Vigasztalás
19. Zsoltár
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:
Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk.
A napnak csinált bennök sátort.
Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.
Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket;
az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet;
az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké;
az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
Ki veheti észre a tévedéseket?
Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam;
akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.
Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.