Ideje megvizsgálni, van-e összefüggés az oltásokban használt abortált magzati szövetek és aközött, hogy egy csomóan már azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok

Playback speed

undefinedx

Share post at current time

Share from 0:00

0:00

Ideje megvizsgálni, van-e összefüggés az oltásokban használt abortált magzati szövetek és aközött, hogy egy csomóan már azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok - 3. rész

3. rész - HeLa sejtekről részletesebben az oltások DNS szennyezettségének következményei

Angelika Mihalik

May 20, 2023

Bevezető

Abban az időben, amikor az MSD (Merck) és a GSK a piacra dobta a méhnyakrák elleni HPV elleni első oltóanyagát, közbeszerzési szakértő voltam, és az MSD volt az egyik ügyfelem. A HPV elleni oltóanyaguk kampányában is részt vettem. Akkor még fogalmam sem volt az oltásokról.

A kampányt vezető orvos azt tanácsolta, a gyerekeimnek ne adassam be az oltást, hála Istennek hallgattam a tanácsára.

Azt is mondta, hogy ha a tizennyolcas HPV elindul, akkor nincs ami megállítsa, a méhnyakrák kifejlődik, szétszóródik, és ez annyira agresszív rákkeltő szekvencia, hogy másfél-két év alatt megöli az áldozatát.

Amikor az előző videó készítése közben néztem a méhnyakrákban 1951 meghalt Henrietta Lacks daganatából kivett halhatatlan, mondom halhatatlan daganatsejtek osztódásáról a videókat, akkor eszembe jutott ez a mondat: „Ha a tizennyolcas HPV elindul, akkor nincs ami megállítsa, a méhnyakrák kifejlődik … másfél-két év alatt megöli az áldozatát.”

Kíváncsi lettem, vajon a HPV-18 rákkeltő szekvencia és Henrietta Lacks ráksejtjei genetikai szekvenciái között van-e átfedés. Az érdekelt, vajon a halhatatlan HeLa sejtvonal, amellyel immortalizálják egy csomó oltóanyag táptalaját, amit emberekbe is beoltanak, tartalmazza-e a megállíthatatlan méhnyakrákot okozó szekvenciát? És igen, tartalmazza. Az 1951-ben elhunyt Henrietta daganata tartalmazza a HPV tizennyolcnak nevezett genetikai kódot.

Ergo amikor immortalizálnak oltóanyag táptalaj sejteket, akkor ezzel a szekvenciával teszik, és ebből kerülnek be töredékek az emberekbe.[1]

Miért állítom azt, hogy oltóanyagok táptalajából bekerülnek a genetikai kódok, információk, így a HeLa sejtek is az oltóanyagokba?

Először is maguk a gyártók elismerik, és leírják az ismertetőkben, az előző videó végén ott vannak a képernyőfotók a különböző oltóanyagokról. És amiatt, ahogyan készítik azokat. Erről lesz egy rövid videó majd.

A DNS szennyezettség következményei

Amikor a gyógyszeripari vállalatok az 1970-es évek közepén-végén az állati sejtvonalakról áttértek az abortált emberi magzati sejtvonalak használatára ezen oltóanyagok előállításához, minden bizonyíték nélkül azt feltételezték, hogy az abortált magzati sejtek használata hatékonyabb termelési rendszert eredményez. Az amerikai FDA tanácsadói értekezleteinek jegyzőkönyvei tanúsága szerint mindössze rövid megbeszélések történtek azzal kapcsolatban, hogy az abortált emberi sejtvonalak vakcinagyártáshoz való felhasználásának lehetséges káros egészségügyi következményei lehetnek. Nem végeztek azóta sem olyan vizsgálatokat, amelyek ténylegesen felmérték volna e lehetséges káros következmények mértékét.

Tehát amióta az állati sejtek használatáról megtörtént az áttérés az emberi sejtek használatára, emberi DNS van a vakcináikban és a gyógyszerekben. Így az ezekkel történő immunizáció során egy abortált magzatból származó DNS-t is befecskendeznek.

A tudományos publikációk szerint nem ismert az, milyen lehetséges következményei lehetnek annak, ha egy 15 hónaposan beadott oltóanyagból származó emberi DNS beépül be egy gyermek fejlődő agyába. Főleg, ha az a DNS egy ellentétes nemű magzatból származik, például egy kisfiúba kislány DNS kerül beinjektálásra és fordítva.

A homológ rekombináció lehetősége mellett a DNS-ről köztudott, hogy erős immunstimuláns.

