Bírói függetlenség, egészségügyi önrendelkezési jog, kötelező oltások és közérdek

Egy 14. életévét betöltött ügyfelünk édesanyját 400.000 Ft-ra megbírságolta a hatóság, mert a fiú ügyfelünk nem oltatott Hepatitis B ellen. Sok más mellett azzal indokolta a magas bírságot a hatóság, hogy a fiú veszélyezteti a mikrokörnyezetében azokat, akik nem védettek Hepatitis B ellen. Ez az ügyfelünk, ha fertőzött lenne, akkor homoszexuális nemi aktussal, illetve közös tűt és fecskendőt használó intravénás droghasználat révén tudná átadni a fertőzést. Mert így terjed a Hepatitis B. A hatóság leírta tehát, hogy ez a 14 éves fiú veszélyes, mert nem oltott, és indokolt a 400.000 Ft bírság az édesanyával szemben. Ezt nem bontotta ki így a hatóság, de én kibontom: Tehát ha a 14 éves ügyfelünk 13 év alattiakkal és/vagy 43 év felettiekkel (később jön, miért ez a korosztály) homoszexuális kapcsolatot létesít, és/vagy együtt drogoznak közös tű használattal ezzel a korosztállyal, akkor megfertőzheti őket.

Mert Magyarországon az a mondás, hogy az oltásokkal megszerzett nyájimmunitás az a közérdek, amellyel indokolják azt, hogy kötelezőek az oltások, és az is a mondás, hogy az oltások miatt nincsenek járványok. És ez megéri, hogy páran oltáskárosodottak lesznek és meghalnak. Főleg gyerekek.

Ezzel kapcsolatban már korábban készítettem egy kimutatást a Nemzeti Népegészségügyi Központ által működtetett www.oltasbiztonsag.hu oldalon megtalálható adatbázisból arról, hogy 2010-től melyik évben hányan haltak meg 30 napon belül az oltások után.

2010-ben 2.000.000 oltás után, 216 oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 3 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2011-ben 2.000.000 oltás után, 196 oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 5 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2012-ben 2.000.000 oltás után, 219 oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 4 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2013-ban 2.200.000 oltás után, 182 oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 5 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2014-ben 2.500.000 oltás után, 214oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 2 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2015-ben 2.500.000 oltás után, 273 oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 3 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2016-ban 2.500.000 oltás után, 211 oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 4 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2017-ben 2.700.000 oltás után, 218 oltással kapcsolatos bejelentés, 4 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2018-ban 3.000.000 oltás után, 178. oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 1 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2019-ben 3.000.000 oltás után, 185 oltással kapcsolatos bejelentés érkezett, 3 esetben oltás utáni 30 napon belüli elhalálozással. 

2020 óta nem közlik azt az adatot, hányan halnak meg 30 napon belül oltástól.

2020-ban 3.600.000 oltás, 260 oltással kapcsolatos bejelentés, de az elhalálozásokról nem szolgáltatnak adatot.

2021-ben 3.200.000 oltás, 154 oltással kapcsolatos bejelentés, de az elhalálozásokról nem szolgáltatnak adatot.

2022-ben 3.200.000 oltás, 234 oltással kapcsolatos bejelentés, de az elhalálozásokról nem szolgáltatnak adatot.

Tehát tíz év alatt elismerten 34 haláleset történt oltás miatt, azt tudni kell, hogy ennek elismerése maga a csoda, ez a szám nyilván lényegesen magasabb. Ráadásul 2020 óta nem közlik a halálesetek számát.

Az oltások tehát nem vitatottan – [Eütv. 58. § (10) bekezdés] és NEAK statisztika – halált is okoznak. Bele lehet oltásba halni.

Az oltások kötelezősége élharcosai, az NNGYK (a kormányzat közegészségügyi központi szakhatósága), és pl. dr. Mészner Zsófia, dr. Kulcsár Andrea (fő oltásszakértők egyike) dr. Ónozó Beáta (másik fő fő immunológiai gyermekoltás stb. szakértő) szerint viszont az a közérdek, amely miatt a gyermekeknek kötelezőek az oltások, nem létezik. Ők mondják, nem mi. Azt állítják ezek az orvosok és az NNGYK is, hogy nem létezik az oltásokkal kialakított nyájimmunitás. Nincs ilyen. Állítják.

