Ne ítélj, hogy ne ítéltess

#Jóvanazúgy Isten mindent IS használ

A Biblia szerint az egyik dolgunk az, hogy mindent és mindenkit vizsgáljunk és ítéljünk meg. Különben eltévelyedünk, és bűnbe esünk, hiszen a hitetés óriási ebben a világban.

A minden és mindenki megvizsgálására és megítélésre, vonatkozó igehelyekből néhány példa:

"Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket." (Efezus levél 5:8–11)

"A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok." (1 Thesszalonika levél 5:19–22)

"Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek‑e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Máté 7:15–20)

Sokan félreértelmezik az Úr Jézus Krisztus szavait, amikor azt mondja, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltessél.

Lukács 6:37–42:

"Ne ítéljetek és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik." (Lukács 6:37)

Jézus a fenti igében összeköti az ítélkezés és a kárhoztatás elleni figyelmeztetést, valamint a mások iránti megbocsátó lelkületre való felhívást. Ezek a párhuzamok mutatják, hogy az ítéletre mint kárhoztatásra, a megbocsátás visszatartására gondolt. Két verssel később (39. vers) Jézus felteszi a kérdést, hogy „A vak vezetheti‑e a világtalant? Nem esnek‑e mind a ketten verembe?” Mondanivalója az, hogy ha valaki nem ismeri be saját bűnösségét, nem nyerheti el Isten megbocsátását. Így képtelen arra, hogy másoknak közvetítse Isten kegyelmét és szeretetét, megmutatva számukra a bűneikből kivezető utat. Ha viszont belátja bűneit, megbocsátást nyer Istentől, aki alkalmassá teszi őt erre. Ezen az alapon segít embertársainak, hogy megbékéljenek Istennel, ami természetes módon fakad a szeretetből:

"Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. […] Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád." (Zsoltár 51:4–6.14–15)

Így a Lukács 6:37–42-beli párhuzam alapján világos, hogy Jézus a Máté 7:1–5‑ben csupán a képmutató és szeretetlen ítélkezés ellen figyelmeztetett. Hogyan tudnánk embertársainkat a megtérés szükségességére figyelmeztetni, ha nem szembesítjük őket azzal, hogy bűnöket követtek el, szembenállnak Istennel és bűnösök?

A legnagyobb szeretetlenség éppen az, ha nem hívjuk az embertársainkat a megtérésre, nem figyelmeztetjük őket a bűneikre, hanem benne hagyjuk őket, azzal, hogy "jóvanazúgy-neítéljhogyneítélress". Ez vagy arra utal, hogy magunk sem vagyunk Krisztusban, vagy szeretetlenséget jelent, vagy a képmutató lustaság megnyilvánulása.

A Máté és Lukács evangéliumból idézett részek szövegkörnyezetében található egyéb példázatok is (pl. Máté 7:6.15–23; Lukács 6:43–46) a józan kritikára és megítélésre bátorítanak.

Fel kell tennünk a kérdést magunknak: Kik méltatlanok arra, hogy nekik adjuk a gyöngyeinket? Kik nem mennek be Isten országába? Kik a hamis próféták, akikről Jézus azt mondja, hogy a gyümölcseik alapján fogjuk felismerni őket?; Stb. Jézus tehát nem a kritika és megítélés elvetéséről beszélt.

Magának Istennek az imádata sem lehet meg az igazság nélkül:

"De eljön az óra és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." (János 4:23–24)