Az olyan betegségeket, mint a kilökődés, a graft versus host (implantátum/transzplantátum-oltás a befogadó ellen), a fiatalkori (I. típusú) cukorbetegség, a szklerózis multiplex, a lupusz és az ízületi gyulladás egyes formáit autoimmun betegségeknek nevezzük. Ezek olyan betegségek, amelyeket a saját immunrendszerünk saját szerveinket ért támadása okoz, egy olyan rendszer, amely általában a betolakodó baktériumok és kórokozók megtámadásáért felelős. Célzott önpusztítás, ha úgy tetszik. A graft versus host betegségen kívül a tudomány még nem tudja, hogy mi váltja ki az autoimmun támadást. De hiányoznak azok a tanulmányok, amelyek az emberi DNS-t tartalmazó vakcinákra adott immunválaszok és az autoimmun betegségek közötti kapcsolatot vizsgálták.

Tehát azon vakcinák, amelyek létrehozására humán embrió – elabortált magzat – sejtvonalait használják jelentős mértékben szennyezettek a humán embrió DNS-ével. Az idegen DNS mennyisége akár 5 nanogramm/mililitert is elérheti az oltás után, annak függvényében, hogy mennyi idős és milyen súlyú a gyermek. Ez a mennyiség már aktiválja a 9es toll-szerű receptorokat (TLR9) és ez autoimmun betegségekhez vezethet.

A szüléssel illusztráljuk azt, hogy mekkora mennyiségű embrionális DNS képes autoimmunitást okozni. A szülés megindulásakor az édesanya véráramába kerül magzati DNS, és ez az, és ez indítja be a szülést, mint egy autoimmun reakciót, hogy kivesse a magzatot. Ez a szülés, ami úgy működik, hogy amikor a körülbelül 300 bázispár hosszúságú magzati DNS töredék mennyisége a várandós édesanya vérszérumában eléri a 0,46-5,08 nanogramm/millilitert a vérszérumban, a 9-es Toll-szerű receptorok beindítják a szülést. Az ehhez szükséges szintek a vérben 0,22 nanogramm/milliliter és 3,12 nanogramm/milliliter.[2]

Az oltások során a gyermekekbe injektált magzati DNS eléri ugyanazt a szintet, mint ami az anyáknál autoimmun reakciót kiváltva elindítja a szülést.

Ha a magzati DNS képes beindítani a szülést – ami egyébként egy természetes folyamat – akkor ha ugyanilyen szintet elér a vakcinákban lévő DNS a gyermekek vérében, ez képes autoimmun reakciót okozni egy gyermekben. A vakcinákban lévő DNS töredékek hasonló méretűek, 215 bázispár hosszúságúak.

Amennyiben primitív, idegen emberi DNS töredékeket injektálunk egy gyermekbe, akkor ezzel egy olyan immunválaszt is kiválthatunk, hogy ez keresztreakcióba kerül a gyermek saját DNS-ével, mert a DNS szennyeződés átfedésben van a gyermek saját, nagyon hasonló DNS-ével.

Az autista gyermekeknek az emberi DNS-sel szemben olyan antitestjei vannak, amilyenek a nem autista gyermekeknek nincsenek. Ezek az antitestek az autista gyermekek autoimmun epizódjaiban szerepet játszhatnak.[3]

A Duke Egyetem egy közelmúltban lefolytatott vizsgálatban kimutatta, hogy az autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekek viselkedésében jelentős javulások mutatkoztak, amikor a saját, vérbankban tárolt autológ köldökzsinórükkel kezelték őket. Ez a tanulmány[4] egyértelműen bizonyítja, hogy a legtöbb autizmus spektrumzavaros gyermek nem így született, hiszen más genetikai rendellenességek, például a Down-szindróma vagy az izom-fibrozís nem kezelhető őssejtekkel. Ennek fényében valami olyan, 1980 után elterjedt környezeti tényező triggerelheti az autizmust, ami kizárható vagy csökkenthető a környezetben, hiszen az autizmus a nyolcvanas években kezdett el nagyon emelkedő tendenciát mutatni.

Az abortált magzatokból előállított MMR-t majdnem egy évtizeddel később vezették be az Egyesült Királyságban, tehát a kilencvenes évek elején, és az autizmus szintjének azonnali emelkedését észlelték, ami a vakcina és az autizmus közötti összefüggés gyanújához vezetett. Olyan nemzetközi kutatásokat is végeztek, amelyek a vakcina pufferében található Thimerosalra (higany) és az oltóanyag kanyarós komponensére összpontosítottak, és a kettő közötti kapcsolatot megcáfolták.

Az elvégzett vizsgálatok nem találtak összefüggést a higany vagy a kanyaró összetevő és az autizmus között. A közzétett következtetések, köztük egy nemrégiben megjelent Washington Post-történet szerint az MMR vakcina ezért nem hozható kapcsolatba az autizmussal.

