Great Reset a Jogban: A Gyermekjogok Új Hierarchiája Eltörli a Kötelező Oltásokat és Átír Minden Gyermekjogi Jogszabályt, Gyakorlatot

Ez a cikk az új XVI. Cikknek a kötelező, oltásokkal kapcsolatos közigazgatási, polgári és büntetőjogi hatásaira fókuszál

D) Az oltások alkotmányellenessége – Alkotmányos érvelés a kötelező oltások alaptörvény-ellenességéről Magyarországon

A Magyarországon érvényben lévő kötelező oltási rendszer, amelyet az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 57-58. §-a és a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet szabályoz, sérti Magyarország 2025. április közepén hatályba lépett, módosított Alaptörvényét. Ez az érvelés a Nemzeti Hitvallás alapértékeire, az R) Cikk értelmezési keretére, valamint az L), VI., XV. (5) és különösen a módosított XVI. Cikk (1) explicit gyermekvédelmi garanciáira támaszkodik. A rendszer tudományosan nem igazolt oltóanyagokra, elismert kockázatokra és a nyájimmunitás mítoszára épül, ami összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel. A XVI. Cikk (1) új hierarchiája lerombolja az összes korábbi bírói és alkotmánybírósági gyakorlatot, beleértve a 39/2007. AB határozatot, amely a közérdeket a gyermekjogok elé helyezte.

Alkotmányos alapok

1. Nemzeti Hitvallás: A család és a nemzet elsődlegessége

A Nemzeti Hitvallás kimondja: „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” Ez a családnak a magyar társadalom alapköveként való elismerését jelenti, és az állam szerepét annak támogatására és védelmére korlátozza, nem pedig annak autonómiájának elvételére. A kötelező oltások, amelyek szülői beleegyezés nélkül írnak elő invazív orvosi beavatkozásokat a gyermekek számára, aláássák ezt az alapelvet, megfosztva a családokat az alkotmányosan biztosított elsődlegességüktől.

2. R) Cikk: Az Alaptörvény mint jogi alap

Az R) Cikk rögzíti:

2. (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

3. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

4. (3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti Hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.
   Ez arra kötelez, hogy minden jogszabályt, beleértve a kötelező oltásokra vonatkozóakat is, a Nemzeti Hitvallás családközpontú értékeivel és az Alaptörvény explicit jogaival összhangban értelmezzenek. Minden ezzel ellentétes jogszabály vagy gyakorlat alkotmányellenes.

3. L) Cikk: A családi autonómia védelme

A módosított L) Cikk (1) bekezdése szerint: „Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”

Ez a rendelkezés a családot a nemzet alapjaként emeli ki, és a szülőkben látja a gyermeknevelés elsődleges felelőseit, beleértve a testi integritásukkal kapcsolatos döntéseket is. A kötelező oltások ezzel szemben az állam kényszerét helyezik a szülők döntései elé, megsértve az L) Cikket.

4. VI. Cikk: A magán- és családi élethez való jog

A VI. Cikk kimondja:

4. (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

5. (2) Az állam jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát.
   A kötelező oltások azáltal, hogy a szülők, és sok esetben a gyermekek kifejezett akarata ellenére kényszerítik ki a gyermekek oltását, behatolnak a családi élet magánszférájába, megsértve az alkotmányos garanciát és az állam védelmi kötelezettségét.

5. XV. Cikk (5) bekezdés: Különleges védelem a családoknak és gyermekeknek

A XV. Cikk (5) bekezdése szerint: „Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.”
Ez az állam részéről proaktív védelmet ír elő a gyermekek és családok számára, nem pedig potenciálisan káros beavatkozások kikényszerítését. A kötelező oltások, amelyek elismert kockázatokkal járnak, ellentmondanak ennek a védelmi kötelezettségnek, veszélynek kitéve a gyermekeket ahelyett, hogy megóvnák őket.

