Egyáltalán, VAN JOGA megtagadni egy "jogszabály által megkövetelt nyilatkozat" kiadását, egy arra HIVATOTT és az adott ügyben releváns személynek..?? Nekem, tök furcsa az, hogy "jogot kell alakítania" a Bíróságnak, ahelyett, hogy kötelezné a megtagadót, munkája végzésére. Fura...
Miért a kezelőorvost kell perelni? Miért nem az államot kell perelni? Hiszen az állam (a kormány) adja ki a végső parancsot, a törvénytelen törvényt, hogy kötelező az oltás, az oltandó páciens betegségmúltjára való tekintet nélkül, és ezért kötelező az orvosnak oltani. Ha nem olt, akkor (valamilyen) szankció lesz a következménye az állam, mint törvényhozó szerv felől?
Tehát akkor az orvosok félelemből oltanak, félretéve szakmai felelősségüket? Akkor csak visszakanyarodunk a felsőbb szervhez, az államhoz, őt, mint jogi személyt kellene perelni, amiért politikailag felülírja az orvosok szakmai véleményét. Nem jól látom?
Vagy: azért olt az orvos gondolkodás és szakmai megfontolás nélkül, mert számára anyagi előnyökkel jár az oltás beadása? Ha így van, akkor honnan, kitől, mennyi anyagi támogatás jár egy orvosnak egy darab oltásért? E szempontot figyelembe véve, az orvos dönthet úgy, hogy a páciens betegségelőzményeit figyelembe véve, nem olt, így önként lemond az államtól kapott anyagi támogatásról. Ez esetben minden rendben van. Ha nem mond le, mert nem akarja elveszíteni az anyagi támogatást, akkor igen, akkor perelhető az orvos, amiért szakmai tudását, szakvéleményét félretéve, az anyagi szempontok mentén, önhatalmúlag döntött, figyelmen kívül hagyva a páciens akaratát és betegségelőzményeit.
Szóval, számomra, mint hozzá nem értő számára, így gondolom, nyilván, ez nem ilyen egyszerű, bár annak kellene lenni, egyszerűnek és egyértelműnek, mert az igazság egyszerű és egyértelmű. Az ember elvesződik a jog útvesztőiben, és nem érti, miért nem lehet megtalálni azt a végső kényszerítő szervet, vagy személyt, akit perelni szükséges, és perelni kell? Számomra a végső kényszerítő erő, a diktátor, az élet-halál ura, maga az állam, amit, vagy akit meg kell regulázni a jog eszközével. Azaz, kényszeríteni kell a jog eszközével, hogy az állam, mint politikai döntéshozó, nem diktálhat szakmai szempontból az egészségügyi döntésekben. Mert ha az állam felülírja ezt, akkor nem demokrácia van, hanem kemény diktatúra.
Volt főnököm egy modern festmény kiállításon járt, és utólag azt mondta róla, képtelen értékelni azt a fajta "művészetet", amihez szemmel láthatólag nem szükségeltetik különösebb tehetség, mert az alkotás egyetlen célja a megbotránkoztatás - illetve végső soron az arra kondicionálás, hogy szó nélkül eltűrjük ezt. Sajnos, a joggal ugyanez a helyzet.
Az államnak valójában nincs egy kanyi fillérje sem, ha mi, állampolgárok, nem fizetnénk be az államnak a munkából, munkabérből, jövedelemből származó adóinkat. Tehát, az állam úgy létezik, hogy mi, állampolgárok tartjuk fenn, tartjuk el az államot az adóinkból. Ezért nem fikció az állam. Viszont, hiába mi tartjuk el az államot és az államapparátust, nem tudjuk szankcionálni, mert visszaélve a neki adott hatalommal, törvénykezéssel kivette a kezünkből a népítéletet.
Én az "adómmal" - amit nem önszántából adok, nem az államot tartom fenn, hanem mindazon az állam fogalma mögé bujt ingyenélō, parazita embertársamat, akik a napi száz megsütött kenyerembōl hetvenet karhatalmi segédlettel lenyúlnak, és cserébe - csak karhatalmi segédlettel - olyan szolgáltatást kínálnak amire sem szükségem, sem igényem nincs.
"...törvénykezéssel kivette a kezünkből a népítéletet."
Nem a népítéletet vették ki a kezünkbōl, hanem a szabályokkal, törvényekkel, jogi fikciókkal az Erkölcsöt számūzték a mindennapi életbōl.
