Első generáció Apám azt mondta, hogy legyünk csendben, halkan menjünk, ne fecsegjünk. Ahogy bandukoltunk az úton, Eri nem beszélt, de én nem bírtam. Nekem be nem állt a szám. Apa állandóan mondogatta: css, maradj csöndben! Én próbáltam, de a lelkesedést nehezemre esett magamba fojtanom. Az éjszakai erdő sejtelmes volt, csak a telihold világított, meleg volt, mégis borzongtam az izgalomtól. Alig láttam ki a magaslesből, inkább a farések közt kukucskáltam. Ne nyüzsögj! suttogva mordult rám apa. Megpróbáltam csendben maradni, nem is lélegezni. Aztán megláttam egy valamit – szerintem szarvas lehetett -, és felkiáltottam: Apa, ott van! Persze az állat riadtan elmenekült. Na – nevetett apa – mehetünk is haza. Nem volt mérges. Tudta, úgysem lesz semmi a vadászatból, mert az izgágaságommal zajt csapok.
Hosszú Katinka oltás előtt :-) és oltás után. :-(