6. Módosított XVI. Cikk (1) bekezdés: A gyermekjogok abszolút elsődlegessége

Az Alaptörvény 2025. április 15-től hatályos XVI. Cikk (1) bekezdése szerint:

Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”
Ez a módosítás forradalmi hierarchiát vezet be: a gyermek testi fejlődéséhez való joga minden más alapjogot felülmúl, kivéve az élethez való jogot. A szülők autonómiáját az alkotmányos identitás keretében helyezi előtérbe, az állam szerepét pedig a támogató funkciókra korlátozza, kizárva a kényszerítő intézkedéseket. A gyermek testi fejlődéséhez való jog minden más jogot megelőz, így a közérdek nem igazolhat kényszert.

A kötelező oltások alaptörvény-ellenessége

1. Az oltóanyagok tudományos megalapozottságának hiánya

Az M-M-RvaxPRO, dTap (Adacel és Boostrix) és HBVAXPRO oltóanyagok esetében semmilyen hosszú távú, randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat nem támasztja alá azok biztonságosságát vagy hatékonyságát, sem állatokon, sem embereken. Az alkalmazási előiratok az oltóanyagok esetén más készítmények rövid távú szerológiai adataira, megfigyeléses vizsgálataira támaszkodnak, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi standardoknak (ICH-GCP, Helsinki Nyilatkozat). Ez a bizonyítékhiány azt jelenti, hogy az oltóanyagok ismeretlen kockázatokkal járnak a gyermekek, így a felperes testi jólétére nézve. Az ilyen beavatkozások kikényszerítése sérti a XVI. Cikk (1) bekezdésének azon követelményét, hogy az állam védje a gyermekek testi fejlődését, hiszen nem garantálható a biztonság, így a gyermekek veszélynek vannak kitéve a gondoskodás helyett. A felperes annak bizonyítására, hogy egyáltalán nem bizonyítottak az oltóanyagok biztonságossága és hatékonysága, csatolja a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő pertársaság keresetlevelét, amelyben igazolásra került, hogy az oltóanyagok biztonságossága és hatékonysága tudományosan nem bizonyított, így semmi nem igazolja azt tudományosan, hogy a felperesnek bármiféle haszna származna abból ha megkapja, ellenben az Eütv. 58. § (10) bekezdésében elismerten kifejezett kockázatot hordoznak ezek az egészségére és életére. A keresetlevelet F6 alatt csatoljuk.

2. Az egészségügyi törvényben elismert kockázatok

Az Eütv. 58. § (10) bekezdése kimondja: „Ha az oltásra kötelezett személy az oltás adásával összefüggésben súlyos egészségkárosodást szenved, megrokkan vagy meghal, őt, illetve általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.” Ez a rendelkezés explicit módon elismeri, hogy az oltások súlyos sérülést vagy halált okozhatnak, megerősítve azok inherens kockázatait. Az ilyen beavatkozások gyermekekre való erőltetése – különösen bizonyított biztonság hiányában – közvetlenül ellenkezik a XVI. Cikk (1) bekezdésének védelmi kötelezettségével és a II. Cikkben rögzített élethez való jog abszolút védelmével. Az állam azzal, hogy elismeri, hogy a halálozási kockázatok léteznek, egyúttal kifejezi azt is, hogy a kötelező oltás nem a gyermek, a felperes egyéni védelmét célozza.

3. Nem létező közérdek: A nyájimmunitás tévképzete

Az oltásokkal elérni kívánt nyájimmunitás elméleti konstrukció, amely a gyakorlatban nem valósítható meg. Az oltások nem biztosítanak élethosszig tartó védettséget, nem indukálnak a terjedés megakadályozásához kulcsfontosságú nyálkahártya IgA-immunitást, és nem veszik figyelembe a felnőttek oltatlanságát, az oltások hatásának elenyészését, és azt, hogy legfeljebb IgG védelmet indukálnak, és a globális mobilitást. Történelmi tanulmányok és modern kritikák tovább cáfolják az oltáskkal létrehozható közösségi immunitás megvalósíthatóságát. Mivel a nyájimmunitás illuzórikus, az I. Cikk (3) bekezdése alapján a jogkorlátozás igazolására hivatkozott közérdek nem áll fenn. A XVI. Cikk (1) bekezdésének második mondata – „Ez a jog ... minden más alapvető jogot megelőz” – tiltja, hogy a gyermekek testi jólétét egy nem létező kollektív előny érdekében alárendeljék, így a kötelező oltás aránytalan és indokolatlan.

