Demokratikus Nemzeti Bizottság tanácsadóinak feljegyzése javasolt: a háborút megnyertnek nyilvánítjuk, és továbblépünk. Politikai okokból.

A COVID-nek tulajdonított halálesetek száma országos szinten most magasabb, mint 2020 nyarán, amikor az egész országot lezárták. Annál is magasabbak, mint a 2020-ban tartott amerikai választások idején voltak. De most azt várják, hogy úgy kezeljük, mint ami: egy szezonális vírus, amely az idősekre és a gyengékre nézve kedvezőtlen hatású.

A racionalitás visszatért! Ilyen értelemben véve jó, ha elfelejtjük a COVID-ot, ha ez azt jelenti, hogy normálisan éljük az életünket, és világosan látjuk, hogy mi működik és mi nem működik a vírusveszély enyhítése érdekében. A demokraták úgy döntöttek, hogy a hipererős korlátozások módszere kockázatos a politikai szerencsérjükre. Ezért változtatni kellett az irányvonalon és a témán.

A COVID-on való túllépés másik módja, ha teljesen elfelejtjük az elmúlt két évet, különösen a kötelező előírások elképesztő kudarcát. Felejtsük el az iskolabezárásokat, amelyek egy generációnak két évébe kerültek. Felejtsük el, hogy a kórházakat nagyrészt bezárták a nem kovidosok előtt. Felejtsük el a megelőzhető haláleseteket az idősotthonokban. Felejtsük el, hogy a fogászatot néhány hónapra gyakorlatilag megszüntették, és hogy még fodrászhoz sem lehetett járni.

Felejtsük el az otthon maradásra vonatkozó utasításokat, a templom- és üzletbezárásokat, a játszóterek és tornatermek bezárását, a csődöket, az utazási korlátozásokat, az elbocsátásokat, az őrült tanácsokat, hogy mindenki hordjon maszkot és fizikailag de érintkezzen másokkal, a kábítószer túladagolásokkal és fogyasztással kapcsolatos rekordhalálozásokat, a tömeges depressziót, a szegregációt, a kisvállalkozások brutális tönkremenetelét, a munkaerő kiesését, a művészet és a kultúra kényszerű leállítását, és a helyszínek kapacitáskorlátozását, ami miatt az esküvőket és temetéseket a Zoomon voltak kénytelenek megtartani.

Felejtsük el a hamis matematikai modelleket, az oltási kísérleteket, a sürgősségi felhasználási engedélyek körülményeit, a káros hatásokat, a PCR-teszt pontatlanságának, a halálesetek téves besorolását, a tévesen elköltött milliárdokat és trilliárdokat, az alapvető fontosságú munkák és nem alapvető fontosságú munkák elkülönítését, és azokat a milliókat, akiket arra kényszerítettek, hogy beoltassák magukat, akaratuk ellenére.

Felejtsük el a laborszivárgás lehetőségét, Kína szerepét, a lélegeztetőgépek nem megfelelő, halált okozó használatát, a terápiás eljárások elhanyagolását, a természetes immunitásról való beszéd betiltását, a rengeteg megvásárolt vakcinát, az elvesztett vallási ünnepeket, azt, hogy a szeretteink a kórházakban magányosan haltak meg, a tudomány cenzúrázását, a manipulált és eltitkolt CDC-adatokat, a nagy médiumoknak történő kifizetéseket, a kormány és a Big Tech közötti szimbiózis kapcsolatot, az ellenvélemény démonizálását és a vészhelyzeti hatáskörökkel való visszaélést.

Felejtsük el, hogy a politikai kinevezettek által vezetett egészségügyi bürokaták irányították az életünket, azzal az üzenettel, hogy a szabadság többet nem számít.

Kinek is előnyős ez az amnézia?

Azoknak a megátalkodott hatalommániásoknak, aki ezt az egészet előidézték.

Szeretnének biztonságban lenni. Nemcsak arra vágynak, hogy felmentsék őket; azt akarják, hogy egyáltalán ne ítélkezzenek felettük. Nem akarnak elszámoltathatóak lenni. A legjobb út ehhez a célhoz az, ha előmozdítják a közvélemény amnéziáját.

Nem csak a demokratákra gondolok. Ez a szerencsétlenség egy republikánus elnök alatt kezdődött, aki még mindig népi hős státuszban van. Ráadásul egy kivételével (a dél-dakotai Kristi Noem) az összes republikánus kormányzó beleegyezett a kezdeti zárlatokba. Ők sem akarnak beszélni róla.

Létezik egy hatalmas gépezet, amely kétségbeesetten szeretné, ha mindnyájan mindent elfelejtenénk. Ne megbocsátsunk, hanem felejtsük el. Ne gondoljunk a régi dolgokra. Gondoljunk inkább az új dologra. Ne vonjuk le a tanulságokat. Ne változtassuk meg a rendszert. Ne szüntessük meg gyökerénél a bürokráciát, és ne vizsgáljuk meg, hogy a bírósági rendszer miért hagyott cserben minket olyan szánalmasan, amíg nem volt már túl késő. Ne keressünk több információt. Ne keressünk reformokat. Ne vegyenek el hatásköröket a CDC-től és az NIH-tól, még kevésbé a Nemzetbiztonságtól.

Eközben egy precedens nélküli válság közepette élünk. Ez érinti az egészségügyet, a gazdaságot, a jogot, a kultúrát, az oktatást és a tudományt. Semmi sem maradt érintetlenül. Az utazás megszűnése minden már meglévő nemzetközi feszültséget tovább fokozott. A vad kormányzati költekezés és a felduzzadó adósság monetáris akkomodációja az ellátási láncok megszakadása mellett közvetlenül felelős a rekordszintű inflációért. Sokkal könnyebb Putyint hibáztatni, mint az Egyesült Államok és a világ sok más kormányának elhibázott politikáját vizsgálni.

