A jogállam romjai közt megtaláltuk az atombombát, ledobjuk. És kiderül Észak-Korea lett-e Magyarországból vagy van még visszaút

Az összes ügyünkben utólagos normakontrollt kezdeményezünk a kötelező oltások ellen

Az utólagos normakontroll indítványozása:

A felperes indítványozza, hogy a bíróság kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál az egészségügyről rendelkező 1997. évi CLIV. törvényben (Eütv.) szabályozott kötelező oltások rendszere alkotmányellenessége megállapítását, indítványozva, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az erre vonatkozó szabályokat, így:

Eütv. 42. § (1) bekezdés c) pontja;

Eütv. 57. § (2) bekezdés;

Eütv. 58. §;

Eütv. 142. § (2) bekezdés aa) pontja;

tekintettel arra, hogy a kötelező oltások rendszere sérti az állampolgároknak, köztük különösen a gyermekeknek az Alaptörvény II. cikke szerinti, élethez fűződő jogát,

és senki sem kötelezhető arra, hogy potenciálisan halált okozó orvosi beavatkozásnak vesse alá magát,

mivel nem létezik olyan közérdek, amely érdekében az élet elvétele szükséges és arányos lenne.

Szükséges és arányos volt a halála. Nem vizsgálják a kisbabákat, olthatóak-e mert, sokba kerül. Szükséges és arányos a haláluk. https://index.hu/tudomany/2018/06/21/patkos_adam_bcg_tbc_vedooltas_oltasellenesseg/

Indokolás

Az Alaptörvény XIV. cikk szerint senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá. Tehát nem lehet olyan államba kiadni egy bűnözőt, például sorozatgyilkost, vagy tolvajt, ahol akár a lehetősége is fennáll annak, hogy a bűncselekménye miatt megfosztják az életétől. Legyen magyar állampolgár, vagy külföldi.

A 2004. évi III. törvény eltörölte a halálbüntetést, mert az élet védelme mindenek felett való és nem létezik olyan közérdek, amely miatt valakit meg lehetne fosztani az életétől.

Viszont van olyan közérdek, amellyel szükséges és arányos az, hogy egy oltással megfosszanak egy ártatlan gyermeket az életétől. Emiatt a közérdek miatt szükséges és arányos az, hogy ártatlan gyermekeket a szüleik és saját akaratuk és tiltakozásuk ellenére potenciálisan halált okozó készítményekkel kötelezően beoltsanak.

Tehát megismételjük: egy bűnöző nem adható ki olyan államba, ahol van halálos ítélet, egy bűnözőt megillet és egy bűnözőnek sérthetetlen az élethez fűződő joga, de egy ártatlan gyermeknek nem az.

Erre tekintettel megállapítható, hogy a kötelező oltások rendszere Alaptörvény-ellenes, mivel az oltás vitathatatlanul halált okozhat, és potenciálisan halálos orvosi beavatkozásra senki sem kötelezhető.

A kötelező oltásokkal kapcsolatos jogi szabályozásból – a tényállás fejezetben leírtakkal párhuzamosan – az alábbi jogi érvelést adjuk elő.

A Szegedi Törvényszék K.700.420/2020/11. számú határozatában (Dr. Tóth Kinga Ágota bíró) a következőket írta:

„Minden esetben az oltóorvos joga és kötelezettsége az, hogy az olthatóságról döntsön, az oltás elvégzése előtt köteles a gyermeket megvizsgálni… az oltásokért az állam felelősséget is vállal az Eütv. 58. § (10) bekezdése alapján.”

Ez az állítása az ítéletnek nem igaz. Az oltásokért az állam felelősségvállalása nevetséges. Ha belehal a felperes, a szüleit nem illeti meg kártalanítás, kártérítés, mivel nem a felperes tartja el a szüleit. Ha pedig a felperes meghal, nem kaphat kártalanítást, mert halott. A csecsemők és gyermekek vonatkozásában a kártalanítás az oltás miatt bekövetkezett halál esetén gyakorlatilag nem létezik.

A 39/2007. (VI. 20.) AB határozat (alkotmánybírók: Dr. Bihari Mihály, Dr. Balogh Elemér, Dr. Holló András, Dr. Kovács Péter, Dr. Lenkovics Barnabás, Dr. Paczolay Péter, Dr. Bragyova András, Dr. Kiss László, Dr. Kukorelli István, Dr. Lévay Miklós, Dr. Trócsányi László) részletesen foglalkozott az életkorhoz kötött kötelező oltások alkotmányjogi vonatkozásaival. Azt állapította meg, hogy az oltások elmaradása veszélyeztetheti az egyént és a közösséget. Kimondta, hogy ugyanakkor nincsenek veszélytelen védőoltások. A kockázatok az enyhe oltási reakcióktól (allergiás tünetek, hőemelkedés, fejfájás stb.) a maradandó fogyatékosságon át a beoltott személy haláláig terjednek. Amikor az állam kötelezővé tesz egyes védőoltásokat, a kockázatok viseléséről dönt. Azt is kimondta az Alkotmánybíróság ebben a döntésben, hogy a jogi szabályozás a testi integritáshoz való jog korlátozását és a szülői jogok korlátozását egyaránt megvalósítja. Az AB határozat rögzítette, hogy a korlátozás csak akkor van összhangban az Alkotmánnyal, ha megfelel a szükségesség és az arányosság követelményének.