4. A szülői autonómia elvétele

Az L) és XV. (5) Cikk a családot a nemzet alapjaként védi, és az államnak annak támogatását írja elő. A Nemzeti Hitvallás ezt az autonómiát erősíti meg. A kötelező oltások azonban megfosztják a szülőket a döntéshozataltól, arra kényszerítve őket, hogy gyermekeiket kockázatos beavatkozásoknak vessék alá akaratuk ellenére. A XVI. Cikk (1) bekezdésének harmadik mondata a gyermeknevelést az alkotmányos identitáshoz és a szülői értékekhez köti, nem pedig az állam parancsához. A szülői beleegyezés felülírásával az állam megsérti a család szentségét, ellentmondva az Alaptörvény lényegének és az L) Cikk (3) bekezdésében biztosított nevelési jognak.

A 39/2007. AB határozat és az összes arra épülő AB határozat és joggyakorlat lerombolása

A 39/2007. AB határozat a kötelező oltásokat az egyéni jogok és a közegészségügy közötti egyensúlyra alapozva tartotta alkotmányosnak, ahogy a 4.2.1. pontban kifejti:
„Az oltások elmaradása veszélyeztetheti az egyént és a közösséget. Ugyanakkor nincsenek veszélytelen oltások. A kockázatok – elvileg – az enyhe oltási reakcióktól (allergiás tünetek, hőemelkedés, fejfájás stb.) a maradandó fogyatékosságon át a beoltott személy haláláig terjednek. Amikor az állam kötelezővé tesz egyes oltásokat, a kockázatok viseléséről dönt. Az állam Alkotmányból fakadó kötelessége, hogy kizárólag olyan betegségek megelőzésére írjon elő oltási kötelezettséget, amelyek esetében az feltétlenül indokolt, és a gyermekek csak olyan oltásokat kapjanak, amelyek a lehető legkisebb egészségügyi kockázattal járnak. Az állam köteles gondoskodni arról, hogy a gyermekek megfelelő életkorban kapják meg az oltásokat. A kockázatok szempontjából alapvető jelentőségű, hogy az oltóanyagok minőségéről, megbízhatóságáról, folyamatos ellenőrzéséről is végső soron az államnak kell gondoskodnia. Mindezt a gyermekeknek az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből következő személyi integritáshoz való joga követeli meg, valamint ez következik az államnak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésén és a 70 D. §-án alapuló élet- és egészségvédelmi kötelességéből is.”

Ez az érvelés a módosított Alaptörvény alatt nem tartható:

1. Elavult mérlegelési teszt

A 39/2007. határozat arányossági tesztet alkalmaz, a gyermekek alapjogait a közösségi védelem ellenében mérlegelve. A XVI. Cikk (1) bekezdésének második mondata – „Ez a jog ... minden más alapvető jogot megelőz” – ezt a mérlegelési lehetőséget megsemmisíti. A gyermekek testi fejlődése felülmúlja a közérdeket, kivéve az élethez való jogot, amely maga tiltja a halálos kockázatokat. A határozat azon előfeltevése, hogy a kockázatok a kollektív előny érdekében elfogadhatók, immár alkotmányellenes.

2. A bizonyítatlan biztonság aláássa a szükségességet

A határozat feltételezi, hogy az oltások „feltétlenül indokoltak” és „a lehető legkisebb kockázattal járnak”, az állam felügyeletére támaszkodva. Az M-M-RvaxPRO, dTap és HBVAXPRO oltások esetében semmilyen klinikai vizsgálat, tudományos bizonyíték nem támasztja alá a biztonságot és hatékonyságot, így a kockázatok nem számszerűsítettek, a szükségesség nem bizonyított. Ez sérti a XVI. Cikk (1) bekezdésének védelmi kötelezettségét, mert az állam nem tudja garantálni a biztonságot, így az intézkedés indokolatlan.

3. A nyájimmunitás mint hamis premissza

A határozat a kollektív immunitásra támaszkodik, ami annak nemlétezése miatt érvényét veszti. Érvényes közérdek hiányában az, hogy az állam a gyermekeket az életük és egészségük kockáztatására kényszeríti közérdekre hivatkozással, minden alkotmányos alapot nélkülöz, ütközik a XVI. Cikk (1) bekezdésének abszolút prioritásával és a II. Cikk élethez való jogával.