Ezek a hölgyek és maga a NNK (ma NNGYK) 2023. évre vonatkozó felnőttkori oltások ütemezésére vonatkozó javaslata szerint az oltások vonatkozásában a 18. életév betöltését követően ismétlő oltást javasol. Azt állítják, az oltásokkal szerzett védettség idővel lecsökken, majd elmúlik. Ebben a protokollban azt is leírják, hogy a pertusszisz világszerte ismételten megjelent. 2023-ban írják, de nekünk csak most szóltak!

Egy 2019-ben az Orvosi Hetilapban dr. Kulcsár Andrea és társai által jegyzett cikk szerint a HepatitisB elleni oltás legfeljebb 30 évig véd.

Ezzel a kettő dologgal már elismerték, hogy a nyájimmunitás mint olyan nem létezik, nem igaz az a lakosság 90 százalékát meghaladó átoltottság sem, amelyre a Kúriai döntések és az Alkotmánybírósági döntések hivatkoznak, hiszen a felnőttek nem szoktak ismétlő oltásokra járni. Például akik 13 éves korukban HepatitisB oltásban részesültek, legkésőbb 43 éves korukra elveszítik a védettségüket. Nem mi mondjuk. Hanem az NNGYK, illetve az Orvosi Hetilapban dr. Kulcsár Andrea, dr. Ónozó Beáta és társaik.

Csak a gyerekek esetében létezik a teljes átoltottság, ők vannak 90 százalékot meghaladóan oltva egyes betegségek ellen, a felnőttek nem védettek, az oltással szerzett védettség pl. Hepatitis B esetén a felnőtteknek az NNK és a szakirodalom szerint legkésőbb 43 korukra eltűnt, nincs.

Tehát az egyes betegségek ellen oltással megszerzett védettek száma a társadalom csekély hányadát teszik ki, maximum 15-40 százaléka az a magyar lakosságnak, aki az oltásokkal célzott járványos megbetegedések ellen olyan oltással rendelkezik, amely nem veszítette el hatásosságát. Tehát járványoknak kellene lenni, ha az oltásokkal megszerzett nyájimmunitás miatt nem léteznének a járványok. Többek közt Hepatitis B elleninek. A 43 évnél idősebben körében és a 13 évnél fiatalabbak körében.

Hivatkozunk a tífuszra, amely ellen gyakorlatilag szinte senki nem oltott, és az NNGYK javasolja az oltást, amit elhanyagolható mennyiségű ember vesz fel, és még sincs tífuszjárvány.

Teljesen egyértelmű, hogy semmi köze az oltásoknak ahhoz, hogy kialakul-e egy betegség ellen nyájimmunitás, oltásokkal megszerzett nyájimmunitás nem létezik a HepatitisB oltás és egyáltalán, egyetlen oltás esetén sem, hiszen maximum a lakosság 15-40 százaléka rendelkezik olyan oltással, amelyik még hatásos és véd. Nem mi mondjuk, hanem az NNGYK és az oltások magyarországi szakértői.

Ehhez képest tartják szükségesnek és arányosnak az gyermekek élethez fűződő joga korlátozását. Egy nem létező nyájimmunitáshoz, mint közegészségügyi érdekhez képest. Teszik ezt az orvosok, a hatóságok, a bíróságok, Kúriai és az Alkotmánybírósági döntések és az EJEB.

Egy gyermek bizonyított halála elegendő lenne normál esetben ahhoz, hogy kimondják, hogy valami sérti az élethez fűződő jogot. Főleg, ha nem is létezik közérdek, ami indokolja  a gyermek feláldozását. Ehhez képest oltások esetén képesek azt is mondani, hogy egy gyermek halála, ha az nem konkrétan az a gyerek, aki küzd az ellen, hogy beoltsák, nem sérti a gyermek élethez fűződő jogát.

Na innen szép győzni.