A magam részéről Bogár László teóriáját osztom, miszerint kezdetben a természeti törvényekből levezetett "szakrális" társadalmak működtek, egészen addig, míg a parazita élősködők felül nem kerekedtek, és meg tudták maguknak teremteni a működésük számára alkalmas környezetet (a minimum 3000 éve épülő zsidó világbirodalmat). Lásd magánpénzrendszer, városiasodás, "szabványosított" vallások (részünkre az emberi jóindulatra építő kereszténység, ami sajnos ebben a formában a zsidóságnak van alárendelve - lásd Facsar Imre előadásait), római jog (ami az uralkodó kezébe adja a teljhatalmat és bevezeti a magántulajdont), majd a Nagy Francia (Szabadkőműves) Forradalom révén a köztársaságok és a lényegében marxista létberendezkedés (ami már az önzésre, az emberi gyarlóságokra épít, avagy mindenkinek csakis a saját léte határozza meg a tudatát, és nem Isten vagy ami ugyanaz, a természet). A civilizációkat (a kultúrát, a "fejlettséget") nehéz felépíteni, de a bedőlésük rendkívül gyorsan tud végbemenni (lásd Seneca-görbe vagy Seneca-effektus).
Én ebben látom egész múltbéli és jelenlegi társadalmi berendezkedésünk kudarcát.
Mindegy, hogy magán vagy állami a pénzrendszerünk, amíg nem sikerül, nekünk embereknek - és most felejtsük el a "tanár urat" és "háttérképes" társát, de ugyanígy Ertsey Attila meg Drábik János "tegyük a globálisat helyivé és akkor majd erkölcsös lesz" vackolódásaikat - egy olyan egymás közti elszámolást (és nem pénzrendszert!) kidolgoznunk, amelyik:
- független, nem monopolizálható sem nagyban sem kicsiben,
- nem übereli egyik terméket vagy szolgáltatást sem (nem halmozható),
- teljesen átlátható és érthetō mindenki számára,
addig esélyünk sincs, hogy a társadalmunk újra (ha egyáltalán valaha volt) az Erkölcs által vezérelt társadalommá váljék.
Végeredményben igen, hiszen az erkölcs = Isten = természet, és ez a lényeg, hogy nem mehetünk a természettel szembe, különben a számos kihalt civilizáció sorsára jutunk. Marxista erkölcs pedig nincs, mert az önzésre (sátánizmusra) ugyan mégis miféle erkölcsöt lehet alapozni?
Számomra egyértelmű, hogy ha nem léteztek volna kis létszámú (max. 100-150 ember), egymást ismerő "szeretetközösségek" (ahogyan Bogár László nevezi), nem lett volna alapja a mai parazita társadalomnak. Ma is a szeretet és az erkölcs tartja fenn az egyensúlyt egyre kisebb eséllyel az ostobasággal és a gonoszsággal szemben (utóbbi egyébként szintén az ostobaság halmazába tartozik). Empirikusan SzVSz megállapítható lenne egy olyan szabály, hogy minél "fejlettebb" egy társadalom, annál kevésbé fenntartható.
Az állam ugyan, nem EGY KONKRÉT személy, de MEGTESTESÜL a köz-hatalmi hierarchia intézményeiben, vagyis az állami szervekben. Ezek bármelyikét perelheti az állampolgár, sőt egymást is perelhetik, jogi képviselőik útján. - Nem ezzel van a baj, hanem a rossz törvényekkel, amelyek - ad absurdum - szembemennek - az Alaptörvénnyel. (lásd: Eü.törvény, kötelező gyermekkori oltások rendszere, amely ignorálja az ÉLETHEZ FŰZŐDŐ JOGOT, amely az Alaptörvény szerint, minden magyar állampolgárt megillet.) - Illetve a felkészületlen bírókkal van a baj, akik nem ismerik a vonatkozó törvényi környezetet.
(...hogy, rosszabbra ne gondoljunk...)
A "népítélet", forradalmak és egyéb "ex-lex" közállapotok velejárója, rengeteg lincseléssel....nem túl humánus eljárás...
Állami szerv, persze, nem szeret pert veszíteni s mivel a Bíróság is állami szerv, ezért körömszakadtáig védi a másik állami szervet, ez esetben az egészségügyi intézményeket és azok kétes erkölcsiségű reprezentánsait.
Ellenük csak nagy társadalmi támogatottsággal és hatalmas szakmai felkészültséggel és eltökéltséggel lehet pert nyerni. ...de, lehet. Angelikáék be fogják bizonyítani.
