Ha fej, akkor nyerek, ha írás, akkor nem mondom meg
Radagast online naplójából - amikor az Omicron ütésre készül
2022. február 18., eredeti blogbejegyzés itt.
Skócia bejelentette, hogy a továbbiakban nem közli a beinjekciózott és a nem injekciózott COVID betegek halálozási arányát. Mások már beszámoltak erről, itt tudod ezeket megnézni (fordítsás nincs):
Az injekciókkal kapcsolatos adatok eltűnnek
Skócia rejtegeti a beinjekciózott és a boosterolt (emlékeztető injekciózott) halálesetek számát
Akik követik a dolgokat, mind azzal a problémával néznek szembe, hogy az injekciókról folytatott beszélgetéseik ilyenek:
Normie: "Az adatok azt mutatják, hogy a vakcinák nagyon hatékonyak."
Én: "Nos, valójában az adatok azt mutatják, hogy az injekciók nem hatékonyak."
Normie: "Akkor azok a számok biztosan tévesek és félrevezetnek."
Nem fordulhat elő az, hogy nyersz, mert a játékot megbundázták ellenünk. Ez egy globális kísérlet, amiben az lenne a dolgod, hogy részese legyél, és ha később esetleg kiderül, hogy nem működött, akkor azt senkinek nem lenne szabad észrevennie.
Eddig Skócia publikálta a legtöbb hasznos számot: Életkor szerinti standardizált halálozási arányok különböző mértékű beinjekciózottsági szintekre. Ezeket a számokat már nem fogják közölni, mert túlságosan rondák. Valószínűleg Anglia lesz a következő, mert az ő számaik is kínosak.
A fő ok, amiért a számok ennyire kínossá kezdenek válni, az az, hogy a vírusok úgy fejlődnek, hogy alkalmazkodnak a gazdaszervezetük immunválaszához. Az Omicron BA.2 gyorsabban terjed, mint a BA.1 és a BA.1.1, mert több immunválaszt elkerülő tulajdonsággal rendelkezik.
A Delta elsősorban azt használta ki, hogy a vakcinával kiváltott antitestek gyorsan elenyésznek, így egyszerűen gyorsabban szaporodott, mint ahogy az antitestek képesek lettek volna megbirkózni vele.
Az Omicron esetében más a helyzet. A tüskefehérje drámaian megváltozott, így a legtöbb antitest, amely semlegesítette a Deltát, nem semlegesíti az Omicront. A védelem immár azon jelentősen megfogyatkozott számú antitesttől függ, amelyek a vírust továbbra is képesek semlegesíteni. Ez azt is jelenti, hogy bármely egyedi, egyetlen kodonra vonatkozó mutáció most sokkal nagyobb előnyt biztosíthat a vírusnak, mint korábban. Ezért történik például ez:
A BA1.1 variáns egy hónapon belül képes az ősét a kihalás szélére sodorni.
Most majd azt fogjuk látni, hogy a BA.2 globálisan dominánssá válik, és a véletlennek köszönhetően olyan új mutációk jelennek meg, amelyek szelekciós előnnyel járnak. Kétféle típusú szelekciós előnyre lehet gondolni:
A BA1.1 variáns egy hónapon belül képes az ősét a kihalás szélére sodorni.
Most majd azt fogjuk látni, hogy a BA.2 globálisan dominánssá válik, és a véletlennek köszönhetően olyan új mutációk jelennek meg, amelyek szelekciós előnnyel járnak. Kétféle típusú szelekciós előnyre lehet gondolni:
Alapvetően megnövelt fertőzőképesség.
Az adaptív immunválasz megkerülése révén fokozott átvihetőség.
Az első típus esetében óhatatlanul felmerül a kérdés: Ha az ilyen mutációk továbbra is fennállnak, ha maradtak még olyan rejtett módosítások, amelyek növelhetik a transzmissziót, nem azt várnánk, hogy mostanra már dominánssá váljanak?
Elképzelhető, hogy az 1. típusú mutáció előnye egy 2. típusú mutáció jelenlététől függ.
Másrészről, a kettes típus esetében könnyen megválaszolhatjuk ezt a kérdést: Ezek a mutációk azért csak most jelennek meg, mert az immunelkerülés csak mostanra kezd jelentős előnyt nyújtani. Az egyes típusú mutációk, amelyek megjelenése a kettes típusú mutációk megjelenésétől függ, szintén ekkor jelenhetnek meg. Az adaptív immunválasz kikerülésére irányuló evolúciós nyomás most már óriási. Valójában minden további antitest-kikerülő mutáció szelektív előnye növekszik. Amikor tíz semlegesítő antitest működik, akkor bármely olyan mutáció, amely egyetlen semlegesítő antitestet eliminál, mindössze 10%-kal csökkenti a vér semlegesítő antitest-potenciálját. Ha viszont már csak három semlegesítő antitest marad a feladatra, akkor egy ilyen mutáció következtében az antitestválasz 33%-a megszűnik.
Mivel mostanra ennyire masszív lett a hatás az antitestválaszra, azoknak a mutációknak, amelyeknek korábban nem volt esélyük a sikerre, most esélyük nyílik arra, hogy dominánssá váljanak. Képzeljük el, hogy a tüskefehérje egy olyan mutációja jön létre, amely kissé megnehezíti a vírus egy változatának az ACE2-receptorhoz való kötődését.
Ha húsz különböző antitest képes semlegesíteni a vírust, akkor az a tény, hogy az egyiket kikerüli, nem ellensúlyozza azt a nehézséget, amelyet az ACE2-receptorhoz való kötődés okoz. Másrészt, amikor három különböző típusú antitest felelős a semlegesítő potenciál 90%-áért, akkor ugyanez a mutáció most hirtelen olyan szaporodási előnyt kínálhat, amelyet korábban nem kínált.
Most alkalmazzuk ezt a gondolatot a vakcinákra. Azt már valószínűleg tudod, hogy az injekciók által indukált antitestek egy fehérje (a tüskefehérje) ellen irányulnak, egy bizonyos konfigurációban (a nyitott konfigurációban). Képzeljük el, hogy a beinjekciózott embereknek 6 különböző típusú antitestük van, amelyek a semlegesítő potenciál 90%-áért felelősek, míg a természetes immunitású embereknek 20 különböző típusú antitestük van, amelyek a semlegesítő potenciál 90%-áért felelősek.
Most képzeljük el, hogy minden olyan mutáció, amely lehetővé teszi a vírus számára, hogy kikerülje az antitestet, azzal a hátránnyal jár, hogy kissé nehezebben kötődik az ACE2-receptorhoz. Mivel minden vírusrészecske versenyben van a raj többi tagjával, ezért ezek a részecskék szelektív hátrányba kerülnek. Könnyen belátható azonban, hogy a homogénebb immunitás esetén az antitesteket kikerülő mutációk, amelyeknek egy természetes immunitású populációban nem lett volna szelektív előnyük, most szelektív előnyre tehetnek szert egy beinjekciózott populációban.
Ha megértetted az általam felvázolt elmélkedést, akkor megérted, hogy a magasan beinjekciózott populációk miért teszik lehetővé, hogy olyan mutációk váljanak dominánssá, amelyek magasan beinjekciózott populációk hiányában nem válhattak volna dominánssá. z azt jelenti, hogy a lehetséges variánsok köre megnő, mivel láteznek olyan populációk, ahol az emberek túlnyomó többségét nem sterilizáló tüskefehérje termelésre ösztönző injekciókkal immunizálták.
Néha bizonyos mutációk életképessége más mutációk jelenlététől függ. Példának okáért, az Omicronban lévő mutációk közül sok nem tud önállóan működni, életképességükhöz az Omicronban lévő többi mutáció jelenlétére van szükség. Ennek a felismerésnek a tudatában rájövünk, hogy az erősen injekciózott populációk létezése kiszélesíti az idővel kifejlődni képes lehetséges változatok körét.
A folyamatot a következőképpen szemléltethetjük. Képzeljünk el egy folyót, számos kővel. Ha el akarsz jutni egyes szigetekhez, akkor meghatározott utakat kell követned, hogy odaérj. Amin át kell menj, így néz ki:
A térképen a sárga az ember, a szürkék a vízben fekvő kődarabok, a barnák pedig lebegő dobozok, amiket a vízbe dobott valaki. Az ember csak a saját szélességének két-háromszorosát tudja ugrani. Ha senki nem dobott volna barna dobozokat a vízbe, akkor a három zöld szigetből kettő megközelíthetetlen lenne számára. Bár a legtöbb köztes lépcsőfok minden szigetre természetes úton (a sziklákon keresztül) elérhető, a két barna doboz háromszorosára növeli a hozzáférhető szigetek számát (a változatok metaforája).