4. A szülői autonómia figyelmen kívül hagyása

A 39/2007. határozat mellőzi a szülői jogokat, az állami autoritást előtérbe helyezve. Az L), VI. és XVI. (1) Cikk harmadik mondata most a családi döntéshozatalt részesíti előnyben, így az állami kényszer az alkotmányos magánszféra túllépése, ami ellentétben áll a Nemzeti Hitvallással és a XV. (5) bekezdéssel.

A bírósági precedensek „great reset”-je

A módosított XVI. (1) Cikk egy alkotmányos „great reset”-et indít el, érvénytelenítve a 39/2007. AB határozatot és az arra épülő összes precedenst:

• Közigazgatás: Az oltások kikényszerítéséről szóló határozatok az Eütv. 58. § (3)-(3a) alapján érvénytelenek, mert a közegészséget a gyermekjogok elé helyezik, megsértve a XVI. Cikk (1) bekezdését.

• Polgári perek: A szülői mentességi kérelmeket a 39/2007. határozatra és az arra épülő összes alkotmánybírósági döntésre és bírósági ítéletre hivatkozó elutasító ítéletek elavultak, mert a közérdek nem igazolhatja a családi autonómia és a gyermekjogok felülírását.

• Gyámhatósági és büntetőügyek: A szülők ellen oltásmegtagadás miatt indított eljárások (pl. kiskorú veszélyeztetése) alkotmányellenesek, mert a XVI. Cikk (1) bekezdése a szülői választást védi az alkotmányos értékek keretében.

A gyermekek testi fejlődésének abszolút elsődlegessége és a szülői autonómia a XVI. (1) Cikk alapján tiltja a közérdekre hivatkozó korlátozásokat, új alapokra helyezve az évtizedes joggyakorlatot az Alaptörvény családközpontú kereteivel összhangban.

Miért maradna alkotmányellenes a kötelező oltási rendszer még tudományos bizonyítottság és az oltáskkal létrehozott nyájimmunitás létezése esetén is – ami mindkettő lehetetlen és nem létezik?

Tegyük fel, hogy az oltások tudományos háttere teljes mértékben bizonyított lenne, és a nyájimmunitás létező, mérhető jelenségként elfogadható lenne. Még ebben az esetben is alkotmányellenes maradna a kötelező oltási rendszer az Alaptörvény módosított XVI. Cikk (1) bekezdése miatt, az alábbi okokból:

1. A gyermekjogok abszolút prioritása

A XVI. Cikk (1) bekezdésének második mondata – „Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz” – egyértelmű hierarchiát állít fel. A gyermekek testi fejlődéséhez való joga felülmúl minden más alapjogot, és nem igazolható semmiféle közérdekkel azok elvétele. Az állam például a Budapest Pride rendezvények korlátozását vagy betiltását a gyermekek szellemi és erkölcsi fejlődésének védelmével indokolja, hivatkozva az Alaptörvény XVI. Cikk (1) bekezdésére, amely a szellemi fejlődést is védelemben részesíti. A Pride eseményei kapcsán az állam úgy ítéli meg, hogy a gyermekek erkölcsi nevelésére gyakorolt potenciális hatás – amely gyakran elméleti, nehezen mérhető, és sokak számára vitatott – elegendő alapot nyújt a korlátozásra. Ezzel éles kontrasztban áll az oltások esete: ha a szellemi fejlődés vélt sérelme indokolhat ilyen intézkedést, akkor a testi fejlődés védelme, amely konkrét, súlyos és az Eütv. 58. § (10) szerint akár halálos kockázatokkal jár, még inkább abszolút prioritást kell hogy élvezzen. A kötelező oltások kényszerítése, amely közvetlen testi veszélyt jelent, összeegyeztethetetlen az Alaptörvény gyermekvédelmi logikájával, hiszen a testi integritás sérelme mérhetően súlyosabb, mint a Pride rendezvények szellemi hatása, amely az emberek elméjében szimbolikus ügyként él.

