Az Európai Unió (EU) és számos más tagállam azt szorgalmazza, hogy egy "a pandémiára való felkészültségről és reagálásról szóló globális keretegyezményt" szülessen. Az új szerződés támogatói szerint a COVID-19 világjárvány mindenütt pusztított, és a kormányok kétségbeesetten cselekedni akarnak. "Addig kell ütni a vasat, amíg meleg" - mondják.
Az egyezmény ütemezése a tervek szerint:
2022. augusztus 21-re elkészül a megállapodástervezet és elkezdődnek az erről folyó tárgyalások.
2023-ban a 76. WHO közgyűlésre elkészül a megálapodástervezet elfogadásáról szóló beszámoló.
2024. május: a WHO 77. közgyűlésén előterjesztik az egyezmény elfogadására vonatkozó javaslatot.
A szerződés megkötésének indokaként az EU hivatalos oldala szerint az szolgál, hogy a Covid19-világjárvány globális kihívást jelent: az egyes kormányok vagy intézmények egyedül nem képesek megbirkózni a jövőbeli világjárványok jelentette fenyegetéssel.
Egy egyezmény, megállapodás vagy más nemzetközi okmány a nemzetközi jog értelmében jogilag kötelező erejű.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretében elfogadandó, a világjárványok megelőzéséről, illetve a világjárványokra való felkészültségről és reagálásról szóló megállapodás az EU indokolása szerint segítene megerősíteni a nemzeti, regionális és globális kapacitásokat, és ezáltal reziliensebbé tenné a világ országait a jövőbeli világjárványokkal szemben.
Gyakorlatilag tehát az egyezményt aláíró országok a szuverenitásuk jelentős részét átadják a WHO részére.
A WHO által megbízott három bizottság - az IHR Felülvizsgálati Bizottság (IRC), a Független Felügyeleti és Tanácsadó Bizottság (IOAC) és a Pandémiára való felkészültséggel és reagálással foglalkozó független testület (IPPPR) - is előterjesztette ajánlásait. Támogatják egy új pandémiás szerződés létrehozását.
2021. májusa második hetében az EU kérte India támogatását a szerződéshez, amelyre India eddig nem válaszolt. Bár az USA, Brazília és Oroszország megpróbálta elodázni a tárgyalásokat, mégis kifejezték szándékukat, hogy a bizottsági jelentések áttanulmányozása után, egy későbbi szakaszban tárgyalnának a kérdésről. India eddig hallgatott.
Nincs olyan rendezetlen jogkérdés, ami indokolja az új szerződés megkötését
A WHO alapszabályának 2. cikke g) pontja szerint a szervezet "ösztönzi és előmozdítja a járványos, endémiás és egyéb betegségek felszámolására irányuló tevékenységeket". Ezt a megbízatást a 2005-ös Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (IHR) erősíti meg, amelyet a WHO Alkotmányának 21. cikke alapján fogadtak el a betegségek nemzetközi terjedésének megakadályozása érdekében.
A WHO főigazgatója, aki jelenleg Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus, felhatalmazással rendelkezik arra, hogy meghatározza és kihirdesse a "nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzetet", és nemzetközileg összehangolt válaszlépéseket kezdeményezzen. Más nemzetközi jogi eszközökhöz képest az IHR fejlettebb, mivel a WHO általi elfogadásával ez a rendelkezés a tagállamok számára kötelező érvényűvé válik - kivéve, ha egy tagállam kifejezetten elutasítja azt az előírt határidőn belül.
A COVID19 világjárványra adott jelenlegi válaszlépések érzékelt hibái nem a szabályozás hiánya miatt, hanem annak gyenge végrehajtása okán állnak fenn. Az IOAC és az IRC jelentései szerint ezeket a strukturális problémák és az erőforrások hiánya miatt nem hajtják végre megfelelő módon, sem a tagállamok, sem a WHO szintjén. Az IPPPR-jelentés a COVID19 fő nehezítő tényezőjeként a nemzetállamokon belüli és a nemzetállamok közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket is azonosítja. Ennek eredményeként az IHR-ben meghatározott kötelezettségeket nem hajtották végre megfelelően.
A három bizottság azonban továbbra is egy új szerződés létrehozását javasolja, és figyelmen kívül hagyja a WHO és a tagállamok közegészségügyi rendszereinek strukturális gyengeségeit.
Ezen túlmenően az IHR felülvizsgálati bizottsága szerint azért van szükség a szerződésre, mert az IHR-nek nincs felhatalmazása arra, hogy a következőkön dolgozzon:
1. A járványokkal kapcsolatos információk gyors megosztása, a kórokozó biológiai mintáinak beszerzése és a genomok szekvenálása;
2. A diagnosztikához, terápiához és vakcinákhoz való hozzáférés javítása; és
3. A zoonózisos betegségek megelőzése
Azonban mind a diagnosztika, mind a gyógymód téves. A 2005-ös IHR - a 44. cikkén keresztül, összefüggésben a 14., 46. és 57. cikkel - már rendszerszintű megközelítést biztosít e kérdések tekintetében, bár önkéntes alapon és tágan értelmezve.
Valójában az értelmező jellegű írások, szabályozók, iránymutatások vagy az IHR 2005 módosításainak a WHO Alkotmányának 21. cikke szerinti elfogadása hozzájárulhat a fent említett rendelkezések alkalmazásának megerősítéséhez. Az ilyen intézkedések elfogadása megváltoztathatja a rendeletek önkéntes jellegét is azáltal, hogy megfogalmazza a magas, közepes és alacsony jövedelmű államok "differenciált, de közös felelősségét" a közegészségügyi vészhelyzetben.
További előny, hogy a 2005-ös IHR-en alapuló eszköz gyorsabban hatályba léphet, és a 21. cikk révén kötelező erejűvé válhat.
A nemzetközi egészségügyi jogszabályokkal kapcsolatos tárgyalások története és fejlődése nem egészen veszélytelen. A nagyhatalmú államok és magánbefektetőik mindig saját érdekeiket képviselik - különösen a válság idején történő haszonszerzés érdekében - anélkül, hogy a rászoruló országok megsegítésére vonatkozó jogi kötelezettségeket adnának cserébe.
A WHO 2030-ra szeretné a világ lakosságát beoltani a létező összes, szerintük veszélyesnek minősített fertőző betegséggel szemben, a Vakcinázási Agenda névet adták a programnak.
Ebben a helyzetben Magyarország nem lehet csendes megfigyelő. Határozottan elleneznie kell az új szerződésre vonatkozó javaslatot.
Mi is az a WHO - és az új pandémia-szerződés?