Eladták a gyermekeink egészségét - az újszülöttekből vett DNS adatokat külföldre viszik szülői beleegyezés nélkül

Ezek az adatok döntenek majd helyettünk: mit kaphatunk meg gyógyszerként, kit utasíthat el a biztosító, és végső soron ezek alapján rendelkeznek a gyermekünk és a mi testünkről is

Azt hisszük, az egészségügyi adat valami elvont dolog – grafikon és statisztika. A valóságban ezek alapján döntenek majd helyettünk: mit kaphatunk meg gyógyszerként, mit utasíthat el a biztosító, és végső soron ki rendelkezik a gyerekünk testéről. A DNS többé nem tudomány, hanem hatalom. És ebből a hatalomból mi, szülők, ki vagyunk zárva.

Egy tanulmány, ami mindent bevall

2025. október 27‑én megjelent az International Journal of Neonatal Screening folyóiratban a Monostori Péter és munkatársai által írt tanulmány.

Címe: Celebrating 50 Years of Nationwide Newborn Screening in Hungary – Review, Current Situation and Future Directions – A magyarországi újszülött szűrés 50 éves jubileuma – áttekintés, jelenlegi helyzet és jövőbeli irányok

A cikk az újszülött‑szűrés ötven évét mutatja be.
A szerzők szerint mára minden magyar újszülöttet 27 genetikai és anyagcsere‑betegségre kötelezően („opt‑out”) és egyet, az SMA‑t önkéntesen („opt‑in”) vizsgálnak.

Ez a két mondat mindent elmond a szövegben:

„Nincs szükség a páciens beleegyezésére – kivéve az SMA szűrést.”

és

„Minden kutatási adat megtalálható a magyar újszülött‑szűrési adatbázisban.”

Ez a két mondat egy önvallomás: a magyar újszülöttek adatai az érintettek beleegyezés nélkül kerülnek bele a kutatási adatbázisba.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A születés utáni napokban minden újszülöttől néhány csepp vért vesznek, amely százféle biokémiai és genetikai jellemzőt tartalmaz.
A minták Szegedre és Budapestre kerülnek, ahol a „Hungarian Newborn Screening Database” nevű központi rendszerben digitalizálják őket. A tanulmány rögzíti: a laborok nemzetközi kutatóintézetekkel dolgoznak - Heidelberg, Bécs, Amszterdam, Uppsala, Fukuoka – ami azt jelenti, hogy ezek az adatok külföldön is felhasználásra kerülnek, állami engedéllyel.

Az újszülött‑szűrés így már nem orvosi prevenció, hanem genetikai adatbányászat és egyben aranybánya – egy biobank, ahol az alapanyag a csecsemő.

Mi engedi ezt meg? Semmi.

Az Európai Unió Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint az ilyen adatok kezelése tilos, kivéve, ha az érintett kifejezetten, önként beleegyezik, vagy ha egy külön jogszabály szigorú garanciákat ír elő (anonimizálás, etikai engedély, törlési jog).

A GDPR 9. cikke kimondja:

„A genetikai és egészségügyi adatok kezelése tilos, kivéve, ha az érintett kifejezett hozzájárulását adta, vagy arra külön jogszabály jogosít megfelelő garanciák mellett.”
Forrás: EU GDPR – 9. cikk, EUR‑Lex

A Magyarországon hatályos 51/1997. (XII. 18.) NM‑rendelet azonban csak a szűrést írja elő – a kutatásról, a mintatárolásról vagy a szülői hozzájárulásról nem rendelkezik.

Ezért:
a kutatási célú adatkezelés jogalap nélküli, a beleegyezés mellőzése („waived consent”) pedig kifejezetten tiltott gyakorlat.

Mi a gond ezzel?

Mert az adat nem csupán információ, hanem döntési jog. Ha a gyermeked adatairól egy algoritmus dönt,

akkor nem te döntesz a gyermeked gyógykezeléséről,
hanem a profilja – amelyet már újszülöttként létrehoztak.

Egy ilyen adatbázis idővel megmonhatja,
hogy ki kaphat olcsóbb biztosítást,
milyen gyógyszert kell szedned,
sőt, kit zárnak ki orvosi kezelésből és kísérletekből „kockázatos genom” miatt.

Az adat nem tűnik el.

A DNS egy olyan örök azonosító, amit nem lehet „törölni”.
Akinek mindezt átadjuk, annak a kezébe adjuk az életünket és a jövőbeni döntéseket is.

Hová kerülhetnek ezek az információk?

A Monostori‑tanulmány szerint az adatokat külföldi laborokkal megosztják.
E laborok között gyógyszeripari és biotechnológiai partnerek is vannak.
A minták kutatási anyagként pénzügyi értékkel bírnak,
és bárki, aki hozzáfér, nyereséget realizál belőle – a szülők és a gyerekek tudta nélkül.

Más szóval: a gyerekeink adatai – tehát voltaképpen a gyermekeink - lettek a kutatási ipar nyersanyaga.

Kapcsolódik ez az oltási adatbázishoz is?

Igen.

Az EESZT rendszer összekapcsolható az újszülött‑szűrési adatbázissal.
Így minden egyénre teljes profil épülhet: születési eredmények, szűrési adatok, oltások, laboreredmények.

Ez már nem közegészség, hanem digitális genomhálózat.
Az, hogy az állam és külföldi laborok egyaránt elérhetik – minden előzetes jóváhagyás nélkül –,
már nem adatvédelmi hiányosság, hanem rendszerszintű jogsértés.

Mit tehetünk?

1. Panaszt teszünk a NAIH-nál – mintát le tudod tölteni, illetve a végén is megosztom a szöveget¹, amit elkészítettem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH).

Ezt E-papíron illetve tértivevényes levélben is feladhatod.

Naih

247KB ∙ PDF file

Download

Download

2. Ha és amennyiben szültél az elmúlt 50 évben, sérelemdíjat követelhetsz a magyar államtól.

3. Követeljünk beleegyezést.
A szűrés és  kutatni csak beleegyezéssel maradhat

A jog addig véd, amíg élünk vele.

Zárszó

Az újszülött‑szűrés valaha életmentő vívmány volt.
Ma viszont adatgyűjtési infrastruktúrává vált, amelyben a szülők és a gyerekek piaci tárgyak, amiknek értéke van, és eladnak minket.

Az emberi méltóság és a test önrendelkezése nem statisztikai kockázati szint.
Ha nem szabunk határt, a gyerekeink DNS‑e és végső soron maga a gyermek piaci termékké válik, mint ma egy okostelefon‑adatcsomag.

A magyar rendszernek csak a neve egészségügy, de a lelke: adatkereskedelem emberekkel.

Ha fontosnak tartod, hogy a gyermekeink adatai ne váljanak kereskedelmi kutatási nyersanyaggá, iratkozz fel, oszd meg ezt a bejegyzést, és tedd fel a kérdést: ki fér hozzá a gyereked vérmintájához – és miért.

1. Címzett:
Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH)
1055 Budapest, Falk Miksa utca 9‑11.

Tárgy:
Beadvány a magyar újszülött‑szűrővizsgálati rendszer és a kapcsolódó kutatási célú adatkezelések jogszerűségének kivizsgálása iránt

Tisztelt Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság!

Alulírott ______________________, mint érintett szülő, az alábbi beadványt terjesztem elő Magyarország újszülött‑szűrővizsgálati rendszerének és annak adatkezelési gyakorlatának adatvédelmi, alkotmányossági és nemzetközi jogi vizsgálata tárgyában.

I. A beadvány indoka és tárgya

A kötelező újszülött‑szűrővizsgálatok Magyarországon 1975 óta minden újszülöttre kiterjednek, jelenleg 27 betegség kötelező („opt‑out”) és egy, a gerincvelői izomsorvadás (SMA) önkéntes („opt‑in”) jelleggel történő vizsgálatával. A szűrések végrehajtását a Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikája és a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika látja el, az egészségügyi irányítást pedig a Belügyminisztérium gyakorolja. Az adatok az országos labor‑információs rendszerbe (LIMS) és a „Hungarian Newborn Screening Database” nevű központi adatbázisba kerülnek.

A 2025. október 27‑én az International Journal of Neonatal Screening folyóiratban megjelent Monostori Péter és mtsai: Celebrating 50 Years of Nationwide Newborn Screening in Hungary – Review, Current Situation and Future Directions című tanulmány hivatalos forrásból rögzíti az alábbi megállapításokat:

„Patient consent was waived for all screenings except SMA.”
„All research data can be found in the Hungarian newborn screening database.”

E kijelentésekből az következik, hogy Magyarországon a teljes újszülött‑populációra kiterjedő genetikai és egészségügyi adatgyűjtés folyik, az adatok kutatási célokra is felhasználásra kerülnek, és mindez szülői beleegyezés nélkül történik.

A tanulmány továbbá felsorolja, hogy a magyar laboratóriumok kutatási együttműködésben állnak külföldi intézetekkel (Heidelberg, Bécs, Amszterdam, Uppsala, Fukuoka). Ezzel a biológiai minták és a belőlük keletkezett adatok külföldre kerülnek, ami nemzetközi adattovábbításnak minősül.

II. A beadványozó által felismert jogsértések

1. A különleges adatok kezelésének jogalapja hiányzik.
   A GDPR 9. cikke egyértelműen tiltja egészségügyi és genetikai adatok kezelését kifejezett, tájékozott és önkéntes beleegyezés nélkül. A cikkben hivatkozott „waived consent” gyakorlat a beleegyezés elengedését jelenti, ami az uniós jog szerint súlyos jogsértés.

2. Megszegik a célhoz kötöttség és arányosság elvét.
   A szűrés eredeti célja diagnosztikai és közegészségügyi, azonban ugyanazon adatok kutatási és nemzetközi felhasználása új cél, amelyhez új jogalap és külön tájékoztatás szükséges.

3. Alaptörvény‑ellenes gyakorlat áll fenn.
   Az Alaptörvény II. cikke szerint az emberi méltóság sérthetetlen, a VI. cikk pedig biztosítja a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jogot. A szülőknek nincs tényleges választási lehetőségük, az „opt‑out” formálissá vált, így a rendszer az egyéni önrendelkezés aránytalan korlátozását jelenti.

4. Sérül a 2002. évi VI. törvény (Oviedói Egyezmény).
   Ennek 16–17. cikke kimondja, hogy biomedikai kutatás csak előzetes, informált beleegyezéssel végezhető. A kutatási cél feltüntetése mellett a hozzájárulás elengedése az Egyezmény közvetlen megsértését jelenti.

5. Önkényes beavatkozás valósul meg a gyermekek magánéletébe.
   Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 16. cikke tiltja az ilyen beavatkozást. Egy újszülött biológiai mintája a magánélet legintimebb eleme, amelynek felhasználása csak a szülők kifejezett engedélyével megengedett.

6. A Nemzeti Adatvédelmi Hatóság saját gyakorlatával is ellentétes a rendszer.
   A NAIH korábbi döntései értelmében az egészségügyi adatok másodlagos, kutatási célú kezelése új, önálló jogalapot igényel. A jelenleg működő gyakorlat ezzel szemben összevonja a szűrés–diagnosztika és a kutatás célját.

III. A jogsértés rendszer‑ és társadalmi szintű súlya

A tanulmány szerint az országban eddig mintegy 5,6 millió újszülöttet vizsgáltak, és minden évben újabb 90 000 gyermek adata és biológiai mintája kerül az adatbázisba. A rendszer azonosító‑alapú (egyedi vonalkódos), amely lehetővé teszi a minták visszakövethetőségét; az adatok kutatási feldolgozásának tényleges irányát, jogosultságait és időtartamát semmilyen nyilvános tájékoztató nem tartalmazza.

A kutatási célra vonatkozó mondatok nem mellékes adatelemek, hanem hivatalos, lektorált publikációban megjelent állami szakértői beismerések. Ezen kijelentések alapján megalapozottan feltételezhető, hogy a magyar újszülöttek genetikai adatai nem csak egészségügyi, hanem tartós kutatási és ipari adatbázis‑felhasználás tárgyát képezik.

IV. Kérelem

A fentiekre figyelemmel kérem a Tisztelt Hatóságot, hogy:

1. Indítson hivatalból adatvédelmi vizsgálatot a magyar újszülött‑szűrési adatbázis („Hungarian Newborn Screening Database”) és a kapcsolódó magyar intézmények adatkezelési gyakorlata tárgyában.

2. Vizsgálja meg az adatgyűjtés és adatfeldolgozás jogalapját, különösen:

   • a szülői és érintetti tájékoztatás meglétét és tartalmát;

   • a beleegyezés és visszautasítás lehetőségét;

   • az adatmegőrzés idejét és törlési mechanizmusát;

   • az adat‑ és mintamegosztás nemzetközi címzettjeit, valamint ezek jogalapját.