Népítélet és lincselés... Nos, mind a kommunista alkotmányban, mind a jelenlegi Alaptörvényben az van megfogalmazva, hogy a közhatalom forrása a nép. Mikor volt a nép kezében (köz)hatalom? Soha! Nyilván, ha a nép egyszer valóban megnyilvánulhatna, akkor első dolga lenne a diktatúra fenntartóinak a meglincselése, és akkor elmondhatóvá válhatna, hogy megnyilvánult az igazság, és annak elsöprő ereje.
Igen... valószínűleg az lenne a KÖZVETLEN vagy "bázis"-demokrácia... :))) Nem véletlenül félnek tőle és a "képviseleti"-demokráciát preferálják a mindenkori "felvilágosult" hatalom-bitorlók...Színjáték az egész - nyilván - de még ezt is lehetne jobban csinálni, de már ahhoz is erkölcsös képviselők kellenének, itt aztán hamvába is hal az egész "népképviseleti" teória...Majd, ha egyszer bűn lesz lopni a közösből..és vegyszerekkel ölni a jónépet, a törvény mögé bújva...Akkor lesz itt egy Ország is...
"Az állam ugyan, nem EGY KONKRÉT személy, de MEGTESTESÜL..."
Na ezt még egyszer, légy szíves, mert buta és korlátolt agyam nem érti:
Hogy tud valami megtestesülni ami nincs, vagy max az ember fejében van?
Értem én, hogy a kétlábú szék az asztalos fejében van (s remélhetōleg ott is marad), de ha egyszer úgy dönt, hogy megtestesíti, látni fogja ō is és mi is, hogy marhaság. (Lehet, hogy egy pár cirkuszi artistának bejön.)
Ugyan így, ha az állam a fejedben létezik, ha egyszer úgy döntesz, hogy megtestesíted, ki fogja megtestesíteni? Pisti? Vagy Manyi?
De akkor mi lesz Pistivel és Manyival? Hova lesznek ōk, ha állammá alakítód ōket?
Mert ugyebár mi lesz a kōvel, ha úgy döntesz, hogy holnaptól a kō márpedig legyen szivacs. Kō marad vagy szivaccsá lesz?
Egyáltalán, VAN JOGA megtagadni egy "jogszabály által megkövetelt nyilatkozat" kiadását, egy arra HIVATOTT és az adott ügyben releváns személynek..?? Nekem, tök furcsa az, hogy "jogot kell alakítania" a Bíróságnak, ahelyett, hogy kötelezné a megtagadót, munkája végzésére. Fura...
Én még mindig nem értem:
Miért a kezelőorvost kell perelni? Miért nem az államot kell perelni? Hiszen az állam (a kormány) adja ki a végső parancsot, a törvénytelen törvényt, hogy kötelező az oltás, az oltandó páciens betegségmúltjára való tekintet nélkül, és ezért kötelező az orvosnak oltani. Ha nem olt, akkor (valamilyen) szankció lesz a következménye az állam, mint törvényhozó szerv felől?
Tehát akkor az orvosok félelemből oltanak, félretéve szakmai felelősségüket? Akkor csak visszakanyarodunk a felsőbb szervhez, az államhoz, őt, mint jogi személyt kellene perelni, amiért politikailag felülírja az orvosok szakmai véleményét. Nem jól látom?
Vagy: azért olt az orvos gondolkodás és szakmai megfontolás nélkül, mert számára anyagi előnyökkel jár az oltás beadása? Ha így van, akkor honnan, kitől, mennyi anyagi támogatás jár egy orvosnak egy darab oltásért? E szempontot figyelembe véve, az orvos dönthet úgy, hogy a páciens betegségelőzményeit figyelembe véve, nem olt, így önként lemond az államtól kapott anyagi támogatásról. Ez esetben minden rendben van. Ha nem mond le, mert nem akarja elveszíteni az anyagi támogatást, akkor igen, akkor perelhető az orvos, amiért szakmai tudását, szakvéleményét félretéve, az anyagi szempontok mentén, önhatalmúlag döntött, figyelmen kívül hagyva a páciens akaratát és betegségelőzményeit.
Szóval, számomra, mint hozzá nem értő számára, így gondolom, nyilván, ez nem ilyen egyszerű, bár annak kellene lenni, egyszerűnek és egyértelműnek, mert az igazság egyszerű és egyértelmű. Az ember elvesződik a jog útvesztőiben, és nem érti, miért nem lehet megtalálni azt a végső kényszerítő szervet, vagy személyt, akit perelni szükséges, és perelni kell? Számomra a végső kényszerítő erő, a diktátor, az élet-halál ura, maga az állam, amit, vagy akit meg kell regulázni a jog eszközével. Azaz, kényszeríteni kell a jog eszközével, hogy az állam, mint politikai döntéshozó, nem diktálhat szakmai szempontból az egészségügyi döntésekben. Mert ha az állam felülírja ezt, akkor nem demokrácia van, hanem kemény diktatúra.
