Kedves Angelika. Maga járatosabb a hitéleti lélektanban : lehet észérvekkel hitet terjeszteni - vagy csak érzések közvetítésével?
Mert akik az oltáshitet választották (mert bízni akarnak a gondoskodó államhatalomban) - azok kirekesztik az életükből az ellenzéki híreket. És amíg az érzéseik a fiatal sportolók megmagyarázatlan halálesetei hírére sem kavarodnak fel, addíg nem akarnak ők a hitükön.. az oltáshitükön változtatni.
Keresztényként hiszem azt, amit a Szentírás mond, de tapasztalom is. Ez nem normális vakság, hanem természetfeletti. Nekem nem a meggyőzés a dolgom, hanem az igazság kimondása. A többi a másik ember és Isten dolga.
Tehát jól mondja, ez hit, mégpedig vallásos hit részükről, amit egy másik ember nem tud megtörni. Csak az igazság és Krisztus.
Habár én Isten nélkül élhettem, és lehetőségnek érzem hogy önállóan tehessem a dolgomat - szóval ezek ellenére is tetszik amit mond a meggyőzési szándék helyett az igazság kimondásáról.
Én meggyőzni szeretem az engem érdeklő elméket, de az egyetértést nem veszem úgy észre mint a sikertelenséget.. így egyre inkább úgy érzem hogy hiábavaló az igyekezetem.
(pedig tudom hogy lenne mire büszkének lennem.. csak az elégedetlenségem is működik)
De ez a gondolat, hogy nem a meggyőzés a dolgom, hanem az igazság kimondása.. hm.. ez talán jobb kiindulópont mint a meggyőzési szándékom.
De akivel én játszom ilyen "győzködéses" -t, az nem példaképet keres hanem a saját igazságát akarja erővel terjeszteni.
A csendes példamutatás egy életforma.. egy szép életforma, de ami csak nagy létszámban hatékony - akkor is csak akkor, ha elenyészően kevés a meggyőzni akaró.
Na de a barátaim.. akik érdekesek.. akikre kíváncsi vagyok..
Csak azért elfordulni tőlük, mert van amiben nem értünk egyet?
Hm.
Én eddíg a "beszéljük meg", a "vitassuk meg", vagy a "győzz meg engem" álláspontján voltam. Tudod, a rendszerváltásig az igazságokat errefelé kinyilatkoztatni szokták, és nem volt ajánlatos vitatni őket. Aztán '89 után meg lehetett vitatni hogy mi a legjobb igazság - és talán most jött el az a kor, amikor már nem szeretnek az emberek meggyőzve lenni valami másról mint az eddígi álláspontjuk volt..
Kedves Angelika. Maga járatosabb a hitéleti lélektanban : lehet észérvekkel hitet terjeszteni - vagy csak érzések közvetítésével?
Mert akik az oltáshitet választották (mert bízni akarnak a gondoskodó államhatalomban) - azok kirekesztik az életükből az ellenzéki híreket. És amíg az érzéseik a fiatal sportolók megmagyarázatlan halálesetei hírére sem kavarodnak fel, addíg nem akarnak ők a hitükön.. az oltáshitükön változtatni.
Keresztényként hiszem azt, amit a Szentírás mond, de tapasztalom is. Ez nem normális vakság, hanem természetfeletti. Nekem nem a meggyőzés a dolgom, hanem az igazság kimondása. A többi a másik ember és Isten dolga.
Tehát jól mondja, ez hit, mégpedig vallásos hit részükről, amit egy másik ember nem tud megtörni. Csak az igazság és Krisztus.
Írtam magánban is, de nem hiszem hogy olvasta..
Habár én Isten nélkül élhettem, és lehetőségnek érzem hogy önállóan tehessem a dolgomat - szóval ezek ellenére is tetszik amit mond a meggyőzési szándék helyett az igazság kimondásáról.
Én meggyőzni szeretem az engem érdeklő elméket, de az egyetértést nem veszem úgy észre mint a sikertelenséget.. így egyre inkább úgy érzem hogy hiábavaló az igyekezetem.
(pedig tudom hogy lenne mire büszkének lennem.. csak az elégedetlenségem is működik)
De ez a gondolat, hogy nem a meggyőzés a dolgom, hanem az igazság kimondása.. hm.. ez talán jobb kiindulópont mint a meggyőzési szándékom.
Köszönöm.
A meggyőzés agresszív, a csendes példamutatás meg együttérző és hatékony... :)
De akivel én játszom ilyen "győzködéses" -t, az nem példaképet keres hanem a saját igazságát akarja erővel terjeszteni.
A csendes példamutatás egy életforma.. egy szép életforma, de ami csak nagy létszámban hatékony - akkor is csak akkor, ha elenyészően kevés a meggyőzni akaró.
Szerintem.
Hagyni kell őket, mindenki saját jogán lehet hülye... :)
Na de a barátaim.. akik érdekesek.. akikre kíváncsi vagyok..
Csak azért elfordulni tőlük, mert van amiben nem értünk egyet?
Hm.
Én eddíg a "beszéljük meg", a "vitassuk meg", vagy a "győzz meg engem" álláspontján voltam. Tudod, a rendszerváltásig az igazságokat errefelé kinyilatkoztatni szokták, és nem volt ajánlatos vitatni őket. Aztán '89 után meg lehetett vitatni hogy mi a legjobb igazság - és talán most jött el az a kor, amikor már nem szeretnek az emberek meggyőzve lenni valami másról mint az eddígi álláspontjuk volt..
Kedves Angelika!Hogy tudnám letölteni ezt a videót?Szeretném elmenteni.Előre is köszönöm.Üdvözlettel:Faltusz Andrea
Nem tudom, de ezen az oldalon itt van.