A végső megoldása egy problémának - Karikó Katalin hozzáadása az mRNS-hez

Újabb tanulmány foglalkozik az N1-metil-pszeudouridin alkalmazásának problémájával az mRNS kísérleti génterápiában ("vakcinában"). Az alábbiakban összefoglaljuk a cikket.

Ehden Biber cikke felhasználásával.

Egy frissen megjelent írás gyors összefoglalóját szerettem volna közzétenni és kommentálni, mivel az abban felvetett szempontok kiemelkedően fontosak, ugyanis újabb információkkal szolgálnak a kodonoptimalizálás kérdéskörévell, amellyel egy korábbi, a témában írt írásban (Kodon-ügy – az emberiség második legsúlyosabb bűne) is foglalkoztam.

A tanulmányt, amelynek címe “Report: Effects of N1-methyl-pseudouridine in the Pfizer mRNA Vaccine” (Beszámoló: Az N1-metil-pseudouridin hatása a Pfizer mRNS-vakcinájában) Daniel B. Demers írta, aki patológiából doktorált, és több mint 30 éve dolgozik a DNS-diagnosztikában és a törvényszéki genetikában.

Mint azt talán tudják, az mRNS kísérleti génterápia (más néven "vakcinák") egy módosított uridint (N1-metil-pseudouridin) használ az eredeti tüskefehérjében megjelenő uridin (U) helyettesítésére. Az N1-metil-pszeudouridint azért használták, hogy kiküszöböljék a pszeudouridin " billegő" jellemzőit. Az N1-metil-pszeudouridin a pszeudouridinhez képest egy hozzáadott metilcsoporttal (CH3) rendelkezik.

A pszeudouridin biológiai rendszerekre gyakorolt hatásáról nem sok ismeret áll rendelkezésre, az N1-metil-pszeudouridin hatásáról pedig még kevesebb.

Mint a szerző is írta, a természetben eddig nem volt semmi, ami akár csak megközelítőleg is hasonlított volna a Pfizer módosított mRNS-ére.

Immunrendszerünknek két fő eleme van, a veleszületett és az adaptív immunitás, amelyben a veleszületett az első védelmi vonal, az interferon, a citokinek és a kemokinek termelésével. Ez a mechanizmus akadályozza a hagyományos mRNS-vakcinák működését, mivel az ilyen típusú mRNS-génterápia az interferon termelésének növekedéséhez vezetett, ami gyulladással és potenciálisan autoimmunitással, ödémával, véralvadással és trombózissal, valamint a citotoxicitás növekedésével jár együtt.

A pszeudouridint vagy N1-metil-pszeudouridint tartalmazó módosított RNS bizonyítottan elnyomja a veleszületett immunitást, és ezért a Pfizer ezt használta a BNT162b2 termékében. Az ilyen stratégia alkalmazása azonban rendkívül problematikus, mivel a veleszületett immunrendszer elnyomása a rákos megbetegedések megelőzésével, a fertőzések elleni védekezéssel és a sejtek homeosztázisával kapcsolatos kritikus rendszerek leszabályozásához vezet.

Amikor Ivanova és munkatársai (2021) azt vizsgálták, hogy milyen az immunválasza a fertőzésre azoknak, akiknél kialakult a súlyos COVID19 megbetegedés, és ezt összehasonlították a Pfizer BNT162b2-t kapó betegek immunválaszával, egyértelmű különbséget észleltek: azoknál, akik a COVID19-ben megbetegedtel, fokozódott az interferon jelátvitel és a citotoxicitással kapcsolatos gének felszabályozása, míg a Pfizer BNT162b2-t kapóknál ez nem történt meg, emellett a COVID19-es betegeknél magasabb volt az IgA és IgM antitestek szintje azokhoz képest, akik a Pfizer BNT162b2-t kaptak.

Jain és munkatársai (2021) a tanulmányukban 63 vakcina okozta szívizomgyulladásban szenvedő beteg adatait dolgozták fel. Mindegyik beteg fiatalabb volt 21 évesnél, 92%-uk férfi volt, mindannyian mRNS-vakcinát kaptak, és a szívizomgyulladás egy beteg kivételével mindegyiküknél a második adag után jelentkezett, ami a tüskefehérje toxicitásával és azzal magyarázható, hogy a génterápia elnyomta a veleszületett immunrendszert.

Az N1-metil-pseudouridin mRNS kísérleti génterápiában való felhasználásának további problémáját az jelenti, hogy ezáltal meghosszabbodik az mRNS élettartama, aminek következtében megnő a tüskefehérje-termelés. Ez magyarázhatja, hogy Röltgen és munkatársai (2022) arról számoltak be, hogy az mRNS-t még két hónappal a szervezetbe juttatás után is megtalálták a csíracentrumokban (másodlagos nyirokszervek, beleértve a nyirokcsomókat és a lépet, amelyek fontosak a B-sejtek aktiválásában).

A kutatásban utoljára az a tény merült fel, hogy az N1-metil-pseudouridin helyettesítés alkalmazása úgynevezett fokozott transzlációhoz, vagy túltermeléshez vezet (ahogy arról McKernan et al., 2022; Morais et al., 2021; Nance et al., 2021; Parr et al., 2020; Mauger et al 2019; Svitkin et al., 2017; Kariko et al., 2008). Ez a túlzott transzláció a mikroRNS-ek (miRNS-ek) jelenségéhez vezet, amelyek az exoszómákon keresztül kikerülnek a sejtekből, és távoli szövetekbe és szervekbe, többek között az agyba és a központi idegrendszerbe is eljutnak. Mivel a SARS-CoV-2 genomja, beleértve a spike protein mRNS-t is, bizonyítottan saját miRNS-eket kódol, és mivel ezek közül néhány kölcsönhatásba lép az emberi miRNS-ekkel (Liu és mtsai., 2020), a miRNS-ek exoszómákból történő szétszóródása hosszú távú hatást gyakorolhat a DNS-ünkre, amit a Pfizer nem említett és nem vizsgált.   

A cikkhez fűzött utolsó megjegyzéseim,

Amint az a Kodon-ügy – az emberiség második legsúlyosabb bűne című cikkben is szerepel, hogy arra a kérdésre, hogy "Egy konstrukciós hibát megszüntet az, ha senki nem, foglalkozik vele, vagy ettől még emberek belehalhatnak a dologba, vagy sérüléseket szenvedhetnek?" a válasz csak akkor lehet NEM, ha azok, akiknek ennek a mérése és vizsgálata lenne a feladata nem végzik el a dolgukat.

Én korábban jogász voltam, bíróként, majd ügyvédként töltöttem közel 30 évet a pályán. Azt kell mondjam, ez bűncselekmény. Tömeggyilkosság.

Azok az intézmények, amelyeknek meg kellene védeniük bennünket azoktól a gyógyszeripari termékektől, amelyek árthatnak nekünk, tudatos döntést hoztak arról, hogy figyelmen kívül hagyják az emberi életeket veszélyeztető kockázatokat, és ez alkalmatlanná teszi őket a feladataik ellátására. Innentől kezdve senki sem bízhat meg egyetlen tőlük származó nyilatkozatban sem, különösen akkor nem, ha ezek a nyilatkozatok a gyógyszerészeti termékek biztonságáról és hatékonyságáról szólnak.