Pedig az egyetlen következtetés, amelyet ezekből a vizsgálatokból le lehet vonni, az az, hogy sem a higany, sem az oltóanyagban lévő kanyaróvírus nem hozható összefüggésbe az autizmussal, tehát keressük tovább a statisztikailag bizonyított összefüggés okát a vakcinákban, ha ezt a kettőt kizártuk.

Elképesztő az, hogy a nyilvánosság, a tudományos közösség és a köztisztviselők körében az az általános vélekedés, hogy "az MMR vakcina nincs kapcsolatban az autizmussal".

Tehát eddig nem készült olyan alaposan megtervezett, retrospektív vagy prospektív tanulmány, amely valóban vizsgálná ezt a lehetséges kapcsolatot. Nem végeztek olyan kutatásokat, amelyek az emberi abortált magzati DNS-t tartalmazó vakcinák és az olyan járványszerűen terjedő betegségek, mint az autizmus közötti kapcsolatot vizsgálták volna.

Milyen emberi betegségeket és hogyan okozhatnak a magzati DNS- töredékekkel szennyezett vakcinák?

Először is, fennáll annak a lehetősége, hogy a szennyezett DNS a homológ rekombinációnak nevezett folyamat révén keveredik a saját génjeinkkel. A homológ rekombináció egy ismert biológiai jelenség, amely során a sejt DNS-ének egy szegmensét egy másik, hasonló DNS-szegmenssel helyettesítik. Ez a sejtosztódás vagy a DNS-javítás során történhet. A homológ rekombináció a természetben is előfordul, hogy genetikai sokféleséget hozzon létre utódainkban, és a tudósok is szívesen használják arra, hogy kísérleti DNS-t juttassanak sejtekbe vagy állatokba.

Statisztikailag kimutatható a szoros kapcsolat[5] aközött, hogy a hetvenes években az amerikai vakcinagyártók áttértek az állati sejtvonalakról az emberi sejtvonalakra és hogy ezt követően elkezdtek emelkedni az autizmus esetszámok;

- A Kaliforniai autizmus statisztikai adatokban az első fordulópont az autizmus esetszámokban 1981, ami egybeesik a megváltozott vakcinaelőállítási módszerrel:

- 1979 januárjában az FDA hozzájárult, hogy a rubeola vírust (HPV-77 volt a neve és kacsatojáson tenyésztették) lecseréljék WI-38 emberi sejtvonalakon tenyésztettre, az RA27/3 vírustörzset használva.

1980 előtt az autizmus spektrumzavar ritka volt. Viszont a CDC szerint 2014-ben 59 gyermekből egy autista lett. 2000-ben a statisztika szerint 150-ből egy gyerek volt autista.

Az autizmus spektrumzavaros gyermekek több, mint tíz százalékánál állapítható meg olyan génhiba, ami náluk jelent meg először, a szülőknél nem kimutatható.

Mint már beszéltünk róla, a vakcinák előállítása során nem tudják megtisztítani a készítményeket az emberi sejtvonalaktól. A DNS-t egyébként nem csupán a szekvenciái (ACTG) jellemzik, hanem az epigenetikai módosítás is (úgymint DNS metilációs mintázat stb). Ez erősen fajspecifikus, ezért a nem emberi DNS-t a szervezet megsemmisíti, míg a magzati DNS esetén nem szükségképpen ez a helyzet.

Az úgynevezett inszerciós mutagenezis során az idegen, oltásban lévő magzati DNS beépül a gyermek DNS-ébe, és ez mutációkat okoz. A kisméretű fragmentumok homológ rekombinációjával végzett génterápiákban kimutatták, hogy elegendő volt 1,9 ng/ml DNS-fragmentumot egerekbe injektálni ahhoz, hogy az összes egérnél ez a fragmentum beintegrálódjon, beépüljön az őssejtek genomjába.[6]

Az MMR, Varivax (bárányhimlő) vagy Hepatitis A-t tartalmazó oltóanyagokkal történő oltás után gyermekeinkben a humán magzati DNS fragmentumok szintje meghaladja az 1,9 ng/ml-t.

Autoimmun betegségek: a magzati DNS a gyermek immunrendszerét arra indítja, hogy megtámadja a saját testét.

További probléma a retrovírusokkal való szennyezettség.

Az MMR oltások Human endogenous retrovirussal (HERKV) is szennyezettek.

A HERVK emberekben reaktiválható[7]. Egy olyan fehérjét (integráz) kódol, amely a DNS emberi génállományba történő integrálására specializálódott. A HERVK ugyanabba a retrovíruscsaládba tartozik, mint az MMLV vírus, amely egy génterápiás kísérletben a nem megfelelő génbeépülés (inszerciós mutagenezis) miatt további szomatikus mutációkhoz és rákhoz vezetett a kísérletben részt vevő 9 fiúgyermekből 4 esetében[8].

