Milyen alapvető szakmai hibát követett el a miskolci bíró tegnap - egy kis jog
Szomorú, ha egy bíró harmadéves Ptk. alapokkal nincs tisztában
Azt sem értette, milyen per van folyamatban.
Jogalakításra irányuló kereset fogalma és lényege
A polgári jogban a jogalakításra irányuló kereset (vagy más néven konstitutív kereset) olyan kereset, amelynek célja egy jogviszony létrehozása, módosítása vagy megszüntetése a bíróság ítélete révén. Ez különbözik a teljesítésre irányuló (pl. kártérítési) perektől, amelyek egy meglévő jog vagy kötelezettség kikényszerítését célozzák. A Ptk. 1:5. § (2) bekezdése ad erre lehetőséget, amikor kimondja:
„Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkövetelt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.”
Ebben az ügyben a felperes azt kérte, hogy a bíróság pótolja az alperes (kezelőorvos) által megtagadott szakvéleményt, amely az Eütv. 58. § (3a) bekezdése szerint szükséges a védőoltás alóli mentesség kéréséhez. Ez nem kártérítésre irányul, hanem egy jognyilatkozat bírói úton történő „létrehozására”, tehát jogalakító keresetről van szó.
2. Különbség a kártérítési perektől
A kártérítési perek (Ptk. 6:518. § és azt követő rendelkezések) célja a jogellenesen okozott kár megtérítése, legyen az vagyoni vagy nem vagyoni kár. Ezekben az esetekben a felperes azt bizonyítja, hogy az alperes jogellenes magatartása (pl. orvosi műhiba) kárt okozott neki, és ennek kompenzálását kéri. Az orvosi műhibaperekben valóban gyakran az egészségügyi szolgáltatót is perbe vonják, mert a Ptk. 6:539. § (1) bekezdése szerint a munkáltató (pl. kórház, rendelő) egyetemlegesen felel a munkavállalója (orvos) által a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért. Az egyetemleges felelősség esetén pedig a Ptk. 6:529. § (1) bekezdése alapján a jogosult választása szerint követelheti a kártérítést bármelyik felelőstől.
Ezzel szemben itt:
Nem kár megtérítése a cél: A felperes nem azt állítja, hogy az alperes kárt okozott neki (pl. hibás oltással vagy mulasztással), hanem hogy az alperes joggal visszaélésszerűen megtagadta egy jogszabály által megkövetelt nyilatkozat kiadását.
Jogviszony alakítása a cél: A kereset arra irányul, hogy a bíróság hozzon létre egy olyan jogi helyzetet (a szakvélemény pótlását), amely lehetővé teszi a felperes számára a mentesség kérését az egészségügyi államigazgatási szervtől. Ez nem pénzbeli vagy egyéb kártérítést céloz, hanem egy adminisztratív jog gyakorlásának előfeltételét teremti meg.
Nincs kárigény: A felperes a szakvélemény pótlásátt kérte, ami egyértelműen jogalakító jellegű igény.
3. Az Eütv. 58. § (3a) bekezdése és a kezelőorvos szerepe
Az Eütv. 58. § (3) bekezdése szerint a védőoltás alóli mentesség kérelmezhető, ha:
az oltás a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, vagy károsan befolyásolná az egészségét,
és ez az állapot belátható időn belül nem változik.
A (3a) bekezdés pedig előírja:
„A (3) bekezdés szerinti kérelemhez csatolni kell a mentesség indokoltságát alátámasztó, a kezelőorvos által adott szakvéleményt.”
Ez a rendelkezés egyértelműen a kezelőorvos személyes felelősségére utal. A szakvélemény kiadása nem az egészségügyi szolgáltató (pl. iskolaorvosi szolgálat, kórház) intézményi kötelezettsége, hanem a kezelőorvos egyéni, szakmai megítélésén alapuló nyilatkozata. A Kúria Kfv.37.199/2020/6. számú határozata megerősíti, hogy a kezelőorvos fogalma tágan értelmezendő, és az oltóorvos (jelen esetben az alperesek) is ebbe a körbe tartozik. Ez azt jelenti, hogy a szakvélemény kiadása az orvos személyes kompetenciája, nem pedig az őt foglalkoztató intézményé.
4. A 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet relevanciája
A fertőző betegségek és járványok megelőzéséről szóló 18/1998. NM rendelet 5. § (9) bekezdése szerint az oltóorvos az iskolai kampányoltások esetében az iskolaorvos, aki a Hepatitis B elleni oltást elvégzi. A rendelet nem említi, hogy az oltás alóli mentességhez szükséges szakvélemény kiadása az egészségügyi szolgáltató feladata lenne – ez továbbra is az oltóorvos (kezelőorvos) hatáskörébe tartozik. A rendelet 14. §-a a védőoltásra kötelezett személy (és kiskorú esetén törvényes képviselője) kötelezettségeit szabályozza, de a szakvélemény kiadását az Eütv.-hez köti, amely egyértelműen az orvosra hárítja ezt a feladatot.
5. Miért a kezelőorvost kell perelni, és nem a szolgáltatót?
Személyes nyilatkozat jellege: Az Eütv. 58. § (3a) bekezdése szerinti szakvélemény nem egy intézményi állásfoglalás, hanem a kezelőorvos szakmai megítélésén alapuló, egyedi nyilatkozat. Ezt az orvos adja ki a beteg egészségi állapotának ismeretében, nem pedig a szolgáltató mint jogi személy.
Polgári jogi jogviszony: A felperes és az alperes között polgári jogi jogviszony áll fenn, amelyben az alperesnek mint kezelőorvosnak kötelezettségei vannak. Ez a jogviszony nem az egészségügyi szolgáltatóra, hanem az orvosra vonatkozik ebben a kontextusban.
Joggal való visszaélés: A Ptk. 1:5. § (2) bekezdése alapján a jognyilatkozat megtagadása az alperes egyéni magatartása, nem pedig a szolgáltatóé. A felperes azt állítja, hogy az alperes visszaélésszerűen tagadta meg a szakvélemény kiadását, ami személyes felelősséget ró rá.
Kártérítési perek eltérő logikája: Kártérítés esetén az egészségügyi szolgáltató bevonása szükséges, mert a Ptk. 6:539. § szerint a munkáltató felel a munkavállaló károkozásáért. Itt azonban nem kár okozásáról van szó, hanem egy nyilatkozat megtagadásáról, ami nem kapcsolódik az intézmény felelősségi köréhez.
6. Összehasonlítás a kártérítési perekkel
Cél:
Kártérítés: kár megtérítése (pl. orvosi műhiba miatt).
Jegalakítás: jogviszony módosítása (pl. szakvélemény pótlása).
Alperes:
Kártérítés: gyakran a szolgáltató is, egyetemleges felelősség miatt (Ptk. 6:539. §).
Jegalakítás: a konkrét nyilatkozatra kötelezett személy (jelen esetben a kezelőorvos).
Bizonyítási teher:
Kártérítés: a felperes bizonyítja a kárt, a jogellenességet és az okozati összefüggést (Ptk. 6:519. §).
Jegalakítás: a felperes bizonyítja a joggal való visszaélést és az érdeksérelmet (Ptk. 1:5. §).
Eredmény:
Kártérítés: pénzbeli vagy természetbeni kompenzáció.
Jegalakítás: bírói ítélet, amely pótolja a nyilatkozatot.
7. Konklúzió
Ez az ügy jogalakításra irányuló kereset, mert a felperes célja egy jogszabály által megkövetelt nyilatkozat (Eütv. 58. § (3a)) bírói pótlása, nem pedig kártérítés. A kezelőorvost kell perelni, mert a szakvélemény kiadása az ő személyes, szakmai felelőssége, nem pedig az egészségügyi szolgáltatóé. A kártérítési perektől eltérően itt nem kár megtérítése, hanem egy jogi helyzet létrehozása a tét, amit a Ptk. 1:5. § (2) bekezdése és az Eütv. 58. § (3a) bekezdése együttesen alátámaszt. A 18/1998. NM rendelet pedig megerősíti, hogy az oltóorvos (kezelőorvos) az eljárás kulcsszereplője.
Ez egy elsofokú ítélet, ez olyan alap hiba, ami miatt vissza szoktak dobni első fokra, az ilyeneket meg szoktuk nyerni, több hasonlóban is megnyertük már.
Egyáltalán, VAN JOGA megtagadni egy "jogszabály által megkövetelt nyilatkozat" kiadását, egy arra HIVATOTT és az adott ügyben releváns személynek..?? Nekem, tök furcsa az, hogy "jogot kell alakítania" a Bíróságnak, ahelyett, hogy kötelezné a megtagadót, munkája végzésére. Fura...
Én még mindig nem értem:
Miért a kezelőorvost kell perelni? Miért nem az államot kell perelni? Hiszen az állam (a kormány) adja ki a végső parancsot, a törvénytelen törvényt, hogy kötelező az oltás, az oltandó páciens betegségmúltjára való tekintet nélkül, és ezért kötelező az orvosnak oltani. Ha nem olt, akkor (valamilyen) szankció lesz a következménye az állam, mint törvényhozó szerv felől?
Tehát akkor az orvosok félelemből oltanak, félretéve szakmai felelősségüket? Akkor csak visszakanyarodunk a felsőbb szervhez, az államhoz, őt, mint jogi személyt kellene perelni, amiért politikailag felülírja az orvosok szakmai véleményét. Nem jól látom?
Vagy: azért olt az orvos gondolkodás és szakmai megfontolás nélkül, mert számára anyagi előnyökkel jár az oltás beadása? Ha így van, akkor honnan, kitől, mennyi anyagi támogatás jár egy orvosnak egy darab oltásért? E szempontot figyelembe véve, az orvos dönthet úgy, hogy a páciens betegségelőzményeit figyelembe véve, nem olt, így önként lemond az államtól kapott anyagi támogatásról. Ez esetben minden rendben van. Ha nem mond le, mert nem akarja elveszíteni az anyagi támogatást, akkor igen, akkor perelhető az orvos, amiért szakmai tudását, szakvéleményét félretéve, az anyagi szempontok mentén, önhatalmúlag döntött, figyelmen kívül hagyva a páciens akaratát és betegségelőzményeit.
Szóval, számomra, mint hozzá nem értő számára, így gondolom, nyilván, ez nem ilyen egyszerű, bár annak kellene lenni, egyszerűnek és egyértelműnek, mert az igazság egyszerű és egyértelmű. Az ember elvesződik a jog útvesztőiben, és nem érti, miért nem lehet megtalálni azt a végső kényszerítő szervet, vagy személyt, akit perelni szükséges, és perelni kell? Számomra a végső kényszerítő erő, a diktátor, az élet-halál ura, maga az állam, amit, vagy akit meg kell regulázni a jog eszközével. Azaz, kényszeríteni kell a jog eszközével, hogy az állam, mint politikai döntéshozó, nem diktálhat szakmai szempontból az egészségügyi döntésekben. Mert ha az állam felülírja ezt, akkor nem demokrácia van, hanem kemény diktatúra.