Nagyon sok kérdés merül fel. Saját becslésem szerint körülbelül 5 százalékát tudjuk annak, amit tudnunk kell ahhoz, hogy értelmet adjunk ennek az egész katasztrófának. Pontosan mit csinált Anthony Fauci, Francis Collins, Jeremy Farrar, Deborah Birx és az egész banda 2020 februárjában, amikor nem a korai kezelések után kutattak?

Miért változtatta meg ennyi neves epidemiológus teljesen a zárlatokkal kapcsolatos nézeteit? A 2020. március 2-án a kényszerintézkedésekkel szembeni nagyfokú szkepticizmusukból néhány héttel később a legkirívóbb intézkedések teljes elfogadására váltottak. Ráadásul a csúcsról egyértelműen összeesküvés indult a más véleményen lévő tudósok befeketítésére, akik később azt mondták, hogy a zárlatok sokkal több kárt okoznak, mint hasznot. A Great Barrington-i nyilatkozat mögött álló embereket a kormány és a média célkeresztjébe vette, hogy szakmailag tönkretegye őket.

Mikor és milyen feltételekkel vonták be a vakcinagyártó cégeket? Tudnunk kell, hogy mikor és miért kérdőjelezték meg és tagadták meg a természetes immunitást. Kik vettek részt ebben a felháborító és teljesen pontatlan kísérletben, hogy megbélyegezzék azokat, akik elutasították a vakcinát? Hol voltak a generikus terápiákkal kapcsolatos kísérletek, amelyeket az NIH-nek kellene finanszíroznia?

Általánosságban miért választotta az egész elit a pánikot, a lezárásokat a nyugodtság és a közegészségügy hagyományos gyakorlata helyett?

Megvannak a saját kérdeznivalóim is. Milyen körülmények és üzenetek vezettek oda, hogy a The New York Times a podcastjait és nyomtatott oldalait (2020. február 27. és 28.) az abszolút pánik terjesztésére használta? Ez az orgánum még soha nem tett ilyet egyetlen korábbi világjárványban sem. Miért választotta ezt az utat, már hetekkel azelőtt, hogy Fauci és Birx elkezdett volna lobbizni Trumpnál, hogy húzzon bele?

Hogy pontosabban fogalmazzak: Mennyi pénzről volt szó?

Amire szükségünk van, az egy teljes időrend, minden részletre kiterjedően, két évre visszamenőleg. Jóvátételre van szükségük az áldozatoknak. Több száz és ezer vezető politikustól, tudóstól, közegészségügyi tisztviselőtől és médiavezetőtől kell elvenni a hatalmat.

A közvélemény ereje az, ami a világjárványos pánikot újra megnyugvássá változtatta. Isten áldja a tüntetőket, a közvélemény-kutatókat és a kamionosokat. Ez nagy előrelépés, de még hosszú út áll előttünk, hogy újra feléledjen a szabadság szeretete, amely legközelebb megóvhat bennünket. Ez nem a jobb- és baloldalról szól. A közegészségügy, a testi autonómia és az alapvető szabadságjogok új értelmezésére van szükségünk.

Néhányan globális amnéziát akarnak, és semmit sem akarnak változtatni a rendszeren, nincs nyomon követés, nincs vizsgálat, nincs pontok összekapcsolása, nincs igazságszolgáltatás, nincsenek válaszok az égető kérdésekre.

És vegyük azt is figyelembe, ha annyira túl vagyunk a COVID-on, miért rúgnak ki még mindig embereket azért, mert nem oltatják be magukat, beleértve a kiváló természetes immunitással rendelkező embereket is? Miért nem vették vissza az elbocsátottakat? Miért hordanak még mindig maszkokat a repülőgépeken, vonatokon és buszokon? Miért tartják fenn a karanténszabályokat? Miért korlátozzák a nemzetközi utazást? Miért kell a gyerekeknek még mindig eltakarniuk az arcukat? Miért kell mindenkinek, aki meg akar nézni egy Broadway-darabot, elfednie a mosolyát?

A korlátozások, előírások és kényszerítések maradványai azért vannak ott, hogy emlékeztessenek az uralkodó osztály politikai döntésekkel kapcsolatos hozzáállására. Nincs megbánás. Mindent jól csináltak. És még most is rajtad tartják a szemüket.

Ez tűrhetetlen. Mindenféleképpen felejtsék el a COVID-ot, és olyan normálisan éljék az életüket, amennyire csak lehet, dacolva azokkal, akik a félelmet szítják. De soha ne felejtsük el azokat a katasztrofális COVID-korlátozásokat, amelyek ilyen pusztítást okoztak. Nem engedhetünk el senkit a felelősségrevonás alól, még kevésbé tehetünk úgy, mintha az a politikai katasztrófa, amely több milliárd személyes tragédiát okozott, meg sem történt volna.

A világ, amelyben ma élünk - a megromlott egészségi állapot, a gazdasági zavarok, a demoralizált és alulképzett gyermekek és fiatalok, a szegregációk és a cenzúra, a nem demokratikus adminisztratív állam által gyártott szabályok megkérdőjelezhetetlensége és mindenütt jelenvalósága, az instabilitás és a félelem, amely abból fakad, hogy már nem bízunk a rendszerben - messze rosszabb a korábbi évek állapotánál. Tudnunk kell, hogy miért, hogyan és ki. Milliónyi kérdés kiált válaszokért. Meg kell kapnunk őket. És azon kell dolgoznunk, hogy helyreállítsuk, újjáépítsük a viágunkat, és biztosítsuk, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő.