Hogyan okoznak hirtelen halált az oltóanyagok – Pertussis részletesen
Az oltások sokféle egészségügyi problémát okoznak, kiemelendők a neurológiai és immunológiai rendellenességeket. Azt, hogy az elmúlt 150 évben „megmagyarázhatatlanul” megnövekedett az ilyen típusú betegségek száma, elsősorban az oltások számának megnövekedése magyarázza.
Legújabban a „hirtelen felnőttkori halál” szindróma jelent meg és vált tömegessé az oltások okozta károsodások között.
A gyógyszer-toxicitás egyik legfontosabb alapelve, hogy a toxinra adott egyéni reakciók egy haranggörbén oszlanak el, ami azt jelenti, hogy a szélsőséges kiugró értékek, mint például a halál, a sérülések viszonylag kis részét képviselik, míg a krónikus szövődmények, mint például a tüskefehérje vakcina bevezetését követően a rokkantak számában történt hirtelen ugrás a jéghegynek a felszín alatti, láthatatlan részét képviselik.
Sok orvos azt tapasztalta, hogy a pályafutása során hirtelen változás történt a betegpopuláció egészségi állapotában (néhány példát ezen a linken olvashattok angolul).
A tüskefehérje-oltást követően robbanásszerűen megnövekedett megbetegedések azt mutatják, hogy ismét egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol mélyreható változás történt az emberi betegségek természetében. Mások is hasonló megállapításra jutottak, említésre méltó ezek közül Pierre Kory, ő is ír ennek a jeleiről. (Őt sok olyan, a kovid vakcina szövődményeivel küzdő súlyos beteg keresi fel, akiknek olyan megbetegedéseik vannak, amelyek korábban a korosztályukban sosem jelentek meg).
Hogyan károsítanak az oltások?
A vakcinák elsősorban három, egymással összefüggő mechanizmuson keresztül okoznak kárt:
A szervezetben lévő folyadékok összecsapódása. A folyadékok ezen összecsomósodása vagy besűrűsödése számos problémát okoz, beleértve a véráramlás megszűnését (ami katasztrofális mikrosztrókot okozhat), és erről bővebben angolul ezen a linken olvashattok.
A vakcinák az immunrendszer provokálása révén nagy valószínűséggel autoimmun állapotokat is okoznak (az immunrendszer hibás működésének egyéb formáival együtt).
A vakcinák szisztémásan aktiválják a CDR-t, a Cell Danger Response nevű folyamatot, amely a sérülésekre vagy stresszre adott természetes, univerzális sejtreakció.
Sok oltásnak ezek a hatásai, de a tüskefehérje vakcinák egyedülállóak ezen hatások létrehozásában.
Hirtelen csecsemőhalál szindróma - Pertussis
A hirtelen csecsemőhalál szindrómát (Sudden Infant Death Syndrome – SIDS) az oltások okozzák, ennek eltussolására a kormányok számtalan kísérletet tettek azért, hogy fenntarthassák az oltási programot fenn lehessen tartani.
A kutatók és orvosok állítása szerint a mai napig nem tudható, hogy mi okozza az SIDS-t, viszont annyit sikerült a sok kutatás alapján megállapítaniuk, hogy a halálozási esetek a csecsemők két hónapos, négy hónapos és hat hónapos kora körül csoportosulnak, és ezután meredeken csökkennek. Az orvostudomány szerint a SIDS abból ered, hogy a csecsemők hason fekvés közben megfulladnak, ezért elindították a „Fektessük hanyatt a babákat” mozgalmat, amely az ilyen halálesetek megelőzésével a történelem egyik legsikeresebb közegészségügyi kampánya lett.
Most pedig nézzük meg a gyermekkori oltási ütemtervnek – Amerikai ütemterv
Történelmi bizonyítékok az oltás és a SIDS közötti kapcsolatról
Általában azok ismerik fel azt, hogy valamely környezeti hatás hozzájárul egy betegséghez, akik toxin bevezetése előtt és után is a gyakorlatban dolgoztak. A bizonyítékokon alapuló orvoslással szembeni egyik alapvető ellenvetésem az, hogy a tudomány jelenlegi vallásának az a meggyőződése, hogy az emberek irracionálisak és képtelenek pontosan értelmezni a környezetükben zajló eseményeket. Emiatt, valahányszor valaki olyan összefüggést észlel, amely megkérdőjelez egy orvosi dogmát (pl. közvetlenül a Covid vakcina után meghalt az addig egészséges apám), rögtön reflexből válaszolnak, és azt állítják, hogy a kettő közt nincs ok-okozati összefüggés (és gyakran nincs is összefüggés), és ez a megfigyelés csak egy téves elfogultság eredménye.
Ezzel az érveléssel az a gond, hogy a tudattalan előítéletek csak akkor lehetnek hitelesen érvek az ok-okozati összefüggés elvetése mellett, ha a korreláció gyenge. Viszont ha szoros a két dolog között a kapcsolat és nincs más magyarázat az összefüggésre, a bizonyításnak (és a további tudományos vizsgálatok szükségessége) inkább az ok-okozati összefüggést kell cáfolnia. Erről bővebben ezen a linken olvashattok.
„A diftéria-pertussis-tetanus elleni védőoltást (a DPT és a DTP felváltva használatos) a bevezetése óta ellentmondások terhelik. …
A DPT korai történetét egy ez a cikk tárgyalja, amely arról a számos kísérletről szól, hogy miként kísérelték meg a populációt a vakcinákkal csökkenteni.
„A DPT vakcinának igen megkérdőjelezhető a múltja. Amiatt, mert az egyik angol király el akart válni és azt akarta, hogy ezt az egyház engedélyezze számára, Anglia és Írország között régóta ellenséges a viszony, és az angolok szörnyen bántak az írekkel. Így nem meglepő az, hogy az angolok ír árvaházak lakóin tesztelték a korai DPT vakcina prototípusait.
2014-ben ír árvák jelöletlen tömegsírjait fedezték fel. A további kutatások során kiderült, hogy ezek a sírok egy 2051 gyermekből álló csoporthoz tartoztak, akiken az 1930-as években egy korai diftéria elleni vakcinát teszteltek. Egy korábbi vizsgálatban azt találták, hogy a korai vakcinakísérleteket (beleértve a DPT-t is) az 1960-as és 1970-es években ír szociális intézetekben végezték, és a kísérleti alanyok között csecsemők és fogyatékos gyermekek is voltak.”
Amikor a DPT vakcina piacra került, számos akkori orvos megfigyelte, hogy a vakcina okozta a SIDS (korábban bölcsőhalál elnevezéssel, mivel a csecsemőket holtan találták az ágyukban) megjelenését. Bár ezek a megfigyelések valószínűleg hitelesek, a legtöbb esetben nem található meg az eredeti nyilatkozat, így arra nem lehet hivatkozni.
Kivételt képez Robert Mendelsohn, egy csodálatos gyermekorvos, a betegek szószólója és a vakcinabiztonság korai úttörője. Mendelsohn feláldozta a pozícióját azért, hogy felszólaljon a rendszer ellen:
„Mendelsohn elmondta, hogy amikor 1968-ban kinevezték a Project Head Start orvosi konzultációs szolgálatának orvosigazgatójává, elborzadt a Fehér Házban zárt körben az orvoskollégákkal folytatott megbeszélések során. Ezeken a találkozókon teljesen nyíltan arról volt szó, hogyan lehetne a szegényeket kordában tartani a csecsemőtápszerek [a szoptatás számos előnye közül az egyik éppen a SIDS jelentős csökkentése], az oltások, a szadista kórházi szülési gyakorlatok, a hiányos állami iskolák és a környékbeli abortuszklinikák népszerűsítésével. Ez túlságosan szembement a zsidó hitével és hippokratészi esküjével.”
A Hogyan őrizzük meg gyermekünk egészségét annak ellenére, amit az orvosok tesznek című könyvében Mendelsohn így ír:
"Más orvosokkal együtt arra gyanakszom, hogy az Egyesült Államokban évente bekövetkező közel 10 000 SIDS-haláleset a gyermekeknek beadott oltások közül egy vagy több oltóanyaggal függ össze. A pertussis vakcina a legvalószínűbb gonosztevő, de szerepet játszhatnak ebben más vakcinák is".
„Midwestern doktor” megjegyzése: „Annak ellenére, hogy azt hiszem, hogy a pertussis (DPT) az a vakcina, amely a legerősebben kapcsolódik a SIDS-hez, úgy tűnik, hogy más vakcinák is kapcsolatban állnak a dologgal. Például az újszülöttkori (1 hónaposnál fiatalabb) halálesetek 2007-es VAERS-elemzése szerint 29 megmagyarázhatatlan halálesetet a hepatitis B vakcinát követően jelentettek. 24-et SIDS-nek minősítettek, és a 29 újszülöttből 13,8% 24 órán belül, 32% 3 napon belül, 44,8% pedig 7 napon belül halt meg. Korábban, 1999-ben Dr. Philip Incao kongresszus előtt tett tanúvallomása alátámasztja, hogy a hepatitis B vakcina összefüggésbe hozható a SIDS-szel. Az egyik legfontosabb bizonyíték, amelyre Incao hivatkozott az, hogy a SIDS addig nem fordult elő a 2 hónaposnál fiatalabbaknál, amíg ez a vakcina forgalomba nem került. Az USA-ban hepatitis B az egyetlen olyan vakcina, amelyet két hónapos kor előtt adnak be. Ekkor az immunrendszer még nem képes kifejleszteni az oltásból származó kívánt antitesteket, ráadásul a vakcina hatása idővel eltűnik, és pont sakkor nem hat már, amikor védelmet kellene nyújtania a betegség átvitelével szemben, például amikor idegen vérrel érintkezésbe kerülhet a vére (pl. kábítószertűk megosztása).”
Lövés a sötétben
1985-ben jelent meg a DPT, A Shot in the Dark című könyv. A DPT vakcina elmarasztaló vádirata döntő szerepet játszott abban, hogy az olcsóbb, de veszélyesebb teljes sejtes készítményt kivonták a hazai piacról (helyére acelluláris készítményt állítottak), és húsz hónappal később létrehozták a Nemzeti Vakcinasérülés-kompenzációs programot.
Az első esetleírást egy csecsemőnek a pertussis vakcinával összefüggésben történt elhalálozásáról 1933-ban publikálták. A tanulmányban Thorwald Madsen dán kutató két csecsemőnek a néhány órával az oltás beadása után bekövetkezett halálát írta le. Az egyiknek csuklása és görcsei voltak, míg a másiknál a bőr elkékülése volt megállapítható. Az ő beszámolóját követően más orvosok is hozzátették saját esettörténeteiket a pertussis elleni védőoltás után közvetlenül bekövetkezett csecsemőhalálról.
1946-ban Werne és Garrow egy egypetéjű ikerpár halálát írta le a második oltást követő huszonnégy órán belül.
Az olyan eseteket, amikor egypetéjű ikreknél egy beavatkozást követően azonnal kialakul egy betegség, gyakran tekintik az ok-okozati összefüggés bizonyítása arany standardjának. Ha a SIDS spontán módon következik be, akkor gyakorlatilag lehetetlen, hogy ikrek mindegyikénél ugyanannyi idővel az oltás után egyszerre következzen be. Ebben a cikkben arról van szó, hogy gyakorlatilag lehetetlen, hogy véletlenül történtek a halálesetek, és a tanulmány tizenhárom egyidejű ikerhalál esetét írja le, amelyek közül tízet hivatalosan SIDS-nek minősítettek.
Az ilyen típusú jelentések politikai következményei miatt a jelenlegi korszakban az amerikai orvosok nagyon vonakodnak az esetek közzétételétől. Ennek ellenére számos esetleírást (mint például a fenti cikkben idézett tíz esetleírás) publikáltak, íme néhány példa:
Egy 2006-os török esetleírás: " Egy 3,5 hónapos egypetéjű ikerpárt az édesanyjuk holtan talált a kiságyukban, a gyermekek hanyatt feküdtek. A lányok egypetéjű ikrek voltak, és császármetszéssel, kórházban születtek. Mindkét csecsemő egészséges volt, és nem volt semmilyen kórtörténetük. Két nappal az esetet megelőzően kapták meg a második adag gyermekbénulás elleni oltást, szájon át, a DPT-t és az első adag hepatitis B vakcinát. Az oltás napján lázasak voltak, és teáskanálnyi paracetamolt kaptak [az oltást követő láz és a csecsemő szorongása miatt adagolt paracetamolt követően gyakran katasztrofális oltási sérülések alakulnak ki – ezt a Midwestern doktor első kézből látta]. A halál helyszínének vizsgálata, a bírósági vizsgálat, a szülői értékelés, a makroszkópos és mikroszkópos boncolási leletek és a toxikológiai elemzés nem mutatott ki konkrét halálokot".
További esetleírások közvetlenül az oltást követően elhunyt ikrekről:
Egy 1987-es esettanulmány olyan ikrekről, akik 3 órával a DPT-oltás után egyszerre haltak meg hirtelen, váratlanul.
Egy 2007-es esetről szóló beszámoló, amelyben egészséges, 15 hetes egypetéjű ikrek 2 nappal a szájon át beadott gyermekbénulás, hepatitis B és DPT vakcinázását követő hirtelen halálát írták le, az anya mindkettőjüket hanyatt fekvő helyzetben találta.
Egy 2010-es esetleírás 12 hetes egypetéjű ikrekről, akik 5 nappal azután haltak meg "hanyatt fekve", hogy egyszerre hat oltást kaptak.
Egy 2013-as esetjelentés 10 hetes ikrekről, akiket hanyattfekvő helyzetben, holtan találtak az első DPT- és orális gyermekbénulás elleni vakcinaadagjukat követő 10. napon.
„1947-ben Matthew Brody, a brooklyni kórház munkatársa részletes leírást adott két olyan esetről, amikor a [DPT] oltás után halálhoz vezető agykárosodás következett be. [Gyakori volt, hogy a csecsemőknél közvetlenül a DPT után elhúzódó, intenzív sikoltozási rohamok és általános izommerevség alakult ki, ami agyi vagy neurológiai irritációra és esetleg károsodásra utalt].”
1978-ban Griffith azokat a súlyos reakciókat tanulmányozta, amelyek tizenötmillió adag pertussis elleni vakcina beadását követően következtek be Angliában. Megállapította, hogy egy gyermeket "kórházba vittek pirexiával, agyhártya-irritáció jeleivel és tüneteivel; három nap múlva encephalomyelitis ideiglenes diagnózisával másik osztályra került átszállításra, végül harminc nappal az oltás után meghalt; a boncolás nem mutatott ki specifikus elváltozást; a halál feljegyzett oka: a hármas vakcina beadása következtében kialakult encephalopathia".
„1982-ben az Amerikai Neurológiai Akadémia harmincnegyedik éves ülésén Torch bemutatott egy tanulmányt, amely összefüggést feltételezett a DPT-oltás és a SIDS egyes esetei között. Miután Nevadában a DPT-oltást követő tizenkilenc órán belül négy hirtelen halálesetet figyelt meg, Torch több mint kétszáz, véletlenszerűen kiválasztitott SIDS-esetben vizsgálta meg az oltás és a SIDS közötti kapcsolatot.
A hetven esetről szóló előzetes jelentésben Torch megállapította, hogy kétharmadukat a halál beállta előtt beoltották. Ezek 6,5 százaléka az oltást követő tizenkét órán belül halt meg; 13 százalékuk huszonnégy órán belül; 26 százalékuk három napon belül; 37, 61 és 70 százalékuk pedig egy, két, illetve három héten belül. Megállapította, hogy a SIDS gyakorisága a nem DPT-oltottak csoportjában két hónapos korban tetőzött, a DPT-oltottak csoportjában pedig kétfázisú volt a két- és négyhónapos csúcs előfordulása. Hozzátette, a csecsemőhalál a nem DPT csoportban leggyakrabban az őszi/téli szezonban fordult elő, míg a DPT csoportban nem volt szezonalitás megfigyelhető. Az egészséges, nem allergiás csecsemőknél a halál leggyakrabban alvás közben következett be, rövid ideig tartó ingerlékenység, sírás, letargia, felső légúti tünetek és alvászavarok után. A boncolási leletek mindkét csoportban a SIDS-re jellemzőek voltak (pl. petechiák a tüdőn, a mellhártyán, a szívburokban és a thymuson; érszűkület; tüdőödéma; pneumonitis; és agyödéma)."
Torch következtetése feldühítette a neurológusokat és a találkozón részt vevő kormányzati egészségügyi tisztviselőket:
"Ezek az adatok azt mutatják, hogy a DPT-oltás az el nem ismert és fő oka a hirtelen csecsemő- és kora gyermekkori halálozásnak, és feltételezhető, hogy az oltás kockázatai meghaladják annak lehetséges előnyeit. A jelenlegi oltási eljárások újraértékelésének és esetleges módosításának szükségességét jelzi ez a tanulmány".
[1986-ban a Torch több mint 200, a DPT-oltást követően bekövetkezett halálesetről szóló esetjelentést is összefoglalt, amelyekről 12 ország 37 szerzője számolt be. E halálesetek mintegy fele 24 órán belül, 75 %-a 3 napon belül, 90 %-a pedig az oltást követő 1 héten belül következett be. A legtöbb haláleset esetében nem lehetett konkrét okot találni, bár sok halálesetet SIDS-nek jelöltek meg.]
Azt meg kell említeni, hogy a kormány régóta azt az álláspontot képviseli, hogy az oltási programba vetett közhitet megkérdőjelező információk megismerése nem áll a lakosság érdekében, függetlenül attól, hogy ez az információ megalapozott-e vagy sem.
Bár ezt a politikát hivatalosan 1984-ben fogalmazták meg (a gyermekbénulás elleni vakcinák tisztaságával kapcsolatos aggodalmakra hivatkozva), úgy tűnik, hogy már jóval korábban is érvényben volt. Ezért tanulságos megfigyelni, hogy a DTP-vakcina gyakori ártalmait a hatóságok hogyan hallgatták el, egészen odáig, hogy az FDA még egy olyan gyártót is felülbírált, aki nyilvánosságra akarta hozni a lehetséges ártalmakat!
„Az FDA pertussis vakcina szakértője, Charles Manclark 1976-ban így nyilatkozott: "A pertussis vakcina az egyik legnehezebben előállítható és vizsgálható termék. Például a pertussis vakcinának az egyik legmagasabb a hibaaránya a Biológiai Hatósághoz vizsgálatra és forgalomba hozatalra benyújtott termékek közül. Azon tételeknek, amelyek a gyártó által elvégzett vizsgálatokon átmennek, körülbelül 15-20 százaléka elbukik a Hatóság által elvégzett teszteken."
„1978-79-ben Tennessee államban tizenegy csecsemőről állapították meg, hogy a DPT-oltást követő nyolc napon belül meghalt. A tizenegyből kilencet ugyanazzal a tétel pertussis vakcinával, a Wyeth #64201 oltóanyaggal oltottak be, és öt (négy ugyanabból a tételből) az oltást követő huszonnégy órán belül meghalt.”
A halálesetek csoportosulásának statisztikai elemzése azt mutatta, hogy a 64201-es tétel felhasználását követő első nyolc nap bármelyikén véletlenszerűen négy vagy több haláleset megfigyelésének valószínűsége 3:100-hoz. Ez azt jelentette, hogy ilyen halmozódás pusztán véletlenszerűen csak 100-ból 3 alkalommal fordulhatott elő. E. B. Mortimer később arról számolt be, hogy annak valószínűsége, hogy ez véletlenszerű összefüggés volt, még alacsonyabb volt - 2 és 5 az 1000-hez között.”
Júniusban Foege, a CDC igazgatója feljegyzést írt a főorvosnak, amelyben kijelentette, hogy
a szakértők "nem érzik úgy, hogy okozati összefüggés lenne megállapítható a Wyeth 64201-es tételéből származó DPT-vel történő oltás és a csecsemőkori hirtelen csecsemőhalál között. Ugyanakkor azt sem érezték, hogy az okozati összefüggést teljesen ki lehetne zárni".
Három héttel később a Foege által írt értelmezést Harry Meyer, az FDA Biológiai Hatóságának igazgatója arra használta fel, hogy ellenezze a Wyeth Laboratories azon kérelmét, hogy a pertussis elleni vakcina ellenjavallatai közé besorolják a SIDS-re való hajlamot. Meyer július 11-i levelében a következőket ezt közölte a Wyeth vállalattal:
“A rendelkezésre álló adatok alapján nem látunk orvosi alapot arra, hogy a DPT vakcina használatának ellenjavallatai között a SIDS-re hajlamosítónak vélt körülmények szerepeljenek. Ezért nem értünk egyet a körlevél második oldalán az "Ellenjavallatok" alatt szereplő javaslatukkal. Nincs bizonyíték arra, hogy ez a változtatás megelőzné a SIDS-t.”
A Wyeth ezt követően arra törekedett, hogy egy tételszámból legfeljebb 2000 csomag oltóanyagot juttasson el egy rendeltetési helyre. Egy másik 1983-as feljegyzés megerősítette ezt a politikát, hogy a DPT vakcina egy tételből egy földrajzi helyre történő szállításának adagjait korlátozta, és a feljegyzésben a visszautalnak "SIDS epizódra". Ha ezt a gyakorlatot az összes vakcinagyártó osztja, akkor könnyen megérthető, hogy a Tennessee-i "SIDS epizód" miért nem ismétlődött meg soha, és miért olyan nehéz Amerikában a forró vakcinatételek nyomon követése [ezt azért fontos megérteni, mert vannak különösen veszélyes COVID-19 vakcinatételek, és az FDA korábban megállapította, hogy a Pfizer tételei között jelentős eltérések vannak] .
Az oltóanyaggyártók [szintén] megemlítik a SIDS-szel való kapcsolatot a termékismertetőben. A Wyeth Laboratories betétlapja 1984-ben a következőket írta:
"A DTP beadását követően hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS) előfordulását jelentették. Ezeknek a jelentéseknek a relevanciája nem világos. Nem szabad elfelejteni, hogy a DTP három elsődleges immunizáló dózisát általában két és hat hónapos kor között adják be a csecsemőknek, és hogy a SIDS-esetek körülbelül 85 százaléka az 1-6 hónapos kor közötti időszakban fordul elő, az előfordulási csúcs a 2-4 hónapos korban van.". 1986-ban a Connaught betegtájékoztatója azt állította, hogy "a DTP beadását követően csecsemőknél előfordult SIDS", de azt állította, hogy egy tanulmány kimutatta, hogy nincs ok-okozati összefüggés.”
1979. március 19-én az FDA rendkívüli ülést hívott össze a DPT vakcinák és a hirtelen csecsemőhalál szindróma közötti kapcsolatról. Dr. Daniel Shannon, aki a Massachusetts General Hospital gyermekgyógyászati tüdőosztályának igazgatója és a SIDS egyik vezető kutatója, beszélt a kutatásairól:
"Számos olyan szülőnk van, akinek a csecsemője ... kezdeti halálközeli állapotuk után teljesen jól van, aztán az orvostól kap egy DPT-t és egy gyermekbénulás elleni oltást, általában a kettőt együtt, ugyanazon a napon, és huszonnégy órán belül vagy elhúzódó apnoe [a légzés szakaszos leállása] jelentkezik náluk, vagy újraélesztésre van szükség, miközben az első alkalomnál, talán egy hónappal azelőtt, nem volt rá szükség. Hogy ekkor mit tanácsolunk a szülőknek, azt, hogy a csecsemők ne kapjanak további oltást, nem igazán számít. Amíg azt nem mondjuk nekik, hogy szerintünk a csecsemő túl van a veszélyen, nem tudjuk őket a gyermekorvosi rendelő közelébe hozni".
Hozzátette:
"Megvannak ezek az adatok, táblázatokban rögzítjük őket, és közel 200 ilyen módon vizsgált csecsemőről van adatunk, és ezeket bármikor elővehetjük".
Viszont 1982-ben, amikor Shannon a New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban megjelentetett egy terjedelmes, kétrészes tanulmányt a SIDS-ről, amelyet részben a Közegészségügyi Szolgálat finanszírozott, egyszer sem említette a DPT-oltás után elhúzódó apnoét kapott, majdnem meghalt SIDS-es csecsemőkre vonatkozó adatait. Amikor erről a mulasztásról kérdezték, egy levélben a következőket válaszolta:
"A New England Journal of Medicine-ben a SIDS-ről szóló áttekintő cikkemben nem említettem a DPT-oltásokat, mert nincsenek olyan tudományos módon gyűjtött adatok, amelyek alátámasztanák az összefüggést (Shannon e nyilatkozat idején is tudott Dr. Torch jelentéséről, amelyet fentebb részletezünk)."
A DPT-oltásokról nem volt szó.
Nem sokkal az 1979-es találkozó után a CDC 1980-ban elkészítette saját elemzését 23 olyan halálesetről, amelyek a DPT-oltást követő 28 napon belül következtek be. Ebből 12 (52,2 %) 24 órán belül, 18 (78,3 %) pedig 1 héten belül következett be. A 23 halálesetből 16 esetében a boncolási eredmények megegyeztek a SIDS-sel. A 16 SIDS halálesetből 6 (37,5 %) 24 órán belül, 12 (75 %) pedig 1 héten belül következett be.
A SIDS hozható a legközelebbi párhuzamba a SADS-al, és folyamatosan újabb és újabb olyan bizonyítékok jelennek meg, amelyek alátámasztják a SIDS és az oltások összefüggése hipotézisét.
Mivel a csecsemők nem tudnak magukért tenni, az oltásokkal kapcsolatos káros reakcióikat rendkívül könnyű a szőnyeg alá söpörni.
Dr. Andrew Moulden azonosította azokat a korábban fel nem ismert klinikai neurológiai jeleket, amelyek arra utalnak, hogy az oltások az általuk kiváltott mikrosztrók révén idegrendszeri károsodást okoznak. Ezen jelek közé tartozik az oltást követő jellegzetes és vigasztalhatatlan magas hangú sikoly vagy harsány sikoly (mielőtt orvos lettem volna, mindig meglepett, hogy a szülők mennyire nem ismerik el azt, hogy ez valamilyen problémára utal), az arc lecsüngése és a szemek helytelen helyzete vagy mozgása.
E problémák közül sok azért merül fel, mert a koponyaidegek azon nukleuszai, amelyek ezeket a funkciókat irányítják, az agytörzs olyan területein találhatók, amelyek rosszul vérellátottak, és így érzékenyebbek az olyan stroke-okra, mint például az oltás okozta mikrostroke. Az egyik legérzékenyebb vérellátású agyideg felelős a szemek kifelé fordulásáért, és ha ez az ideg nem működik megfelelően, akkor az egyik szem befelé fordul, míg egy másik agyideg az arcizmok tónusáért felelős, és az arc megereszkedését okozza, ha mikrosztrók érinti.
Moulden szerint bizonyított, hogy az oltások megzavarják a csecsemők normális légzési funkcióit, ez fentebb olvasható. Az oltást követő légzési zavarokat mind kórházi körülmények között (ahol könnyű azonosítani, mivel a csecsemők légzését folyamatosan figyelik), mind pedig otthon megfigyelték, amikor erre a célra testre szabott készüléket használtak.
Bár a SIDS-nek ez a kulcsfontosságú aspektusa viszonylag ismeretlen, a legtöbben ismerjük a megszakadt légzés fogalmát az "alvási apnoe" kontextusában. Az alvási apnoénak, mint az apnoe számos más formájának, két oka lehet: a légutak elzáródása (obstruktív alvási apnoe) vagy az agynak a légzés automatikus szabályozására szolgáló részének károsodása (centrális alvási apnoe).
A védőoltások gyakran mikrosérüléseket okoztak a szervezetben és bizonyos koponyaidegek (különösen a 4., 6. és 7.) magjai regionális vérellátása miatt hajlamosak ezekre a mikrosérülésekre.
Tekintsük át, hogy ezek hol helyezkednek el az agy légzőközpontjaihoz képest:
Amint talán észrevettétek, a légzés elsődleges irányítóközpontjai közül kettő (amelyeket együttesen pontinális légzőközpontoknak neveznek) a 6. agyideg magjainak közelében található, míg a többi nem olyan messze a 7. agyidegtől. Mivel Moulden megfigyelte, hogy a mikrosztrók súlyosabbá válásával több szomszédos agyideg is a diszfunkció jeleit mutatja, arra is következtetett, hogy a közelükben lévő más magok, például a légzőközpontok is érintettek lehetnek.