Alternatív példaként gondoljunk egy scrabble-szerű játékra, ahol az a feladatunk, hogy egy zsákból véletlenszerűen kiválasztott hat betű alapján alkossunk egy szót. Ha egy hetedik betűt is választhatnánk, az drámaian megnövelné a lehetséges szavak számát. Ha bizonyos mutációk csak egy beoltott populációban alakulhatnak ki, ez nagyon problematikus, még akkor is, ha az ilyen mutációk a lehetséges mutációk elenyésző kisebbségét alkotják, mert ezek a változatok ugródeszkának bizonyulhatnak más változatok felé, vagy az állati populációkba való bejutás felé vezető lépcsőfokok is lehetnek belőlük.
Ha azt feltételeznénk, hogy a legtöbb új variáns nem az injekció miatt, hanem immunhiányos rákos vagy HIV-betegekből alakul ki, az még mindig azt jelentené, hogy az injekció drámaian megnöveli a lehetséges variánsok körét, a fentebb bemutatott okból kifolyólag.
Ne feledjük azt sem, hogy a beinjekciózott populáció evolúciós jelentősége idővel növekszik: A beinjekciózott emberek összlétszáma idővel nő, idővel nő a csökkenő immunitással rendelkező emberek aránya, és idővel csökken a vírust még mindig semlegesítő különböző típusú antitestek összlétszáma (minden egyes antitest-kikerülő mutáció még hasznosabbá teszi a további antitest-kikerülő mutációk előnyét).
A Delta valószínűleg nem az injekciózási kampány miatt jött létre. Egy ideig úgy tűnt, hogy a Delta egy olyan zsákutcába sétált, ahol nem maradtak számára igazán hasznos újabb mutációs lehetőségek Ugyanakkor az Omicron számára olyan evolúciós utakat nyitott meg a vakcina, amelyek máskülönben nem lettek volna elérhetőek számára, mivel a köztes lépések nem jelentettek volna fitneszelőnyt. Ha valóban jobban meg akarják érteni ezt a koncepciót, ajánlom figyelmükbe ezt a videót, amelyben Richard Dawkins elmagyarázza a köztes lépésekkel kapcsolatos problémát az evolúcióban.. Úgy tűnik, még az Omicron sem az injekciózási kampány miatt alakult ki.
A tweet magyarul: A BA.2 a Spike R346K mutációval (amely a BA.1.1 és Mu esetében is megtalálható) szokatlan kombináció. És úgy tűnik, hogy ez az utóbbi időben Izraelben egyre nagyobb teret nyer. Még mindig nagyon alacsony a gyakorisága - jelenleg 106 minta van globálisan, +40 az elmúlt napon.
És ezért gyorsul fel az egész immunelkerülés folyamata. Már látjuk a BA.2 egy változatát Izraelben (persze, hogy Izraelben), ahol pontosan azt az immunelkerülő mutációt vette fel, amely a BA.1.1-nek a BA.1.1-gyel szembeni előnyét adta. Ez most úgy tűnik, hogy gyorsan terjed.
Nézzük meg ezt az érdekes grafikont a BA.1.1-ről Dél-Afrikában:
A BA1.1-et novemberben láttuk felbukkanni, de aztán soha nem válik dominánssá, Dél-Afrika egyenesen a gyökeresen eltérő BA.2-re ugrik át. Miért van ez így? A lakosságnak csak egynegyede van beinjekciózva, és túlnyomó többségük nemrégiben kapta meg az injekciót, így még mindig nagyrészt védettek a fertőzéssel szemben. Más szóval, az Omicron Dél-Afrikában nincs kitéve az injekcióval kapcsolatos evolúciós nyomásnak.
Most hasonlítsuk ezt össze az Egyesült Államokkal, egy erősen beinjekciózott népességgel, ahol az injekció által kiváltott immunitás nagymértékben csökken:
Itt a BA.1.1 gyorsan átveszi a BA.1 helyét, mert ez az egy kis antitest-kikerülő mutáció (R346K) sokkal nagyobb fitness-előnnyel jár, amikor olyan emberekkel van dolgunk, akiknek az immunitása csak egy maroknyi típusú, a tüskefehérje elleni antitesttől függ. Miután a BA.1 keresztülégette magát az amerikai lakosságon, és az általa kiváltott immunitás önmagának is akadályává vált, a BA.2-re kerül a sor, hogy dominánssá váljon. Amint a BA.2 és annak elkerülhetetlen alváltozatai átveszik az uralmat, elkezdjük látni, hogy az injekciók tényleg visszafelé sülnek el. Hogy szemléltessük, mire gondolok, nézzük meg Dániát, amely egy kicsit mindenki más előtt jár, mivel a BA.2 ott vált dominánssá először.
Tegnap Dániában 1604 ember feküdt kórházban COVID-dal. Új rekordot döntöttek a betegfelvételek számát illetően is, 480 új betegfelvételt regisztráltak. Ezt hasonlítsuk össze a tavalyi téllel, amikor náluk összesen 1000-nél kevesebb ember került kórházba, annak ellenére, hogy nem volt injekció. Nem valószínű, hogy a közeljövőben javulni fog a helyzet, mert az idősek által kapott injekciók most kezdenek kifulladni.
Érdemes egyébként azt is megjegyezni, hogy az évszakok kezdenek érdektelenné válni. Hiszen itt Ausztráliában nyáron is vannak esetek.
Az injekciók eddig nem váltak be, és ezért van az, hogy a politikusok most annyira szeretnének visszatérni a normális kerékvágásba, anélkül, hogy beszámolnának arról, hogy mi történik a kórházakban. Most abban a hitben élnek, hogy az injekciók nem oldhatják meg, csupán "kezelhetővé" teszik a helyzetet, és ezért alig várják, hogy a lakosságot rávegyék, hogy visszatérjen a normális kerékvágásba. Akkor is kínkeservesen ragaszkodni fognak ahhoz, hogy a problémának vége, amikor bebizonyosodik, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint az elmúlt télen volt, mint például most Dániában.
Ugyanakkor, mindannyiunk szerencsétlenségére, a dolog itt nem ér véget. Az injekciók hatékonysága nem a nullára csökken, hanem a nulla alá, mivel a vírus úgy alakul át fokozatosan, hogy az inkejció által kiváltott immunválaszt a saját előnyére használja fel. Ez idővel a rettegett antitestfüggő fokozódáshoz vezet. A nulla pont pusztán az a pont, amikor a kormányok abbahagyják az adatok közlését (mert nyilvánvaló, hogy valami gond van az adatokkal, ha azok azt mutatják, hogy az injekciók nem működnek, még akkor is, ha az Omicron előtt nem volt ilyen gond, és még akkor is, ha fogalmunk sincs, mi lehet az a gond), de ez nem az a pont, amikor a számok nem romlanak tovább.
A mi sikertelen antitestfüggő fokozáshoz vezető vakcinakísérletünk egy ok miatt különbözik a Fülöp-szigeteki sikertelen Denguenek attól a vakcinakísérletétől, amely az antitestfüggő fokozás révén megölte a gyermekeket: a vakcináinkat olyan sok emberhez juttattuk el, hogy ezek evolúciós szempontból releváns szelekciós nyomást gyakoroltak az antitestfüggő felerősödésre.
Annak az oka, hogy még nem láttunk olyat, ami antitestfüggő fokozásnak tűnne, nem az, hogy ez nem történik meg molekuláris szinten. Hanem ez most a sokféle semlegesítő antitest kontextusában történik, amelyek még mindig megakadályozzák a fertőzést. Mindemellett azonban, ahogy a vírus folyamatosan úgy mutálódik, hogy legyőzze ezeket az antitesteket, a végére már csak a fertőzést fokozó antitestek fognak megmaradni.
Számos különböző út vezet ahhoz, hogy ezek az antitestek fokozzák a fertőzést. Egyes ilyen fertőzést erősítő antitestek a receptorkötő doménhez kötődnek. Más esetekben a fertőzést erősítő antitestek az N-terminális doménhez kötődnek. Ezt a témát még nem nagyon vizsgálták, de tudjuk, hogy ez egy létező probléma. Ugyanakkor úgy tűnik, mintha ez nem érdekelne senkit, amiatt, mert jelenleg az ADE-t még mindig elfedik azok az antitestek, amelyek még működnek. Az antitestfüggő fokozásnak szerepe lehet egy általunk megfigyelt furcsa jelenség hátterében: Az emberek megkapják az Omicront, megbetegszenek, és aztán szokatlanul sokáig tart, amíg belehalnak. Amennyiben a fertőzés olyan antitestek felszaporodását váltja ki, amelyek csak súlyosbítják a fertőzést, ez megmagyarázná a halál bekövetkezésének az elhúzódását.
És íme, a vakcinázási kísérlet módon lezárult, de nem jól. Nemcsak arról van szó, hogy az injekciók nem védik meg az embereket, bár ez önmagában is elég rossz lenne, ha figyelembe vesszük a számos halálos mellékhatást, amelyekkel ezek egyértelműen együtt járnak. Inkább azáltal, hogy homogén, szűk, a tüskefehérjére irányított, nem sterilizáló immunitást indukálnak, és ezzel kiszélesítik a kialakulni képes új variánsok evolúciós térképét, és olyan populációt hoznak létre, amely könnyű prédává válik a fejlődő variánsok számára, amelyek ezt a mesterségesen indukált immunitást a saját előnyükre használják fel.
Az injekciók tömeges beadatása miatt fogékonyabbak leszünk a fertőzésekre, fogékonyabbak a gyors újrafertőződésre, és hosszú távon az injekciók miatt maguk az egyes fertőzések is súlyosabbá válnak.
Arra kell számítani, hogy az elkövetkező hetekben Izraelben és Dániában ennek a folyamatnak az első jelei elkezdenek megmutatkozni, és zavaróan magas kórházi ellátásokhoz vezetnek. Dánia lesz az első, majd Izrael következik, mivel Izrael ismét úgy döntött, hogy ad a sz_rnak egy pofont azzal, hogy egy kihalt, régi vírusvariáns alapján legyártott, pontosan ugyanolyan negyedik injekciót is bead az embereknek.
A negyedik adaggal történő időskori injekció átmenetileg működik (a súlyos mellékhatások szokásos kockázatának árán), de ez csupán rosszabb helyzetet teremt, mivel a vírusnak adunk egy kis időt, hogy tovább alkalmazkodjon a beoltott gazdatesthez, mielőtt az időskorúakba ugrik. A BA.2 súlyosabb, mint a BA.1, és a BA.1 átugrása a negyedik injekcióval csupán arra készít fel, hogy a BA.1 helyett a BA.2-t kapja meg.
Mivel az időseknél tovább tart a BA.2 elkapása, így csak nő az esélye annak, hogy a BA.2, amely végül megfertőzi őket, egy olyan módosított változat lesz, amely képes több antitestet kikerülni. Kérdezd meg magadtól ezt: Az Omicron ugyanolyan enyhének tűnik számodra, mint decemberben, amikor figyelmeztettelek, hogy valószínűleg nem lesz enyhe? Ha később kapjuk el, az csak egy még gonoszabb változatra hangolja az embereket.
Ami még rosszabb, hogy az immunválasz hatóköre minden egyes emlékeztetővel csökken, vagyis romlik az immunválasz minősége, amelyet az átmeneti mennyiségi növekedés csak elfed. Más szóval, ha a harmadik injekció után szállunk le az emlékeztető vonatról, akkor a fertőzéssel kapcsolatos halálozás kockázata 2 %, viszont ha a negyedik injekció után szállunk le az emlékeztető vonatról, akkor a halálozás kockázata már 3 %-ra nő.
Felteszem ezt a kérdést: Az Omicron megjelenésével nyilvánvalóvá vált, hogy a Modernának és a Pfizer-nek új, specifikus emlékeztető adagokat kellene adnia az embereknek. Akkor miért esett a Moderna részvényárfolyama a felére az Omicron megjelenése óta? Nekem úgy tűnik, hogy a tőzsde kezd félni a jogi felelősség potenciális kockázatától ezeknél a vállalatoknál. Ha csalást követtek el, akkor a szerződések, amelyeket mindenkire ráerőltettek, és amelyek mentesítik őket a felelősség alól, már nem érvényesek. Nem csak a kamatlábakról vagy a szokásos trükkökről van szó, mivel a Moderna egyértelműen rosszabbul érintett, mint a Pfizer. A tőzsde kezd jelezni, hogy ezek a vállalatok valamit rosszul csináltak.