Érdekes, feltűnt nekik, hogy meg lehet halni oltásban, de az élethez fűződő jog az egész Alkotmánybírságból senkinek nem jutott eszébe, hogy a kötelező oltások rendszere sérti azt. Bezzeg a halálbüntetés, azt nem szabad!

E körben utalt arra, hogy az Egészségügyi Világszervezet globális kampányt folytat a gyermekek immunizálásáért és ezen keretek között helyezkedik el a magyar jogalkotás is. A cél a 95%-os immunizáltság, amelynél a magyarországi statisztikák jobbak, a hazai oltási intézményrendszer nemzetközileg elismert eredményeket mutat fel.

Az AB határozat kimondta, hogy az életkorhoz kötött védőoltások tekintetében a gyermek jogainak védelme és a járványügyi közérdek nem különíthető el, mivel az oltások a közösségben élő gyermekek egészségének védelmét szolgálják, az Államnak pedig a gyermekek jogainak védelmére vonatkozó alkotmányos kötelezettség és a járványügyi védelmi kötelezettsége ez esetben összefügg. Az AB határozat elismerte, hogy nincsenek veszélytelen védőoltások, éppen ezért az Állam alkotmányos kötelessége, hogy olyan betegségek esetén írjon elő oltási kötelezettséget, amelynél az feltétlenül indokolt, és ahhoz gondoskodjon a minőségi oltóanyagról.

Az AB határozat összességében úgy foglalt állást, hogy az Eütv.-ben és a kapcsolódó jogi szabályokban előírt életkorhoz kötött védőoltások alkalmas és szükséges eszköznek minősülnek egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésnek biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez. Tehát az oltások az Alkotmánybírósg szerint egyfelől az egyént védik a fertőzéstől, másfelől az egész társadalmat a járványok megjelentésétől. Kimondta továbbá, hogy nem az a kérdés, hogy döntésképes felnőttek visszautasíthatják-e a saját és mások egészségét védő oltásokat, hanem az, hogy megtehetik-e ezt a gyermekeik nevében. A fentiekre tekintettel az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermekek önálló érdekeit. Mivel a védőoltások az érintett egyén társadalom és a társadalom többi tagjának egészségét védik, a gyermekeknek érdekük fűződik ahhoz, hogy megkapják az életkorhoz kötött védőoltásokat. Továbbá a gyermekközösségek tagjainak is érdekük fűződik ahhoz, hogy a közösség tagjai minél nagyobb számban legyenek immunizáltak.

Ez az Alkotmánybírósági döntés azt is kimondja, hogy a természettudományos előfeltevések miatt az előírt életkorhoz kötött védőoltások alkalmas és szükséges eszköznek minősülnek, egyfelől a gyermek megfelelő testi-, szellemi- és erkölcsi fejlődésének biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez. Megállapította, hogy az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások, köztük az életkorhoz kötött védőoltások az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják.

Habár az AB határozat a korábbi Alkotmány hatálya alatt keletkezett, de az Alaptörvény azonosan rendelkezik, ezért a 22/2012. (V.11.) AB határozat szerint az újabb ügyekben is felhasználhatók az Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott határozataiban szereplő érvek.

Tehát ezen Alkotmánybírósági döntés – annak ellenére, hogy elismeri, hogy az oltások halált okozhatnak – egy szóval nem említi, hogy erre tekintettel az élethez fűződő jogot korlátozná a kötelező oltások rendszere. Mintha az élethez fűződő jog nem lenne, vagy azt nem érintené egy potenciálisan halált okozó beavatkozás kötelezővé tétele.

Azaz állam egy szerve, az Alkotmánybíróság 2007-ben, három évvel a halálbüntetés eltörlését meghozott törvényt (2004. évi. III. törvény) követően az alábbiakat mondta ki – összhangban az Eütv. 58. § (10) bekezdésével:

1. Az Alkotmánybíróság elismeri, hogy az oltások veszélyesek, de az állam végrehajtóinak, az orvosoknak a nyájimmunitás és a közérdek nevében joguk van egy gyermek halálát okozni egy kötelező oltással, joguk van egy gyermeket rokkanttá tenni vagy súlyos egészségkárosodást okozni neki;

2. Az oltások nem kérdőjelezhetőek meg bírósági eljárás során;

3. Amelyik szülő ez ellen tiltakozni merészel és nem akarja a gyermekét a közérdek oltárán feláldozni, attól meg kell védeni a gyermeket és adott esetben el kell venni tőle a gyermeket és a gyermeket kényszeroltani kell;

4. Ha egy csecsemő vagy egy gyermek az oltástól meghal, rokkant lesz, azért senki nem felel, sem az orvos, sem az állam, sem a hatóságok, senki;

5. A szülőket és a gyermek testvéreit a kötelező oltással okozati összefüggésben bekövetkezett gyermekhalál, rokkantság vagy súlyos egészségkárosodás esetén sem kártérítés, sem kártalanítás, semmi nem illeti meg.