3. Kötelezze az adatkezelő intézményeket átlátható adatkezelési tájékoztatók és etikai kontrollmechanizmusok közzétételére.

4. Tegyen vizsgálati ajánlást a Belügyminisztérium és az egészségügyi kormányzat felé az 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet adatvédelmi megfelelőségének és az „opt‑out” rendszer jogszerűségének felülvizsgálatára.

5. Tájékoztasson a vizsgálat menetéről és eredményéről, valamint arról, hogy indított‑e hivatalból eljárást a külföldre irányuló adattovábbítás tekintetében.

V. Záróindokolás

A Monostori et al. tanulmányban szereplő kijelentések hivatalos tudományos publikációként működnek, ezért azok az állami adatkezelők részéről tett tényszerű önelismerésként értékelhetők. Az ismertetett rendszerben az újszülöttek genetikai adatai automatikusan és hozzájárulás nélkül válnak kutatási adatokká, ami nem egyeztethető össze sem az EU adatvédelmi rendeletével, sem az Alaptörvénnyel, sem az állam által ratifikált nemzetközi egyezményekkel.

A beadványozó kéri, hogy a Hatóság vizsgálja ki a rendszer jogi alapjait, mert jelenlegi formájában az újszülöttkori szűrés az adatvédelmi jogrendszer egyik legsúlyosabb átfogó sérelmét valósíthatja meg Magyarországon.

Utalunk a GDPR 9. Cikkére és annak helyes értelmezésére. A GDPR 9. Cikk szerint az alapelv – a tilalom. A GDPR 9. cikk (1) bekezdés kimondja: „… az egészségügyi és genetikai adatok kezelése tilos.” Ez tehát főszabályban tiltás. Mindaz, ami az utána következik – (2) a)–j) pont – nem engedély, hanem kivétel a tilalom alól, szigorú feltételekkel. A (2) j) lehetővé teszi az adatkezelést „közérdekű archiválás, tudományos vagy történelmi kutatás, illetve statisztikai célból [...] olyan uniós vagy tagállami jog alapján, amely arányos az elérni kívánt céllal, és megfelelő garanciákat biztosít az érintett jogainak védelmére.” De zz csak akkor alkalmazható, ha van külön nemzeti vagy uniós jogszabály, ami a kutatást nevesíti és pontos kereteket ad, és a jogszabály megfelelő és konkrét garanciákat tartalmaz (pl. etikai engedély, korlátozott hozzáférés, adatminimalizálás, törlési eljárás, titoktartási kötelezettség).

Ha ilyen garanciák nincsenek, a kivétel nem alkalmazható.

A magyar újszülött‑szűrőprogram esetében nincs külön törvény a kutatási célú újszülött‑adatkezelésről, csak egy miniszteri rendelet (51/1997. (XII. 18.) NM), ami az egészségügyi szűrést írja elő. A kutatásról, adatátadásról, adat‑megőrzésről vagy tájékozott beleegyezésről semmit nem tartalmaz. A Monostori‑tanulmányban szereplő „research data” kitétel tehát nem egy törvényen alapul, hanem a gyakorlaton.

Ezért itt nem áll fenn egyik kivétel feltétele sem, vagyis a (2) j) pont sem – hiszen nincs mögötte garanciát nyújtó jogszabály, és az „opt‑out” nem minősül arányosnak vagy önkéntesnek.

Mit jelent a „megfelelő garancia”? A GDPR 89. cikke, amire a (2) j) hivatkozik, pontosítja: az adatot pszeudonimizálni vagy anonimizálni kell, nem lehet személyhez köthetően tárolni, és az érintett jogait (hozzáférés, törlés, tiltakozás) biztosítani kell.

A magyar újszülött‑adatbázis esetében viszont minden minta vonalkóddal személyhez rendelhető, ezért ez a feltétel szintén nem teljesül.

Tehát a GDPR 9. cikke főszabályként tiltja a genetikai és egészségügyi adatok kezelését, és bár a (2) j) pont elvben engedélyt adhat tudományos kutatásra, ez csak akkor jogszerű, ha külön uniós vagy tagállami jogszabály pontos garanciákat – például anonimizálást, etikai engedélyt és az érintettek jogait – biztosít. Mivel Magyarországon ilyen részletes szabályozás és garanciarendszer nem létezik, az újszülött‑szűrőadatok kutatási célú felhasználása a GDPR alapján jogellenes.

Budapest, 2025. november __.

Aláírás