És például az Amerikai Egyesült Államok elindult az úton. Az USA Legfelsőbb Bírósága egy forradalmi döntést hozott, amellyel reményt adhat az egészségügyi önrendelkezési jogot semmibe vevő gyakorlatokkal okozott károk megelőzése és, ha és amennyiben a kár bekövetkezett, akkor a kártérítések érvényesítése érdekében küzdelmet folytató embereknek és jogászoknak. Azaz a kötelező oltások, szűrővizsgálatok elleni küzdelemben, illetve az oltáskárosodások – köztük a kovid oltásokkal okozott egészségromlások – reparálása irányába is előremutató. Ez Amerikai Egyesült Államokban történt, nem itthon. De ezért is küzdünk, hogy ez az áttörés nálunk is megtörténjen.

Ezt a döntést az USA Legfelsőbb Bírósága a 2024. június 28-án a Loper Bright Enterprises kontra Raimondo és Relentless, Inc. kontra Kereskedelmi Minisztérium ügyben hozta.

Az USA-ban a Legfelsőbb Bíróság döntései – hasonlóan a magyar Kúriai döntéshez – precedens értékűek és precedens képesek, azt a bíróságoknak alkalmazniuk kell. Ebben a friss döntésben az USA Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy a bíróságoknak a törvények értelmezésében a saját értelmezésükre kell hagyatkozniuk, nem kötik őket a közigazgatási hatóságok elvi jogértelmezései, szakkérdésekben kiadott véleményei és protokolljaik, hanem a bíróságnak önállóan kell véleményt alkotnia szakmai kérdésekben is.

Az előzménye ennek a döntésnek, hogy az ún. Chevron doktrína szerint, amennyiben valamely kormány alá tartozó hatóság valamely szakkérdésben egy jogszabály értelmezést kiadott, akkor az kötötte a bíróságot. A Chevron doktrina negyven évig volt hatályban, és időközben ez odáig alakult, hogy a bíróságok az ún. „tudományos konszenzust” sem kérdőjelezhették meg. Ez teljesen analóg a magyar joggyakorlattal és jogértelmezéssel. Az elmúlt évtizedekben a kötelező oltásokkal kapcsolatos jogértelmezés és gyakorlat több, precendensképes Kúriai döntésben és Alkotmánybírósági határozatban kimondta, hogy a tudományos konszenzus nem kérdőjelezhető meg. Az oltásokkal megszerzett úgynevezett nyájimmunitás fogalmát – amely szintén a közigazgatási hatóságok gyakorlata – sem kérdőjelezte meg a bíróság, kimondták, hogy az oltások a bíróság előtt nem kérdőjelezhetőek meg.

Az USA Legfelsőbb Bírósága bírái különvéleményükben egyebek mellett kifejtették, hogy a bíróságoknak vissza kellett adni azt a jogot, hogy értelmezhessék maguk a szabályokat, és független ítéleteket alkothassanak. A bíróságoktól elvárt, hogy olyan tudományos-technikai kérdésekben is képesek legyenek önálló döntéseket hozni, amelyek valamely szakhatóság felügyelete alá tartoznak. Természetesen a bíróságok elfogadhatják valamely szakhatóság értelmezését, de erre nem kötelesek, hanem felül kell azt vizsgálják. Ez lehetővé teszi a szakhatóságok számára is a korábbi doktrináik felülvizsgálatát. Az egyik bíró azt is kiemelte, hogy az államhatalmi ágak elválasztásával összeegyeztethetetlen az, hogy a szakhatóságok és közigazgatási szervek ennyire bekorlátozzák a bíróságok jogkörét. Ezzel visszakerült a bírákhoz a jogszabályok értelmezésének a szabadsága, amely megilleti őket. Egy másik bíró kifejtette, hogy a Bíróság jelentős lépést tett ezzel a döntésével az államhatalmi ágak szétválasztása és a bírói függetlenség visszaállítása irányába, és azért is sokat tett, hogy a hatósági túlkapásokat leállítsa.

Üdvözlendő lenne, ha ugyanezen indokok nyomán, mint amit az USA Legfelsőbb Bírósága megállapított, a magyar Alkotmánybíróság és a Kúria is felülvizsgálná a magyar joggyakorlatot a kötelező oltások vonatkozásában, amelyért a magyar bírák is sokat tehetnek, amennyiben az Alkotmánybíróságnál kezdeményezik azt a normakontrollt, amit minden ügyünkben indítványozunk az egészségügyi önrendelkezési jog visszaszerzése, az élet védelme, és a kötelező oltások eltörlése érdekében.