Emellett számos autoimmun betegséget hoztak összefüggésbe a HERVK aktivitásával.

Theresa Deisher, Ph.D. életrajza

(elnök, Sound Choice Gyógyszerészeti Intézet, ügyvezető igazgató és igazgatósági tag, AVM Biotechnológia). Dr. Deisher, a felnőtt őssejtterápiák és a regenatív orvoslás szakértője, a humán gyógyszerek kutatásával, felfedezésével, előállításával és forgalmazásával kapcsolatos tudományos és vállalati vezetői pozíciókban szerzett 18 éves tapasztalattal rendelkezik. Dr. Deisher úttörő jellegű tudományos felfedezésekre való törekvése és kiemelkedő tudományos kutatásai eredményeként 23 szabadalmat tudhat magáénak. Számos tudományos kéziratot publikált, valamint az őssejttechnológia és a regeneratív orvoslás témakörében gyakori meghívott előadó és vendégelőadó. Pályafutása során Dr. Deisher-t az ország néhány vezető biotechnológiai vállalata, köztük a Genentech, a Repligen, a ZymoGenetics, az Immunex és az Amgen alkalmazta. Számos egyetemi hallgatót, posztdoktori ösztöndíjast, tudományos vezetőt és több mint 20 kutatóasszisztenst/tudóst irányít és mentorál mindenféle feladatkörben. Dr. Deisher a Stanford Egyetemen szerzett jeles és kitüntetéses diplomát, majd a Stanford Egyetem Molekuláris és Sejtfiziológiai Tanszékén molekuláris és sejtfiziológiából doktorált. A Stanfordon szerzett doktori címét követően a Repligen Corporation (Cambridge, MA) alkalmazta, ahol kutatóként dolgozott. A vállalatnál egy olyan, kutatókból és asszisztensekből álló csapatot vezetett, amely a Repligen fejlesztési irányához kapcsolódóan I. és II. fázisú klinikai vizsgálatokkal foglalkozott. Ezen túlmenően a vezetőség őt választotta ki arra, hogy részt vegyen a stratégiai jelentőségű partnerségek kialakításában, többek között a Repligen/Eily Lilly közös gyógyszerfejlesztési bizottság tagja volt. A Repligen után Dr. Deisher elfogadta a ZymoGenetics, Inc. (Seattle, WA) kardiovaszkuláris biológiával foglalkozó tudományos főmunkatársi állását. A ZymoGeneticsnél Dr. Deisher kutatásai és felfedezései a szív- és érrendszeri biológia területén több tucat szabadalom benyújtását eredményezték. Dr. Deisher volt a világon az első, aki azonosítani és szabadalmaztatni tudta a felnőtt szívből származó őssejteket, beleértve a ma "nagyon kis embrionális őssejteknek/ very small embryonic-like stem cells" nevezett őssejteket is. Felfedezése az őssejtkutatás egyik legjelentősebb eredménye. A regeneratív orvoslás területén Dr. Deisher azonosította a leghatásosabb mesenchymalis növekedési faktort (amit a Serono licencelt klinikai fejlesztésre), valamint a citokinek a kifejlett embrió-szerű sejtek mobilizálására történő használatának eljárásáért beadott szabadalmat is ő jegyzi. A ZymoGenetics után Dr. Deisher az Immunex (Seattle, WA) Vaszkuláris Biológia részlegének főmunkatársa lett, ahol az Antitrombotikus részleg és a Gyulladás és Myocardialis Helyreállítás részlegnél is projektvezetői feladatokat látott el. Dr. Deisher az Amgen, inc. (Seattle, WA) vezető tudományos munkatársa lett, miután az Amgen felvásárolta az Immunexet. Olyan több tudományterületet átfogó csoportokat vezetett, amelyek a szívelégtelenség kialakulásában és progressziójában szerepet játszó új ko-stimulációs útvonalak biológiáján és az eredmények kereskedelmi lehetőségein dolgoztak. Kutatási érdeklődése kiterjedt a szívizom regenerációját célzó őssejtterápiákra. Emellett Dr. Deisher csapata forradalmian új, nem invazív képalkotó technológiákat vezetett be a vállalatnál a preklinikai kutatáshoz, beleértve az ultrahangot (echokardiográfia) és a közeli infravörös képalkotást. Ennek eredményeképpen a vállalatot a Philips Medical hivatalos "Kiválósági helyszínként" tüntette ki az úttörő tevékenységéért. Legutóbb Dr. Deisher a Cellcyte Genetics Corporation kutatási és fejlesztési alelnökeként dolgozott, ezt a pozíciót 2007 októberéig töltötte be, mielőtt megalapította az AVM

[1] A bevezetőhöz felhasznált anyagok: