Nyílt levél a kanadai miniszterelnöknek és a kanadai szövetségi kormánynak

Az eredeti angol itt olvasható.

Alulírott keresztény lelkészek a kanadai keresztény egyházak képviseletében, valamint olyan törvénytisztelő állampolgárokként írunk Önöknek, hogy tiszteletben tartjuk a polgári kormányzat Isten által meghatározott szerepét, és tiszteletben tartjuk a Kanadai Jogok és Szabadságok Chartáját, országunk legfőbb törvényét, amely elismeri Isten elsőbbségét minden emberi jogalkotás felett. 

Az elmúlt két évben tisztelettudóan és békésen azon igyekeztünk, hogy a kormány minden szintje felé tudatosítsuk a mélységes aggodalmunkat a polgári szabadságjogok határozatlan időre történő felfüggesztése, a kényszerítő rendelkezések és az egyház életébe, szabadságába és istentiszteletébe való állandó állami beavatkozás miatt - olyan szabadságjogok miatt, amelyeket mind az örökölt common law hagyományunk, mind az Alapokmányunk garantál. Emellett buzgón imádkoztunk a kormányzó hatóságainkért, találkoztunk velük, leveleket és petíciókat írtunk, más érintett polgárokkal együtt békésen tiltakoztunk, és néhány esetben pert indítottunk. Ezen időszak alatt minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközt felhasználtunk, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek bennünket. Mégis, minden egyes alkalommal figyelmen kívül hagytak, félresöpörtek, megsértettek, sőt, azt mondták, hogy nem is képviseljük a kanadaiakat.

Az elmúlt hetekben a nagy népszerűségnek örvendő kamionos konvoj, amelyben sok keresztény (köztük lelkészek) is részt vett, nem csak az ország, hanem a világ más országainak figyelmét is felkeltette, és megmutatta, hogy amit mi hónapok óta hangoztatunk és állítunk, az csakugyan több millió olyan átlagos kanadai aggodalmát tükrözi, akiknek fontos a béke, a személyes felelősség és a szabadság.

Az ottawai tüntetés egy csodálatos alkalmat kínált az Ön kormányának arra, hogy találkozhasson és beszélhessen azokkal az egyszerű kanadaiakkal, akik törvényesen és békésen követelik alkotmányos jogaik helyreállítását. Mindazonáltal, válaszul az éneklésre, imádkozásra, táncra, édességekre és ugrálóvárakra, valamint az alkotmányról szóló beszédekre és az ország iránti hazafias szeretet kiáradására, az Önök kormánya nemcsak hogy nem volt hajlandó találkozni és meghallgatni ezeknek a polgároknak az aggodalmait, hanem sértegette, becsmérelte és hazudott róluk, tovább növelve ezzel ennek a fájdalmas és megtört nemzetnek a megosztottságát.

Krisztus nagyköveteiként, miközben tiszteletben tartjuk az Önök köztisztviselői tisztségét, és tiszteljük a polgári hatóság korlátozott szerepét a közérdekű igazságszolgáltatás terén, nem habozunk eleget tenni az élő Isten szolgáiként hordozott felelősségünknek azzal, hogy nyíltan emlékeztetjük Önt arra, hogy Jézus Krisztus az Úr és Király, és a föld királyainak uralkodója. Ő állít fel királyokat és taszítja le a hatalmasokat a trónjukról, és senki sem tudja megállítani a kezét. Ugyanazokkal a Szentírásból származó szavakkal, amelyek az ottawai Béke-toronyra vannak vésve, és amelyek nemzeti címerünkben is szerepelnek:

„Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.” (Zsoltárok 2:10-12).

Trudeau úr, mély tisztelettel mondjuk, hogy ön sem nem király, sem nem uralkodója Kanadának. Ön és kollégái is olyan közszolgák, akiket rövid időre azért küldtek a Parlamentbe, hogy a kanadai alkotmány értelmében Isten nevében kormányozzanak, és a közjogi érdekek harmóniájára törekedjenek. Az embereknek nem önök adják azokat a jogokat és felelősségeket, amelyek őket, Isten képmását hordozóként és szabad népként megilletik. Mivel ezeket nem önök adják meg, így arra sincs felhatalmazásuk, hogy elvegyék azokat.

Nem az önök kormánya adja meg az embereknek a testi épségükhöz való jogot, a munkához vagy a megélhetéshez való jogot, a jogot, hogy dönthessenek gyermekeikről, vagy hogy családjukkal vagy haldokló szeretteikkel lehessenek, a jogot, hogy összegyűljenek, hogy imádják Istent és engedelmeskedjenek neki, a jogot, hogy saját földjükön utazhassanak, vagy belépjenek és távozzanak. A polgári kormányzat azért van, hogy megvédje ezeket a politika előtt létezett és alapvető szabadságjogokat, nem pedig azért, hogy ezeket adományozza és elvegye, mintegy Isten helyett működve.

Mint ilyenek, mi, keresztény lelkipásztorok a lehető leghatározottabban elítéljük, hogy önök példa nélküli módon az 1988-as sürgősségi törvényre hivatkoznak azzal a szándékkal, hogy számonkérhetetlen állami hatalmat gyakoroljanak azokon a békés polgárokon - " férfiakon, nőkön és gyermekeken " - akiket két éve megfosztottak alapvető szabadságjogaiktól, és akik közül sokan mindent elvesztettek a kormányuk rendelkezései következtében. Nincs nemzeti vészhelyzet, és annak előidézése a békés politikai ellenvélemény elfojtása érdekében az elnyomás olyan aktusa, amely gyengeséget, nem pedig erőt mutat. Ezek a zsarnoki intézkedések Isten ítéletének teszik ki ezt a kormányt és népét, és mélységesen aggódunk amiatt, hogy önök nem értékelik Isten haragjának jelentőségét egy lázadó és törvénytelen nemzet felett.

Könyörgünk önöknek, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről, állítsák vissza az emberek alkotmányos szabadságjogait, tartsák tiszteletben polgáraink Isten adta jogait, és mindenekelőtt alázzák meg magukat, és térdeljenek le Krisztus Király előtt, nehogy elpusztuljanak az úton. Sürgetjük önöket, hogy bánják meg a büszkeség, az Isten elleni lázadás és a hamis tanúságtétel bűneit. Nem tanúsítottak felebaráti gondoskodást és szeretetet atok iránt a becsületes, keményen dolgozó emberek iránt, akik békésen próbálták felhívni a figyelmüket nagyon komoly aggodalmaikra.

Azért imádkozunk önökért, és abban reménykedünk, hogy önök megszüntetik a sürgősségi intézkedéseket, véget vetnek ezeknek a törvénytelen előírásoknak, és igazságot szolgáltatnak annak a népnek, amely önöket e célból választotta meg.

Mert Ő uralkodik tengertől tengerig (Zsoltárok 72:8).