Volt főnököm egy modern festmény kiállításon járt, és utólag azt mondta róla, képtelen értékelni azt a fajta "művészetet", amihez szemmel láthatólag nem szükségeltetik különösebb tehetség, mert az alkotás egyetlen célja a megbotránkoztatás - illetve végső soron az arra kondicionálás, hogy szó nélkül eltűrjük ezt. Sajnos, a joggal ugyanez a helyzet.
Nagyon köszönöm! Ezt, legalább én is megértem! Egyet is értek! Tiszta, logikus! Így kellene mindent!! ❣️🙏
"...Miért a kezelőorvost kell perelni? Miért nem az államot kell perelni? Hiszen az állam (a kormány) adja ki a végső parancsot..."
Az állam egy fikció, - emberileg felfoghatatlan - csak az "állampolgárok" fejében létezik.
Ebbōl adódóan, hogyan lehet egy nemlétezō dolgot perelni?
Ki fogja a büntetést végrehajtani, letölteni?
Az államnak valójában nincs egy kanyi fillérje sem, ha mi, állampolgárok, nem fizetnénk be az államnak a munkából, munkabérből, jövedelemből származó adóinkat. Tehát, az állam úgy létezik, hogy mi, állampolgárok tartjuk fenn, tartjuk el az államot az adóinkból. Ezért nem fikció az állam. Viszont, hiába mi tartjuk el az államot és az államapparátust, nem tudjuk szankcionálni, mert visszaélve a neki adott hatalommal, törvénykezéssel kivette a kezünkből a népítéletet.
Én az "adómmal" - amit nem önszántából adok, nem az államot tartom fenn, hanem mindazon az állam fogalma mögé bujt ingyenélō, parazita embertársamat, akik a napi száz megsütött kenyerembōl hetvenet karhatalmi segédlettel lenyúlnak, és cserébe - csak karhatalmi segédlettel - olyan szolgáltatást kínálnak amire sem szükségem, sem igényem nincs.
"...törvénykezéssel kivette a kezünkből a népítéletet."
Nem a népítéletet vették ki a kezünkbōl, hanem a szabályokkal, törvényekkel, jogi fikciókkal az Erkölcsöt számūzték a mindennapi életbōl.
A magam részéről Bogár László teóriáját osztom, miszerint kezdetben a természeti törvényekből levezetett "szakrális" társadalmak működtek, egészen addig, míg a parazita élősködők felül nem kerekedtek, és meg tudták maguknak teremteni a működésük számára alkalmas környezetet (a minimum 3000 éve épülő zsidó világbirodalmat). Lásd magánpénzrendszer, városiasodás, "szabványosított" vallások (részünkre az emberi jóindulatra építő kereszténység, ami sajnos ebben a formában a zsidóságnak van alárendelve - lásd Facsar Imre előadásait), római jog (ami az uralkodó kezébe adja a teljhatalmat és bevezeti a magántulajdont), majd a Nagy Francia (Szabadkőműves) Forradalom révén a köztársaságok és a lényegében marxista létberendezkedés (ami már az önzésre, az emberi gyarlóságokra épít, avagy mindenkinek csakis a saját léte határozza meg a tudatát, és nem Isten vagy ami ugyanaz, a természet). A civilizációkat (a kultúrát, a "fejlettséget") nehéz felépíteni, de a bedőlésük rendkívül gyorsan tud végbemenni (lásd Seneca-görbe vagy Seneca-effektus).
"Lásd magánpénzrendszer,..."
Én ebben látom egész múltbéli és jelenlegi társadalmi berendezkedésünk kudarcát.
Mindegy, hogy magán vagy állami a pénzrendszerünk, amíg nem sikerül, nekünk embereknek - és most felejtsük el a "tanár urat" és "háttérképes" társát, de ugyanígy Ertsey Attila meg Drábik János "tegyük a globálisat helyivé és akkor majd erkölcsös lesz" vackolódásaikat - egy olyan egymás közti elszámolást (és nem pénzrendszert!) kidolgoznunk, amelyik:
- független, nem monopolizálható sem nagyban sem kicsiben,
- nem übereli egyik terméket vagy szolgáltatást sem (nem halmozható),
- teljesen átlátható és érthetō mindenki számára,
addig esélyünk sincs, hogy a társadalmunk újra (ha egyáltalán valaha volt) az Erkölcs által vezérelt társadalommá váljék.