2. A kockázatok léte mint alkotmányos akadály

Az Eütv. 58. § (10) bekezdése elismeri, hogy az oltások nem veszélytelenek, és súlyos egészségkárosodást vagy halált okozhatnak. A II. Cikk szerinti élethez való jog abszolút jellege és a XVI. Cikk (1) bekezdésének első mondata – amely a gyermekek testi fejlődésének védelmét írja elő – kizárja, hogy az állam bármilyen kockázatot kényszerítsen a gyermekekre.

3. A szülői autonómia sérthetetlensége

A Nemzeti Hitvallás értékkijelentése, az L) Cikk (1) és (3) bekezdése, a VI. Cikk, valamint a XVI. Cikk (1) bekezdésének harmadik mondata a szülők nevelési jogát és a családi autonómiát az alkotmányos identitás részeként védi. Az állam védelmi kötelezettsége (II. és XV. (5) Cikk) nem írhatja felül ezt, különösen mivel a gyermek élethez való joga is ugyanolyan erős, mint bárki másé.

4. Az arányossági teszt kizárása az új hierarchiában

A 39/2007. AB határozat az arányossági tesztet alkalmazta, de az új XVI. Cikk (1) bekezdés ezt lehetetlenné teszi. Az államnak arányosabb eszközöket kell keresnie (pl. önkéntes oltási programok), amelyek tiszteletben tartják a szülői autonómiát és a gyermekjogokat, mert a gyermekek testi fejlődéséhez való jog nem mérlegelhető semmiféle közérdekkel.

Összefoglalva, még ha az oltások tudományos alapjai szilárdak és a nyájimmunitás valós lenne – ami nem igaz – a kötelező oltási rendszer akkor is alkotmányellenes maradna, mert az Alaptörvény XVI. Cikk (1) bekezdése abszolút védelmet biztosít a gyermekek testi fejlődésének, és a szülők autonómiáját sérthetetlennek tekinti, kizárva az állami kényszert.

A közelmúlt bírósági döntései már egyértelműen jelzik, hogy a magyar igazságszolgáltatás elmozdul az oltáskötelezettség mechanikus érvényesítésétől az egyéni alapjogok védelme felé. Ezek a döntések azt mutatják, hogy a bíróságok egyre inkább az egyéni körülmények és alapjogok figyelembevételével vizsgálják az oltáskötelezettséget, ami összhangban áll a felperes keresetlevelében (II. pont) kifejtett érveléssel, miszerint az oltások potenciálisan egészségkárosító és halálos kockázatai az Alaptörvény II. Cikkével és a XVI. Cikkel összeegyeztethetetlenek.

Ennek alátámasztására hivatkozunk és F/16 – F/18. szám alatt csatoljuk az alábbi döntéseket:

- Fővárosi Törvényszék 7.K.700.463/2025/4. számú ítélete: A bíróság megsemmisítette az alperes eljárás felfüggesztését elutasító végzését, kiemelve, hogy a hatóság elmulasztotta a releváns tények tisztázását, különösen a polgári perben kért szakvélemény pótlásának jelentőségét. Ez a döntés az Ákr. 48. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazását hangsúlyozza, az egyéni jogok védelmét előtérbe helyezve. (F/7. számú melléklet)

- Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.554/2024/3. számú végzése (2025. január 16.), melyre már korábban utaltunk: Az Ítélőtábla kimondta, hogy az oltás alóli mentességet alátámasztó szakvélemény bírósági pótlása iránti kérelem polgári bíróság hatáskörébe tartozik, megerősítve az egyéni jogérvényesítés lehetőségét az oltáskötelezettséggel szemben. (F/5. számú melléklet)

- Fővárosi Ítélőtábla 4.Kpkf.751.554/2024/2. számú végzése: [15] „Az indokolt alaptörvény-ellenességre hivatkozás (alapjog sérelem) is jogsérelmet jelent, az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja [Alaptörvény R) cikk (1) bekezdés]. … Ha a felperes a határozathoz kapcsolódóan fogalmazza meg a jogsérelmet, annak relevanciája megítélése nem formai kérdés, hanem az ügy érdemére tartozik.” (F/8. számú melléklet)