Egy kicsit az aktív euthanáziáról
Megfigyeltem, hogy az elmúlt két évtizedben az ún. "alkotmányjogászoknak", meg emberi jogokkal foglalkozó ügyvédeknek, a "jogudósoknak", sőt, a magyar bíróságoknak mindenféle "emberi jog", önrendelkezési jog, szülői jogok, sőt a halálhoz való jog is eszükbe jut.
És akkor mérlegelnek, egyik serpenyőben az emberi jog, a másikban valakik joga, valamely közösség joga, vagy közérdek, az egész társadalom joga, ilyesmik. Hogy mikor szükséges és arányos valamely emberi jog korlátozása a másik serpenyőben lévő jogokkal szemben. Ez történik Karsai ügyében is.
Van két serpenyő, egyikben Karsai érvei, másikban meg mindenféle egyéb.
Viszont egyetlen ítéletben, egyetlen érvrendszerben, sem látom, hogy bármelyiküknek (akár Karsai Dánielnek) eszébe jutna AZ egyén, az egyes embernek az ÉLETHEZ való joga. Karsainak sem jutott eszébe az elhíresült pécsi interjújában pl. az oltásokkal kapcsolatban.
Külföldi ítéleteket, jogeseteket olvasva egyébként ugyanez van.
Itthon 2004-ben, a halálbüntetés eltörlésekor volt az utolsó év, ahol az élethez való jog megjelent a jogban.
Tehát egyáltalán nem példa nélküli az, amit ez a haldokló jogász tesz. Hanem egy világtrend része.
Amilyen ítéleteket olvasok, amilyen alkotmánybírósági döntéseket látok az elmúlt 20 évből itthonról és külföldről, orvosi, bioetikai, oltási kérdésekben, mindből kimaradt, egyetlen egyben sincs benne az élethez való jog.
Minden más igen. Karsai küzdelme óta a közbeszéd nemhogy az élettel való joggal foglalkozna, hanem a halállal van tele. És azt emeli piedesztálra.
Az élethez való jog olyan elvonttá vált, hogy sikerült kiirtani az etikai gondolkodásból, a joggyakorlatból és jogi gondolkodásból. Helyette megjelent a halálhoz való jog. Itthon Karsai ügye ennek a végén van. Ha nem ő kezdte volna, lett volna más.
Ugyanis ez a világtrend.
Sok ember, a társadalom, az idősek, a nagyik, akárkik élethez való joga, az mintha létezne. De ez csoportok élethez való joga, ami olyan megfoghatatlan, elvont, arctalan, hogy ebben az egyén élethez való joga megsemmisült, feloldódott.
Köszi, egészen jól nézünk ki. Ezzel állunk szemben.
Ez a cikk, ez a “bioetikus” jogász, meg a szövegelése volt az, ami végképp kivágta nálam a biztosítékot.
szabadeuropa.hu/a/sandor-judit-bioetikus-az-amit-karsai-daniel-tett-pelda-nelkuli-es-ezt-igy-kell/32949973.html?fbclid=
Ebben a pillanatban láttam a FB bejegyzésedet és rápillantottam a videóra is és átkattintottam a szabadeurópa cikkére is.
Ugye az ember sokáig nem azt látja ami az, hanem azt amit láttatni akarnak vele ilyen olyan módszerekkel. Nos meglátva a bioetikus képét és a cikk szerző "újságíró" vagy mifene képét, csak egy kérdésem van.
Tényleg nőket kellene látnunk?
Más illetve az eredeti téma: Haragszom erre az emberre az elejétől fogva, hisz nem az életért küzd, hanem a halálért. Inkább beledöglik, mint hogy beismerje akár magának is, hogy nagyon elb...ta az oltást. Terel és terel és sztárt csinál magából úgy, hogy a sorvadásából csinál showbizniszt. Melyik épeszű ember tenné fel magáról a bepelenkázott videóját? Könyörgöm, hova jutottunk? Nem jut eszembe semmi más csak annyi, hogy eladta magát a gonosznak. És az emberek szurkolnak neki jóemberségből.
Semmi sem az, aminek látszik és ez egyre inkább megerősödik bennem. Hú nagyon erős belső iránytűnek kell lennie bennünk, hogy ne tévelyedjünk el.
Ez a szegény szerencsétlen még halálával is az őt elpusztító sátánista világelitet szolgálja. Akkor is azt szolgálta amikor büszkén jelentette hogy megkapta az oltását és most is azt szolgálja amikor nem az élethez való jogról, hanem a halálhoz való jogról beszél.