"Tegnap az éjszaka közepén egy kocsi érkezett az udvarunkba. Két család szállt ki belőle, pontosabban két édesanya három gyerekkel. Egyikük egy észak-ukrajnak lelkész felesége, másikuk egy szintén ott munkálkodó misszionárius társa. Olyan városban éltek, amely egy fontos vasúti csomópont, ráadásul egy atomerőmű közelében helyezkedik el — mindez pedig az orosz támadások szinte biztos célpontjává teszi. A férjek otthon maradtak a gyülekezettel. Asztalhoz ültetjük őket, és az idősebb asszonyból kitör: “Két napja nem ettem, de nem is vagyok éhes.” Bár ételük volt, de az elmúlt napok stressze soknak bizonyult. 48 órája vannak úton, 800 kilométert tettek meg háborús övezeten keresztül. A fiatalabb anyuka két kicsivel érkezett, 2 és 4 évesek lehettek. Ki voltak merülve mindannyian. Ételre, szállásra és pihenésre volt szükségük, hogy folytathassák az útjukat Németországba, ahol az idősebbik lánya él. Buzgó keresztyének voltak, ám egyés nyelvét nem beszéltük: egy tolmáccsal és a Google fordítóval kommunikáltunk. Mégis volt egy nyelv, amit mindannyian beszéltünk: a kereszt nyelve. A Jézus Krisztus által hozott hit, remény és szeretet nyelve.
Ma délelőtt indultak tovább, majd egy új kérés érkezett: van-e hely pár napra egy mozgássérült testvér és családja számára. A gyülekezeti házban egyelőre van hely, reméljük, hamarosan találunk hosszabb távú lakhelyet is számukra.
Mindezek csupán példák az elmúlt 24 órából, és sok hasonlót adhatnánk Miskolcról vagy a kárpátaljai gyülekezetekből. Állandóan szükség van a segítségre. Csupán az elmúlt éjszaka 4.000 menekült érkezett Budapestre.
Eszter könyvének egy verse jut eszembe. Abból a helyzetből, amikor Hámán már megírta és kihirdette a zsidók megsemmisítéséről szóló rendeletet. Az összes zsidó közül csupán egyetlenegy érezhette biztonságban magát: Eszter. Ő volt a királyné, a király szemefénye. Ám Márdokeus máshogy látta a helyzetet, és a következővel szembesítette a királynét: “És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!” (Eszter 4:14) Eszter kiváltságos helyzete nem azért adatott, hogy hamis biztonságérzetet nyújtson és közönyössé tegye őt mások nyomora iránt. Épp ellenkezőleg, pozícióját és befolyását minden erejével arra kellett használnia, hogy az ártatlanokon és elnyomottakon segítsen.
Nem ugyanez a helyzet velünk is? Ukrán testvéreinkhez és felebarátainkhoz képest jólétben élünk Magyarország, Románia, Európa vagy Amerika területén. Ez a mi “királyságunk”, amely “e mostani idő miatt adatott.” Ahogy Pál apostol mondja: “Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.” (Gal 6:10)
Tegyünk jót! Imádkozhatunk, adakozhatunk, ételt főzhetünk, szállításban segíthetünk, jó szót szólhatunk. Istennek hála, ezt a jóra való készséget látom mind az itteni gyülekezetekben, mind a távoli testvérek részéről. Mindez a mi Megváltó Istenünket dicsőíti. Övé legyen ezért a dicsőség!
Ha Isten a szívedre helyezte, hogy adománnyal támogasd a kárpátaljai és ukrán rászorulókat, ezen az oldalon találsz információt: https://www.presbiterianus.hu/hogyan-segithetunk Köszönjük!"
A budapesti gyülekezet honlapjáról: https://budapestipresb.hu/update-on-ukraine-ukrajnai-beszamolo-mar-1-2022-a-time-to-do-good-ideje-van-a-jotevesnek/