Végeredményben igen, hiszen az erkölcs = Isten = természet, és ez a lényeg, hogy nem mehetünk a természettel szembe, különben a számos kihalt civilizáció sorsára jutunk. Marxista erkölcs pedig nincs, mert az önzésre (sátánizmusra) ugyan mégis miféle erkölcsöt lehet alapozni?
Számomra egyértelmű, hogy ha nem léteztek volna kis létszámú (max. 100-150 ember), egymást ismerő "szeretetközösségek" (ahogyan Bogár László nevezi), nem lett volna alapja a mai parazita társadalomnak. Ma is a szeretet és az erkölcs tartja fenn az egyensúlyt egyre kisebb eséllyel az ostobasággal és a gonoszsággal szemben (utóbbi egyébként szintén az ostobaság halmazába tartozik). Empirikusan SzVSz megállapítható lenne egy olyan szabály, hogy minél "fejlettebb" egy társadalom, annál kevésbé fenntartható.
Az állam ugyan, nem EGY KONKRÉT személy, de MEGTESTESÜL a köz-hatalmi hierarchia intézményeiben, vagyis az állami szervekben. Ezek bármelyikét perelheti az állampolgár, sőt egymást is perelhetik, jogi képviselőik útján. - Nem ezzel van a baj, hanem a rossz törvényekkel, amelyek - ad absurdum - szembemennek - az Alaptörvénnyel. (lásd: Eü.törvény, kötelező gyermekkori oltások rendszere, amely ignorálja az ÉLETHEZ FŰZŐDŐ JOGOT, amely az Alaptörvény szerint, minden magyar állampolgárt megillet.) - Illetve a felkészületlen bírókkal van a baj, akik nem ismerik a vonatkozó törvényi környezetet.
(...hogy, rosszabbra ne gondoljunk...)
A "népítélet", forradalmak és egyéb "ex-lex" közállapotok velejárója, rengeteg lincseléssel....nem túl humánus eljárás...
Állami szerv, persze, nem szeret pert veszíteni s mivel a Bíróság is állami szerv, ezért körömszakadtáig védi a másik állami szervet, ez esetben az egészségügyi intézményeket és azok kétes erkölcsiségű reprezentánsait.
Ellenük csak nagy társadalmi támogatottsággal és hatalmas szakmai felkészültséggel és eltökéltséggel lehet pert nyerni. ...de, lehet. Angelikáék be fogják bizonyítani.
Népítélet és lincselés... Nos, mind a kommunista alkotmányban, mind a jelenlegi Alaptörvényben az van megfogalmazva, hogy a közhatalom forrása a nép. Mikor volt a nép kezében (köz)hatalom? Soha! Nyilván, ha a nép egyszer valóban megnyilvánulhatna, akkor első dolga lenne a diktatúra fenntartóinak a meglincselése, és akkor elmondhatóvá válhatna, hogy megnyilvánult az igazság, és annak elsöprő ereje.
Igen... valószínűleg az lenne a KÖZVETLEN vagy "bázis"-demokrácia... :))) Nem véletlenül félnek tőle és a "képviseleti"-demokráciát preferálják a mindenkori "felvilágosult" hatalom-bitorlók...Színjáték az egész - nyilván - de még ezt is lehetne jobban csinálni, de már ahhoz is erkölcsös képviselők kellenének, itt aztán hamvába is hal az egész "népképviseleti" teória...Majd, ha egyszer bűn lesz lopni a közösből..és vegyszerekkel ölni a jónépet, a törvény mögé bújva...Akkor lesz itt egy Ország is...
"Az állam ugyan, nem EGY KONKRÉT személy, de MEGTESTESÜL..."
Na ezt még egyszer, légy szíves, mert buta és korlátolt agyam nem érti:
Hogy tud valami megtestesülni ami nincs, vagy max az ember fejében van?
Értem én, hogy a kétlábú szék az asztalos fejében van (s remélhetōleg ott is marad), de ha egyszer úgy dönt, hogy megtestesíti, látni fogja ō is és mi is, hogy marhaság. (Lehet, hogy egy pár cirkuszi artistának bejön.)
Ugyan így, ha az állam a fejedben létezik, ha egyszer úgy döntesz, hogy megtestesíted, ki fogja megtestesíteni? Pisti? Vagy Manyi?
De akkor mi lesz Pistivel és Manyival? Hova lesznek ōk, ha állammá alakítód ōket?
Mert ugyebár mi lesz a kōvel, ha úgy döntesz, hogy holnaptól a kō márpedig legyen szivacs. Kō marad vagy szivaccsá lesz?