További megfigyelésekkel Moulden arra a következtetésre jutott, hogy ha csak az egyik oldalt érné mikrosztrók, akkor a légzés időszakos megszakadása következne be, míg ha a mikrosztrókot létrehozó folyamat elég súlyos ahhoz, hogy mindkét oldalon megszakítsa a véráramlást, akkor a légzés végzetes leállása következik be. Az oltást követően a légzés részleges vagy teljes leállását mutató meglévő adatokra építve Moulden ezeket az apnoés (megszakadt légzés) epizódokat az egyik szem befelé irányuló mozgásával hozta összefüggésbe (ami a 6. agyideg véráramlásának megszakadására utal), a halálos kimenetelű epizódokat pedig mindkét szem befelé irányuló mozgásával.
Boncolások
Számos olyan csecsemőt boncoltak, akik röviddel az oltás után SIDS-ben haltak meg (pl. itt és itt). Ezekben jelentős elváltozásokat találtak az agyban, például gyakori ödémát és a vér-agy gát gyengülését. A legrészletesebb eredményeket ebben a tanulmányban publikálták:
„A rendellenes neuropathológiai eltérések a következők voltak: heveny szűkület, a vér-agy gát károsodása, a lágyagyburok enyhe infiltrációja makrofágokkal és limfocitákkal, limfocirák infiltrációja az erek körül, a nyúltagy, a középagy és a kéreg T-limfociták általi diffúz infiltrációja, mikroglia a hippocampusban és a nyúltagyban, és egy esetben nekrózis a kisagyban.”
Sajnos nem tudtam olyan boncolásos tanulmányt találni, amely a Moulden által feltételezett, SIDS-t okozó elváltozások jelenlétét vizsgálta volna, és ezért nem tudom bizonyossággal állítani, hogy az apnoés epizódok központi (neurológiai probléma miatti) eredetűek voltak. Viszont találtam egy olyan boncolásról tanulmányt, amely szerint a károsodás az egész testben is előfordult, ami amellett szól, hogy az apnoe oka részben a légutakban keresendő:
„A szövettani vizsgálat polivizoceralis pangást, enyhe agyi ödémát mutatott ki. Heveny tüdőödémát és akut tüdőtágulást észleltek. A szívizom interszticiális ödémáját is kimutatták. A szív vezetési rendszerének szövettani vizsgálata normális volt. Kisebb mértékű belső vérzéseket észleltek a lépen és a mellékvesén. A tüdő hízósejtjeit azonosították és számszerűsítették, és nagyszámú lebomló hízósejtet figyeltek meg, amelyeken kívül triptáz-pozitív anyag volt (2. ábra). A kvantitatív elemzésből származó adatok a halálos anafilaxiás sokkban a tüdő hízósejtjeinek számszerű növekedését regisztrálták (átlagos hízósejtszám 12471/100 mm2 ) a traumás kontrollcsoporthoz (traumás halál) képest, amelynek átlagos hízósejtszámát 3657/100 mm2 -re becsülték.”
Erre a tanulmányra egy amerikai kormányzati szakember, aki korábban a pertussis vakcinával foglalkozott, azt mondta, hogy ezen hatások némelyike (pl. érszivárgás) a pertussis toxin mérgezés esetén is megfigyelhető. Elgondolkodtató, vajon ez a mechanizmus játszik kulcsszerepet abban, hogy ez a vakcina SIDS-t okoz (a korábbi korszak néhány orvosa ezt gyanította).
Végül meg kell jegyezni, hogy Moulden úgy vélte, hogy a neurológiai vizsgálat során észlelhető mikrosztrók és szövetkárosodások az egész testben történnek, és néhány esetben Moulden olyan boncolásokat is felülvizsgált, amelyek ezt valóban kimutatták.
Ha érdekelnek további anyagok a Pertussis és a SIDS illetve egyáltalán az oltások és mellékhatások kapcsolatáról, ezeken a linkeken találtok angolul anyagokat, illetve én is folytatom a sorozatot.
A hírlevél a lenti linkeken található írások alapján készült.
Thank you very much for translating this!