Tehát a jelenlegi jogi szabályozás és az Alkotmánybíróság szerint egy gyermeknek az élethez való joga az Magyarországon nem alapvető érték, hanem a gyermek az életétől, egészségétől a közérdek, a megkérdőjelezhetetlen oltások és a nyájimmunitás nevében megfosztható, és ezért senkit nem terhel felelősség, senkinek nem kell fizetnie, sem kártérítést, sem kártalanítást sem a szülei, sem a testvérei számára. Az állam képviseletében egy oltással egy orvos a gyermek halálát okozhatja, rokkanttá teheti és ezért senki nem felel.

Az Eütv. 58. § (10) bekezdése szó szerint a következőképpen hangzik:

„Ha a védőoltásra kötelezett személy a védőoltás adásával összefüggésben súlyos egészségkárosodást szenved, megrokkan vagy meghal, őt, illetve általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.”

Ebből megállapítható, hogy az oltásokba a jogalkotó által is elismerten bele lehet halni, súlyos egészségkárosodást lehet oltástól szenvedni és meg lehet rokkanni.

Egy csecsemőnek, egy oltásra kötelezett gyermeknek nincs eltartott hozzátartozója.

Az Eütv. 58. § (10) bekezdése alapján tehát ha az orvos által beadott oltás következtében egy csecsemő, a gyermek meghal, a szüleit, a testvéreit nem illeti meg semmi, sem kártalanítás, sem kártérítés.

Ezért nem felel senki, nem vonható felelősségre senki, és nem kell senkinek sem fizetnie a magyar jogi szabályozás szerint. Mindezt a közérdek nevében.

Ugyanígy, ha egy orvos által beadott oltás következtében egy csecsemő, egy gyermek, megrokkan, vagy súlyos egészségkárosodást szenved, a szüleit nem illeti meg semmi, sem kártalanítás, sem kártérítés, semmi. Fel kell nevelniük a rokkant, súlyosan egészségkárosodott gyermeket, mindenféle kompenzáció nélkül, a testvéreit sem illeti meg semmi. Ezért nem terhel senkit felelősség, senkinek nem kell fizetnie, senkit nem lehet felelősségre vonni. Mindezt a közérdek és a nyájimmunitás nevében.

Ez a magyar jogrend és bírói gyakorlat szerint szükséges és arányos. Azt is kimondta az Alkotmánybíróság a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatban, hogy bírósági eljárás során nem kérdőjelezhetőek meg az oltások, és az oltás beadást ellenző szülőktől meg kell védeni a gyermeket.

Tehát a magyar hatóságok és bíróságok szerint nem kérdőjelezhetőek meg az oltások, kötelező oltás esetében az oltás elviselésére köteles a gyermek, egy beoltandó gyermeket nem illet meg az élethez, testi épséghez egészséghez fűződő alapjog.

Ugyanígy kötelező oltások esetében a szülőket nem illeti meg az a jog, hogy dönthessenek az oltásról, és nem szégyelli az Alkotmánybíróság kimondani, hogy a kötelező oltások körében a szülőktől meg kell védeni a gyermekeket.

Azzal szemben, hogy egy gyermek a nyájimmunitás nevében oltással nyugodtan megölhető, a halálbüntetést eltörlő törvény azt mondja, hogy Magyarország meg van győződve arról, hogy az élethez való jog alapvető érték egy demokratikus társadalomban, és a halálbüntetés eltörlése nélkülözhetetlen e jog védelméhez és a minden emberben természettől benne rejlő méltóság teljes elismeréséhez. Ezért eltörölték a halálbüntetést, mondván, hogy senkit nem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.

Azaz nem létezik olyan közérdek, ami miatt egy bűnöző halálra ítélhető, vagy akár kiadható lenne olyan államnak, legyen akár piti tolvaj, akár sorozatgyilkos, tehát nem adható ki például Iránnak, vagy az USA-nak, nehogy véletlenül esetleg kivégezzék.

De olyan közérdek van, amely nevében a gyermekeket egy-öt napos korukban kötelező beoltani egy potenciálisan halált okozó injekcióval. Ez a közérdek pedig a megkérdőjelezhetetlen oltás és a nyájimmunitás.